A negyedik csoda

18 éve ismerkedtem meg férjemmel, 16 évesen. Ő akkor 18 éves volt, épp érettségizett. Elkezdett dolgozni, míg én még 2 évet tanultam. Amikor én is leérettségiztem, dolgozni szerettem volna.

Azonban valami közbejött: kétheti folyamatos rosszullét után vettem egy terhességi tesztet. Terhes voltam. Anna lányom 1993. november 3-án született meg, császármetszéssel. A 3 év gyes alatt végig tanultam: letettem a jogsit és egy boltvezetői vizsgát. Saját lakásba költöztünk, és én vágytam egy újabb babára. Szerencsére azonnal összejött, Mirjam (Mircsi) 1996. október 13-án született meg, természetes szüléssel. Vele is itthon voltam 3 évet, majd elmentem dolgozni. Vettünk egy nagy családi házat, nagyon boldogok voltunk. 3 év után egy kisfiút szerettünk volna. Szerencsére azonnal összejött, kisfiú. Bence 2002. július 23-án született meg, császárral. Vele is 3 évet itthon voltam gyesen.

Ekkor nyitott egy nagy hipermarket a városunkban, jelentkeztem boltvezetőnek. Felvettek, azonban fél év betanulás következett Debrecenben (Sopronban élek). Havonta mehettem haza drágáimhoz, nagyon nehéz volt, főleg, hogy Bencus még csak 3 éves volt. Szerencsére férjem mindenben segített, Anna és Mircsi főzött:) Amikor végre valahára hazajöhettem, elkezdtem dolgozni. Nagyon szeretem a munkámat.

Azonban 2009 márciusában folyamatosan rosszul voltam, és hát a "rutinom" miatt éreztem, hogy baba van a dologban. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz most, mi van, ha nem egészséges… férjemnek, amikor megmutattam a tesztet egy este, semmit nem szólt, csöndbe lefeküdt. Reggel ezt mondja: jajj érdekes álmom volt, azt álmodtam, hogy újra terhes vagy. Mondom, ez nem álom… elmentünk orvoshoz, azt mondta várjunk egy picit (2 hetes terhes voltam), 4 hét múlva megcsinálják a genetikai vizsgálatokat. Nem voltam idős, 34 éves, sokan ekkor még egy gyerekük sincs, de én féltem, hogy mi van, ha beteg.

A gyerekeknek nem mondtuk el, ami nagyon nehéz volt, de nem akartuk, hogy beleéljék magukat, aztán még sincs tesó. Megcsinálták a vizsgálatokat, 3 hónapos terhesen megjött az eredmény: a baba egészséges. Itt volt az ideje bejelenteni. Anna 16 évesen azt mondta, fog segíteni, de csak "mérsékelten" persze, ő már nagy. Mircsi először elsírta magát, majd nagyon-nagyon elkezdett örülni. Bencus pedig azt mondogatta, ha lány lesz, majd ő megvédi, ha fiú akkor pedig focizik vele:) A kis drága azonban nem volt hajlandó megmutatni a nemét. 5 hónaposan elmentem egy 4D-s vizsgálatra, ahol kiderült:a picur kislány. Azt hiszem a legboldogabb Mircsi lett, ő nagyon vágyott egy hugicára, mivel minden babaholminkat elajándékoztuk, mindenből vettünk újat.

A lányok gyakran, amikor jöttek haza suliból hoztak egy-egy cumit, bodyt, ilyesmit a babónak. December 23-ára voltam kiírva, de mindenképp programozott császár lett volna, 2 császár után. Lilikénk 23-án, nagy sütés-főzés közepette még nem szándékozott kijönni. 24-én reggel karácsonyoztunk, este mentünk a mamához a szokásos karácsonyi vacsorára, én meg mondogattam a kiscsajnak, hogy bírd ki ezt az éjszakát… Másnap reggel be kellett feküdnöm a kórházba, habár kincsem még nem akart kijönni.

December 25-én 10 óra 13 perckor kiemelték a negyedik csodámat, kicsi Lilient. Gyönyörű, egészséges, szőke, kék szemű babóka. Egy hetet voltunk a kórházban, otthon már nagyon vártak minket. Férjemnek ebben az időszakban nagyon sokat kellett dolgoznia, a nagylányaimnak nagyon sokat köszönhetek. Nagyon sokat kellett feküdnöm, a hegem felszakadt. Anna főzött, csinálta Lilinek a tápszert (sajnos tejem nem volt), Mircsi fürdette, ha apa nem ért rá, és gyakran pelenkázta is, Bence pedig szórakoztatta.

Az éjszakai alvásnál voltak gondok, a nagyok nem tudtak aludni Lilikétől, dehát végül csak csöndben maradt a manó. Ez a kis tündér még csodásabbá tette életünket, pedig soha nem gondoltam volna, hogy ennél lehet még jobb.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy az életünk része lett, csodás kislány. Köszönöm, hogy elolvastátok történetemet, és mindenkit buzdítanék arra, ha lehetőségeik engedik, legyen minél több gyerekük.