A párom amfetaminfüggő. Hogyan ellenőrizhetem, hogy valóban letette-e? (tudásbázis)
Hát kb ugyanaz van most is velünk, mint amikor legutóbb írtam. Elvileg már 5 hónapja nem cuccozott, elvileg már egyáltalán nem is érdekli... Remélem, hogy így van, de még mindig nem merek benne megbízni. Leginkább attól félek, hogy most jön a nyár, meg a bulik, aztán így nagyobb lesz a csábítás. Most hétvégén is megyünk egy ilyen szabadtéri fesztiválra, 2 napos, sátrazás pia társaság meg minden. Én is bírom az ilyen bulikat, máskor jól szoktam magam érezni, most meg már előre görcsben van a nyomrom... :S Hát lesz ami lesz. Már nem is az érdekel, hogy csinálja-e (persze az is), hanem hogy elmondaná-e...? Nagyon nem jó ez így nekem hogy még mindig ezen kell görcsölnöm, és aggódnom mindig. Mostmár a bizalmatlankodás meg rettegés beépült így a mindennapi életem, érzéseim közé. Pedig örülnöm kéne mert minden jel arra mutat hogy nincs gáz. Dehát kitudja. Fogok benne vajon valaha bízni? Amúgy már 10 kilóval több mint mondjuk egy éve ilyenkor :D Annyira nem gáz, mert régebben a sok drog miatt kb ilyen cosntváz volt, és most ezzel a plusz tíz kilóval lehet rá azt mondani hogy normális a testalkata...
Én is szoktam rátok gondolni.
Az engem nem érdekel, tök könnyű mondatok, lehet a saját megerősítésére van, mikor gyengébbnek érzi magát!
Addig legyél vele amíg te is úgy érzed, hogy vele akarsz lenni. Csak azért, hogy vissza ne szokjon ne, az az ő dolga, még ha neked is nehéz, a te életed ne legyen elcseszve.
Minden jót nektek!
hát ha hizott 8 kilot az mar nagyonjo jel szerintem. épp ma gondoltam rátok, hogy vajon mi lehet veletek _D csak nehogy füvezzen. én azt mondom már legyél vele amig ugy érzed, próbálj neki segiteni, aztán majd érezni fogod mikor kell különválnotok. ha kell.. addig mi hiába mondunk bármilyen véleményt. de én tényleg kivanom a legjobbakat nektek :)
mondjuk ne fenyegetőzz ha nem váltod be... azzal magaddal cseszel ki ugymond, mert elveszti a szavad az erejét. bármit mondasz majd nemleszel komolyanvéve. csak akkor mondj valamit ha meg is tudod tenni
hát nem tudom, olvassa-e még valaki ezt a fórumot, vagy érdekel-e még valakit az életem, de leírom, mi a helyzet azóta. végülis együtt maradtunk, bár ez nem meglepő gondolom. megegyeztünk, hogy mindketten változtatunk. én megigiértem, hogy nem nehezítek rá ilyen nagy nyomást, nem fenyegetőzök hogy a következő cuccozásnál szakítok, meg ilyenek. ő pedig cserébe nem fog hazudni nekem. mert szerinte az volt eddig is a probléma, hogy akárhányszor véletlenül "megcsúszott", mindig hazudnia kellett mert nem mert őszinte lenni, mert én folyamatosan azt hangoztattam, hogy ha cuccozik, akkor lelépek. ebben valamilyen szinten igaza is van. azóta eltelt 3 hónap és állítólag azóta nem csinálta. mondjuk régebben is mindig ezt állította. az a baj, hogy én már nem tudok benne bízni. mondjuk mindig megemlítem neki hogy ha bármi van MONDJA EL, nem hagyom el, és azt mondja hogy jó elfogja mondani de nincsen semmi gáz. szerintetek hihetek neki? hízott 8 kilót. viszont az rémiszt hogy megint kezdi ezt az "engem már tényleg nem érdekel, tök könnyű" szöveget. nem tudom hihetek-e neki vagy bízhatok-e benne. vélemények?
