"A Nagy Fogyás” első válogatásán jártam

Igazából senki nem tudta, hogy mire számíthat, mire készüljön, és mi fog rá várni azután a bizonyos telefonhívás után, mely arról tájékoztatta a szerencsés jelentkezőt, hogy részt vehet a „castingon”. De hamar lehullott a lepel, elérkezett a számomra közölt időpont, a „várva várt” péntek, augusztus 3-án 11 órára kéretett magához a tv2 válogatóstábja. Egy-egy óra leforgása alatt – a szervezők kicsit elszámolt számítása szerint – 30-40 embert képesek „tüzetesebben” górcső alá venni, ennek köszönhetően már 11 órakor is több mint fél órás csúszással jutottunk be az épületbe.

A szokásos papírformát követően, mely egy ilyen médiaeseményt megelőz, kettő fotó készült, egy szemből, egy pedig oldalról – számmal a kézben. Tipikus „börtönfotó”. Norbi és Alexandra bíztató szavainak kíséretében jutottunk el az első igazi szűrőhöz. Két „vadidegen” keresztkérdésekkel bombázott minket – válaszainkat szorgosan jegyzetelve –, ami alapján eldőlt, érdemesek vagyunk-e a műsor producere elé jutni. A pénteki megmérettetésen a személyesen behívottaknak (számításaim szerint) több mint a fele esett ki ezen a szűrőn. Újabb várakozás következett, míg ahhoz a bizonyos „nyolcas” asztalhoz vártunk. A várakozás unalmasnak nem nevezhető perceiben (inkább óráiban) volt idő ismerkedni a sorstársakkal, mélyenszántó gondolatokat cserélni ☺, elpoénkodni. Ez idő alatt a teremben a gyomorgörcsöt felváltotta az önfeledt nevetés, előjöttek az eredeti értékei a jelentkezőknek. Őszintén bevallva, sokkal könnyebb volt így az „Úr asztalához” fáradni. Aztán egyre közeledtek a sorszámok, elején még csak 051, 055, 080, 098, majd a százas számnál kisebb megtorpanás. Talán célozva arra, hogy a száz fölötti tömeggel rendelkező személyeknek bizony a száz egy olyan álomhatár, amelyet nagyon nehéz átlépni… De túljutva rajta, hamar eljutottunk a számomhoz, a 114-eshez. Így kiderül, hogy mit is jelent az a bizonyos nyolcas asztal. Hozzáteszem, természetesen minden kijövőt megkérdeztünk, hogy mire számítsunk. Így kiderült, hogy a nagy többségnek a pólóját/ingét le kellett venni, kamerába kellett beszélni, illetve orvosi, pszichológusi valamint a produceri kérdésekre kellett – számukra – megfelelő választ adni. Szóval visszatérve, bementem.

A misztikus nyolcas asztalnál egy kamerás srác, a produkció készítői, egy orvos valamint talán egy pszichológus várt, összesen öten (bár a szombati élménybeszámolókból volt, aki nyolcfős stábról tájékoztatott). A kamerás srác kérte, hogy nevem, súlyom, magasságom mondjam kamerába. Természetesen az első fotónál már „megtapasztalt” börtönpózban, számomat magam elé tartva. Ezt követte egy gyors sztriptíz, majd felvétel a csupasz hasról. Körbeforgás – bár a függőleges fényes acélcső és a zene hiányzott –, majd a felöltözést követően kezdődött a kérdések hada. Javarészt arra voltak kíváncsiak, hogy le akarok-e, le tudok-e fogyni, mit és hogyan próbáltam eddig, képes vagyok-e elszakadni három hónapra a családtól, barátoktól, mivel foglalkozom, stb. Tehát „általános” kérdések. A hölgyek elmondása alapján tőlük a „szerepelt már pornófilmben?” „gruppenszexet vállalna?” kérdések is az általános kérdések kategóriába tartoztak. Miután kiderült, hogy sokáig versenytáncoltam, a producer kérte, hogy bizonyítsam, így a szobából kiszaladva megragadtam egy lányt – akiről a várakozás „pillanataiban” való beszélgetésből kiderült, hogy szintén táncolt – és a szobába „bevonszolva” (nem kis meglepetésére) megmutattam, hogy valóban tudok – tudunk táncolni. Ezt tetézni kellett, nyitott ajtóval, majd a várakozó tömeg előtt tett bemutatóval. Valószínűleg kíváncsiak voltak arra, hogy bevállalok-e „kényes” feladatokat. De aki nem mer ilyet bevállalni, annak nem sok esélye van egy ilyen produkcióban. Szégyellni pedig nem szabad az ilyet. Ezt követően jegyzeteltek szorgalmasan, az orvos kétkedően nézett rám (és a többiek elmondása alapján rájuk is), majd közölték, hogy kettő héten belül értesítik azt a 100 embert, aki döntőbe jut, ezzel megkapva a lehetőséget, hogy a Nagy Fogyás játékosa legyen.

Egy kellemes napot tudva magam mögött tértem haza, és bizakodóan, kicsit izgulva várom azt a bizonyos telefonhívást, mely tájékoztat arról, hogy a száz szerencsés egyike vagyok.

Most pár szót arról, hogy mi is ez a Nagy Fogyás: Külföldi licensz alapján készülő, októberben induló reality-show. A célja az, hogy a kiválasztott 12 játékos a show keretein belül Schobert Norbi és Béres Alexandra segítségével, kontrollált körülmények között a lehető legtöbbet veszítsen nem kis súlyából. Természetesen ez egy show, és nem csak a fogyásról szól. A 12 embernek a játék teljes ideje alatt elkülönítve, a külvilágtól elzárva, azzal kapcsolatot nem tartva kell élnie egy kísértésekkel teli, bekamerázott házban (Big Brother – feeling.) Két hatfős csoporttal indul a játék (egyik csoport kapitánya Norbi, másiké Alexandra), a két csoport összsúlya azonos. Heti mérlegelést és összesítést követően az a csoport veszít, amelyik kevesebb kilótól szabadult meg. Közülük egy személy a jelölés és kiválasztás alapján elhagyja a játékot. Így van, aki számára csak pár hét lesz a Nagy Fogyás. A végén három ember marad, akik közül az lesz az első, aki a legtöbb kilót veszítette. Azonban a show végét követően (december) még két hónapig „otthon” folyik az ÖSSZES játékos számára a játék, mert februárban egy mérlegelés alkalmával második lesz az a játékos – tizenkettejük közül – aki az eredeti súlyához képest a legtöbbet adta le. Bár a játék első helyezettje húszmillió forinttal a zsebében térhet haza, azonban nagyobb nyereség lesz a 20-40-60 kg súlyfelesleg elvesztése. És pont ezért találó a szlogen: Aki veszít, az nyer. Nyer egy új testet, nyer egy új életet…

SB