Ha tudsz lepj tovabb, azt tanacsolom. Ha meg nem is tudsz, hidd el, hogy elobb-utobb menni fog. Szerintem mar elindultal azon az uton!
múlthéten mindenre fény derült. tényleg éreztem basszus, hogy gáz van, azért írtam itt is hogy nemtudom miért, de be vagyok fordulva. össze is vesztünk, mert nem bírta már hogy sokszor csak ránézek és elsírom magam, meg ilyenek. aztán mikor már teljesen indokolatlanul olyanokat mondtam neki, hogy félek hogy az egész kapcsolatunk egy hazugság meg hogy nem őszinte hozzám, akkor bevallotta hogy október óta háromszor is cuccozott. igazából bennem egy világ omlott össze, elsősorban azért mert úgy érzem én nem is ismerem ezt az embert, nem is a cuccozás miatt, hanem mert az a férfi akibe én beleszerettem az nem tudott volna október óta minden áldott nap szemrebbenés nélkül a szemembe hazudni, úgy mint a vízfolyás... teljesen kétségbe vagyok esve. én éreztem hogy nincs minden rendben, azért írtam itt nektek is hogy "nem tudom miért de rettenetesen be vagyok fordulva". tudtam, hogy baj van és én ezt már nem tudom megoldani...
Elvesztegetett minden perc amit így él le az ember. Rövid az élet.
Lehet, hogy már nem szereted, és ha így van, azért semmiképen nem maradj vele, hogy nehogy megint drogozzon. Felnőtt, el tudja dönteni, hogy mit akar kezdeni az életével, és neked semmiért se legyen lelkiismeretfurdalásod!
nem írtam, mert nem akartam sajnáltatni magam, hiszen ezerszer elhangzott már itt hogy az egész csakis rajtam múlik meg ha akarnék tudnék változtanti rajta, és meg ezerszer beismertem hogy ez így van. de mégsem teszek semmit ellene. igazából a mostani szituáció nagyon értelmetlen. sosem voltam még ennyire depressziós. azóta az októberi incidens óta nem történt semmi. nem csinált semmit. és én mégis rettegek. annyira paranoiás vagyok, hogy teljesen kikészülök ettől. egyszerűen saját magamat kergetem az őrületbe. minden percben rettegek feleslegesen, ésés nem tudom miért de rettenetesen be vagyok fordulva.
Engem is erdekelne, hogy mi van veletek azota. Remelem minden rendben van.
Sziasztok!
Végigolvastam az összes hozzászólást és nem értem, hogy miért szakadt meg olyan hirtelen. Senki nem érdekel mi van alterbarbusékkal? Most én megteszem: nagyon érdekelne, hogy mi van Veletek!!!!
nem tudom miért azt nézte, nem akartam még abba is belekötni hogy mit néz a tv-ben.
ez a leszokással jár! Mármint a depi. Ezek szerint, tényleg nem használt semmit már egy ideje. Viszont biztos, h a Trainsotting-ot kell néznie? Vagy abból merít erőt? Lehet vmi vidámabb (és nem drogról/ drogosról szóló) film kellene....
aggasztó körülmény még hogy kicsit úgy látom rajta hogy deressziós, ugyebár dolgozunk mindketten így csak a vasárnap az egyetlen olyan nap amikor egész nap együtt vagyunk (hétköznap csak délután/estefele, de akkoris hulla fáradtan). szombat este nagy lendülettel megyek fel hozzá, tökjó kedvvel, hogy végre együtt alszunk, kialudhatjuk magunkat, meg amúgy is szombat este van. bemegyek, és nyakig betakarózva nézi a trainspottingot, jópár tábla csokival (ja, mióta letette, 7 kilót hízott, bár ez engem nem zavar =D). alig bírtam felvidítani, olyan depis volt mint akit valami hatalmas tragédia ért, aztán mikor kérdeztem mi a baj, azt mondta igazából semmi az égvilágon, csak "ok nélkül" rátört. bár szerintem annyira nem ok nélkül. és mostanában ez elég gyakori jelenség.
hát igen de már egyálalán nem keresi őket, tehát magától nem hívja fel őket, mint régen, hogy "igyunk meg egy sört" vagy valami. de ők még azért időnként felkeresik.
Legjobb még az lenne, ha megszakítani a kapcsolatot ezekkel a "barátokkal". Ami emberfüggő is, hogy mennyire sikerül /most az ember jellemére gondolok, nem arra, hogy kábítószerfüggő (volt)/
hát most jól megvagyunk. azóta nem történt semmi, nem csinált semmit. bár néha még mindig futkároznak utána hogy szerezzen valakinek, vagy felhívják hogy van gyors és behívják, igaz mindig nemet mond de engem akkor is zavar. de azért örülök, hogy most megvagyunk és annak is, hogy mindig elmondja ha valaki valami ilyennel kereste (és nagyon tetszik hogy tök büszkén mondja hogy nemet mondott). szóval összességébe most minden jó, de azért most már mindig bennem van a félsz, hogy ha megcsinálta egyszer miért ne csinálná meg mégegyszer..
Neki fontos, és azzal segítesz neki, ha elfogadod tőle ezt a fajta alázatot. Ha tényleg újjá akar alakulni, akkor a régit előbb le kell rombolni, ezzel a túlzott alázattal ez történik meg. Teljesen átadja magát neked. Így tud újjá alakulni.
Ez az én meglátásom.
Neked kellemetlen, neki szükség. Fogadd el az alázatát, ez a legjobb amit tehetsz...
most azóta nagyon jól megvagyunk. bár egy kicsit túlbugó, ami miatt én érzem magam szarul. ha valami olyan emberr hívja, akinek van valami köze a cucchoz, akkor mindig kihangosítgatja a telefont, hogy én is halljam (pedig én egy szóval se mondtam neki hogy csinálja ezt!!), meg a múltkor is felhívta egy haverja, hogy ugorjon oda hozzá mert kell neki egy hátsólámpa égő, megkért engem hogy kísérjem el, mondtam hogy megvárom most az 5 perc... aztán azt mondta hogy ha nem megyek el akkor ő se, nehogy azt feltételezzem, hogy valamit vesz vagy ilyesmi. ezt már túlzásnak tartom, mondjuk nagyon értékelem hogy tényleg igyekszik, meg mondta hogy vissza akarja nyerni a bizalmamat, de így meg nekem van bűntudatom pedig egyáltalán nem én kértem meg hogy mident a felügyeletem mellett csináljon, meg sosem ellenőrizgetem meg nem kérem számon ha elmegy valahova, mégis olyan lekiismeretfurdalásom van. de ezt nem mondtam neki mert azért értékelem az igyekezetét!
nyugi! Sztem az, ami az öccséről kiderült, elég nagy trauma volt neki ahhoz, h most valóban akarja a leszokást! Sok függőnél eredményezett már leszokást vmilyen lelki trauma. (pld. apám csak azután tette le a piát, miután ő találta meg a halott anyját. Pedig előtte volt már nem egyszer "leszoktatón", de mindig visszaesett. Ezután többé 1 korty alkoholt se ivott! És ennek már 15 éve)
Ettől függetlenül azért benned legyen kitartás, és ne lássa, h megenyhülsz! De hidd el, ez most nagy löket volt neki!
Nekem nem szakmai tapasztalatom van, hanem használói. Drogozni - jó (ha egyszerűen mondom). Amit a barátod mondott, az visszautal arra, amit korábban mondtam: neki a "cuccozás" egy olyan identitás, amit a valós élet nem nyújt.
Valahogy rá kellene venned, hogy menjetek el szakemberhez!
Ha jól emlékszem, azt írtad, hogy az ezelőtti esélynél azt mondta, hogy akkor még szakember nélkül, de ha nem sikerül, akkor vele teszi le a cuccot!
Bocs, ha nem, lehet máshol olvastam!
Én ezzel az egésszel tisztában voltam eddig is, éppen ezért nem hagytam még ott, pedig tudom hogy az lenne a leglogikusabb (és talán legjobb) lépés. És lehet hogy ti sokkal többet tudtok a drogokról, mint én, tényleg nincsen semmilyen szakmai tapasztalatom, de ezt az embert azért még én ismerem jobban, és ő mondta nekem hogy "nem akarok újra olyan senki lenni, mint amikor cuccoztam" (ezeket a szavakat használta). Ezért döntöttem úgy hogy mellette állok, de ez tényleg nehéz, mivel (ahogy mondtátok) tényleg vannak dolgok, amikről nagyon hiányos a tudásom, hiszen sosem voltam kábítószerfüggő, és soha nem is dolgoztam velük, vagy egyéb. De őt nagyon jól (mindenkinél jobban) ismerem, nem mint kábítószerfüggő, hanem mint ember, és szeretnék neki segíteni, de azt hiszem, képtelen vagyok.
Az ember konfliktusai elsősorban a családból átvett mintákból erednek, majd saját szerzett negatív minták is működésbe lépnek. A családfelállítás éppen az a lehetőség, hogy kiderítse az ember, hogy származhat-e a családjából átvett minta, hiányosság vagy lelki blokk, amit nem tudott feldolgozni az illető.
Az ilyen függőségeket sokszor okozza elhagyatottság vagy kitaszítottság érzése, ha családi környezet nem fogadta be, vagy "fekete-bárány" volt az illető a családban, esetleg gyerekkorától kezdve.
Ahogy te magad is írod, hogy a családi háttér mennyire fontos, én ezzel teljesen egyetértek és tovább görgetem a gondolatot azzal, hogy a család nem csak mint fizikai hanem mint lelki háttér ugyan olyan fontos.
A fizikai hátteret lehet vizsgálni egy környezet tanulmánnyal, a lelki hátteret azonban családfelállítással lehet vizsgálni.
Tényekről és tapasztalatokról beszélek, nem egy kósza véleményt fogalmazok meg valamiről, amit nem ismerek...
nem itt kéne hirdetni az igét, főleg, hogy lövésed nincs a témáról. a családfelállítás nem a jokerkártya, hogy meglátsz egy problémás területet, ott kijátszod, aztán minden jó lesz. nagyon nem.
Egy nagyon lényeges pontot érintettél, barbus. Pont ez a családi háttér az - vagyis a hiánya -, ami tapasztalatom szerint a rekreációs-élvezetből-kíváncsiságból-csinálom (magyarán "normális" droghasználóból /bár már ezen is sokan felháborodnának/) igazi kétségbeesett, lecsúszós, függő, beteg drogost csinál. Vannak az olyanok, akik jódolgukban, vannak, akik felfedezőösztönből, vannak, akik unalomból csinálják: a gátat az szabja meg, hogy otthon mit kaptál, mennyire biztattak az értelmes életre, mennyire vannak kilátásaid. Mennyire szerettek, törődtek veled.
Én elég bátor használó voltam például. Nem ijedtem meg a nagyobb adagoktól, nem tántorított el némelyik szétcsúszott arc látványa (bár megjegyeztem magamnak). DE! Egy ponton valahol beugrik a szülők intelme, a sok minden, amit meséltek, tanítottak, hogy mi mindenről szólhat az élet, és ott nem csinálod tovább.
Ha valakinek ez a háttér nincs meg, akkor kéz a kézben jár a drog abuzálása, és sajnos a legfélelmetesebb aspektus: amikor nem a vidámság fokozása, a tudattágítás, új élmények a cél, hanem a _fájdalomcsillapítás_. Ez egy nagyon fontos aspektus, amit meg kell érts, ha komolyan meg akarod közelíteni a problémát.
A barátod megkönnyebülést, felejtést kap a drog által. Ez felejteti el vele, hogy milyen szar helyről jön, hogy mennyire nem kapott szeretet, családi hátteret, normális indulási lehetőséget az életbe (nem feltétlen anyagilag, hanem mondjuk érzelmileg).
Ha ezt megérted, átérzed, akkor tudsz hozzá közelíteni. Hogy akarsz-e ekkora feladatot?
De bizony családi háttér az sokat számít abban hogy kiből milyen ember lesz, hogy mit hoz otthonról. Sajnos.
most először látom rajta azt hogy tényleg szakítani akar ezekkel a haverokkal is... tegnap így mikor kiderült ez dolog felhívott mindenkit, hogy ne keressék a tesóját meg őt se, és nehogy merjenek neki valamit adni. de ha meg ez kellett ahhoz hogy észhez térjen, az nagyon elkeserítő. az anyjuk amúgy iszik rendesen. a barátom már nem él otthon, az öccse se nagyon, pár papíron még otthon lakik, de igazából már gyakorlatilag leköltözött a barátnőjéhez (minden nap ott alszik, oda megy "haza"). sajnos nincs mögöttük olyan családi háttér ami kéne ilyenkor meg hát a gyerekkoruk is elég tragikus volt, de ezt eddig azért nem írtam mert tudom hogy ez nem mentség semmire, mások is nőttek fel rossz körülmények között és nem kezdtek el drogozni. úgy gondoltam hogy a kialakult helyzet a lényeg, nem az hogy miért és miből kifolyólag. de most hogy így kérdeztétek gondoltam leírom. amúgy mi jól megvagyunk most, csak kicsit így be van fordulva.
További ajánlott fórumok: