A menyem, vagy csak a fiam felesége? (beszélgetés)
Elkezdtem olvasni az írást az anyósokról.
Én anyós vagyok, és csakis az érzéseimet írom le.
Szerettem a menyem
Szeretem a vőm.
A menyemről csak annyit 18-év házasság után otthagyta a fiam, az interneten össze szedet bele szerelmesedett emberért. Nem jártam hozzájuk, egy faluban laktunk. (Jöttek ők minden nap) a gyerekeket imádtam. A fiam dolgozni járt, a menyemnek eszébe sem volt, dolgozni járni. Én mindig azt mondtam és mondom ma is, hogy ha a fiamnak jó volt nekem is az volt!
Hogy mi maradt utánuk arról sokat tudnék írni de ezt én magamban elrendezem.
Megjegyzem még, hogy házasságuk leg elején mondtam a fiamnak, kis fiam az apád forog a sírjában, hogy ilyen rendetlenek vagytok, takarítsatok már ki. Olyan büszke vagy arra, hogy olyan vagy mint édesapád akkor tedd meg, mert az imádta a rendet. Meg mondta a menyemnek, én kapáltam a kertbe mikor oda jött hozzám és azt mondta maga bele szól az életünkbe tudja?
Én soha többet nem szóltam semmit és el se mentem hozzájuk. 18-éven keresztül.
DE bármikor bármelyikük jött kérni bármit mindég adtam. A gyerekeknek keresztelőt tartottam, Ballagást ruhákat vettem, játékokat, vagy bár mit. El vittem kirándulni őket. A fiamnak autót adtam. (Csak neki volt jogosítványa) Minden nyáron nyaraltak, hozzásegítettem őket. Soha nem volt pénzük, a menyem nem dolgozott, A javára írható, hogy szerette a gyerekeit. De az otthonában semmit nem csinált. Erre akkor jöttem rá igazán mikor el ment és elmentem takarítani utánuk. (Most is meg van a ház) teljesen üres, mindent el kellett égetni. Biztosan van el képzelés miért?
A vőm tisztel engem, és én is őt. Nagyon szereti a családját a gyerekeit, A lányom is imádja az urát. Ha nekik jó életük van attól én is boldog vagyok.
Ők nem kérnek. Csak néha segítséget, hogy a gyerekekre kell vigyázni. Ha adok meg köszöni a vőm. Tisztelem a szüleit is, hogy ilyen embert neveltek. Ritkán megyek hozzájuk, csak ha szükséges. Mert 3-gyerekük van és néha kell a segítség. A szülei messze laknak, ha jönnek több napra azokat is vendégül látom, és szívesen teszem. A lányom szájából soha nem halottam még, hogy az anyósát vagy az apósát szapulta volna.
De egy biztos igaz! A menyem nem a lányom.
A vőm meg nem a fiam.
És az is igaz, hogy előbb utóbb a legtöbbjükből anyós lesz a férjekből meg após.
Úgy bánjanak az anyóssal meg az apóssal, hogy majd azt kapja vissza mindenki. Amilyenné nevelik a gyereküket olyanná lesznek.
Higgyék el nekem ha az anya, azt látja a gyereke jól van. nem bántja az a menyét vagy a vőjét. De ha azt látja, hogy nincs rendbe a gyereke akkor elő jön az anya tigris. Ahogy minden anyából elő jön és nem érdekli, hogy meny vagy szomszéd.
52 éves vagyok a menyem 32 .kapcsolatunk katasztrofálisnak indult. Összeházazodtak..megbékéltem a helyzettel.elfogadtam..ő a feleség a szerelem a fiam számára,megfogadtam nem szólók bele semmibe csak ha kérik a véleményemet. csak szeretem őket feltétel nélkül.Segítek ahol csak tudok. Van egy 7 éves tündéri unokám.... a menyem azóta a legjobb barátnőm lett,anyja helyett anyja lettem. Csodálatos nő és anya egyszemélyben.Nélküle sívár lenne az életünk! Szívből órülök,hogy fiammal egymásra találtak. A jó isten is egymásnak teremtette őket.tartsa meg őket sokáig egészségben szretetben. : egy boldog anya,nagyi,és barátnő
Néha megol. Valamit mindíg megol és valami mást hoz a világra bennunk , ami már nem olyan jó.
Próbálj meg nem foglalkozni velük. A párod családját, hagyd meg neki nyugodtan, hiszen az az ő gondja. Neked meg azért van 2 füled....... szerintem tudod. Gyakorlat kérdése, de szerintem menni fog.
Nálunk a jövendő anyósom párja(élettársa már pár éve)haragudott meg rám, minden ok nélkül, és most utál a család... A párom pedig a két tűz szindrómával szenved.... Nehéz ügy...
Hmmm. A cikkben foglaltak sokunkkal megesnek. Én már 8 éve vagyok együtt a barátommal, de az Ő családja még mindig nem fogadott be. Egyszerűen egy "futó" kapcsolatnak tekintenek. :))))))
Ami nem öl meg, az megerősít.
És szerintem minden ami velünk történik nincs ok nélkül.Nem szeretném elfelejteni,és nem szeretném megváltoztatni a múltat. hozzám tartozik.Cas egy példa erre: gyerekkoromban az apám sokat ivott, és olyankor verte a családot. Senki nem segitett nekünk, mert mindenki álldott jó embernem ismerte. senki sem tudta, hogy milyen otthon a falak között. de ha nem igy történik mindez, akkor egy elkényeztettett kis nyafka lány lettem volna, mert amit pénzen meg lehetett venni, mindent megkaptunk. Ha nem kell elmenekülnünk otthonról, akkor soha nem ismertem volna meg a férjemet, nem ők lettek volna a gyermekim akik lettek végül, és én sem ez az ember lettem volna aki. De igy történt, és nem azt mondom, hogy örülök neki, de ha ezt az oldalát nézem, és nem csak azt, hogy húúúúúú de rossz volt is akkor, abban az esetben meglátom a jót is a dologban. De ez nehéz. Nagyon nehéz, és tovább kell látnunk az orrunk hegyénél. Én azt mondom, hogy ami nem öl meg, az erősit.
Nem feltétlenül volt rossz. Na persze akkor nem volt kellemes. De ha nem igy lett volna minden, akkor talán soha nem jutok el odáig, hogy bárkinek, bármikor azt mondjam: Nem!, ha valami nekem nem jo.Most már bármikor, bárki ellen megmondom a véleményem, és volt olyan, hogy ez nagyon jól jött. (pl.:mikor a gyerekek ovisok lettek. Nem biztos, hogy odaszóltam volna az ovonőnek, mikor úgy láttam, hogy nem úgy bánt a gyermekemmel, ahogy szerintem kellett volna.Azóta nagyon jóban vagyunk, és sokat segitett nekem a későbbiek folyamán. Azóta is sokat beszélgetünk.)Ha akkor nem igy történnek a dolgok, akkor ma nem vagyok az az ember, aki.Úgyhogy szerintem jól jöttem ki a dologból.
Hát 27 évesen Szépen kijutott Neked a jóból.
Végigolvastam a hozzászólásokat,és érdekes dolgokat találtam.Én 27 éves vagyok, már nem meny, de még nem is anyós. Nekem az anyósommal soha nem volt jó a kapcsolatom, nem beszéltünk talán 2x értelmesen. ( úgy értem a "kötelező" dolgokon kivül, csak a magunk kedvéért.)Viszont, a gyerekek körül bármikor számithattam rá.Ez számomra nagyon érdekes, és felfoghahatlan dolog volt, hisz engem emberszámba sem vett, de a gyereket bármikor ellátta, sőt ő vigyázott a lányomra, mig én a korházban voltam a fiammal, pedig a kislány nem is vér szerinti unokája, hanem 1 korábbi kapcsolatom gyümölcse.Engem mindig szidott, leku...zott,stb, nem sorolnám fel itt most az összes jelzőjét, amit rám aggatott. ráadásul náluk laktunk, igy ki sem tudtam őt kerülni. Egy idő után besokaltm, és úgy döntöttem, hogy nem éri meg miatta minden éjjel telesirni a kispárnám, innentől kezdve nem vettem figyelembe amit mondott. Ő továbbra is osztotta az észt, én meg azt csináltam, amit akartam. Nem mondom, hogy csupa butaságot mondott, és csak a rosszindulat beszélt belőle, volt, amelyik "tanácsát" a magam hasznára forditottam.Aztán lebénult. Én voltam otthon gyesen, ergo én ápoltam. (etettem, itattam, masziroztam, pelenkáztam az anyósom minden álldott nap.) az apósom, és a férjem dolgoztak, nem is volt más, aki ezt megcsinálta volna. Összeszoritottam a szám, nyeltem egy nagyot, és annak ellenére elláttam, hogy közben a pokolba kivántam sokszor, mert még többet kötözködött, igaz már az egészségi állapota miatt.(egy kissé elborult az agya is)De végig az járt a fwejemben, hogy én is számithattam rá, ha szügségem volt a segitségére, ellátta a gyerekt, és a fiam születése után is rengeteget jelentett, hogy ott volt. Őszintén megmondom, hogy az első 2 hétben, nem tudtam volna mit kezdeni nélküle, és szerintem viszonzásképp ennyit megérdemelt.Viszont ugy döntöttem, hogy nem fogják ezt végignézni a gyerekim, és közöltem a családdal, hogy veszünk egy házat. majdnem egy évbe is beletellett, mire megtaláltuk a megfelelő házat: 2 lakás volt benne, egy egyszobás (anyosoméknak) és egy 2 szobás ( nekünk).Ideális volt, mert ott voltunk, ha kellettünk, nemcsak nappal, de éjjel is, (beszereltünk egy kis házitelefont, anyosomnak csak jeleznie kellett, ha valami kellett neki)mert aposom 3 műszakban dolgozott, és igy nem kellett egyedül hagynia a feleségét. És a gyerekeknek sem az volt folyton a szemük elött, ahogy a mama viselkedik, meg ahogy éppen etetem, vagy kitörlöm a mama fenekét, vagy takaritom utánna a végtermékeket.aztán 1 éve meghalt anyósom. Érdekes, hogy halála elött azt találta mondani egy világos pillanatában, hogy szeretett engem (ezt elég furcsán mutatta ki), és hogy mégicsak jól választott a kisfia.Akkor beszélgettünk másodjára, és utoljára, mert 1 hét mulva meghalt.Vicces, de mikor meghallattom a halálhirét, egyböl az jutott eszembe, hogy ez a beszélgetés alkalmával megigérte, hogy nem itthon fog meghalni, és lám igy lett.(akkor eredetileg azért mentem át hozzá, hogy legorobitsam, mert állandóan arról beszélt a gyerekenek is, hogy bemegy a korházba, felvágják a hasát, és akkor ő meghal.csak a hitelesség kedvéért teszem hozzá, hogy tényleg igy történt, mint már irtam alig 1 héttel később.)szóval ezen beszélgetés alkalmával is elkezdte mondani, a mondókáját, erre én azt találtam mondani, hogy ha már annyira meg akar halni, akkor ne járjom haza kisérteni, mert nem szeretem a kisérteteket. Ő akkor megigérte, hogy ha ez engem megnyugtat, nem is itthon fog eltávozni. Megmosolyogtam, és nem hittem neki, hisz a bénulása óta, a költözködést,meg az időnkénti orvosi vizsgálatokat nem számitva nem ment sehova.anyosom halála után aposommal nem volt semmi gond,(igaz, elötte sem volt vele semmi baj)Na de mikor "becsajozott", és összeköltözött azzal a nővel!!!! Ha anyosom rossz volt, akkor ő duplán rossz. Ráadásul ő költözött az enyémbe, és mégis ő akart engem kifurni az otthonomból.Máig sem értem, hogy milyen jogon, vagy hogy hogy gondolta ezt, hogy én a sajátomban el fogom türni, hogy kritizáljom, és szekirozzon. vagy hogy elnézem, hogy az ő gyereke felpofozza az én gyerekemet, vagy azt, hogy ezek miatt, az én gyerekem ne lehessem meg békében a saját udvarán. Elvégre én és a férjem dolgoztunk meg ezért, és soha, senkitöl nem kértünk, de nem is fogadtunk el semmilyen segitsédet. a magunk urai akartunk lenni.Végül meguntam a nőci kisded játékait, megfogam magam, és közöltem velük, hogy költözzenek el. először húzták-nyúzták az időt, hogy majd ekkor, meg akkor, de amikor mondtam nekik, hogy vagy kiköltöznek x nap alatt, vagy kiszórom a holmijukat, az udvarra, és meggyújotom, belátták, hogy vége a türelmemnek, és elmentek.Azóta béke, és nyugalom van itthon, és a férjem saját maga bevallotta, hogy neki is elege volt ebből a családól, és megköszönte amit tettem. Azóta ő tartja a kapcsolatot aposommal, a gyerekeket is bármikor láthatja a nyagapjuk, elötte mindig nyitva van az ajtó, de azt kikötöttem, hogy azt a nőcit ide ne merje még látogatóba sem hozni, mert nem kiváncsi itt rá senki. Azt a részt, meg ahol anyosomék laktak, kiadtuk bérbe, igy a lakáshitelt már nem a fizetésből fedezzük, és több marad, sőt, még félre is tudok tenni, amire eddig sajnos nemigen volt példa.
Az én családomban is ez volt a helyzet amit leírtál,és ezért volt nekem ezt nehéz elfogadnom,hogy sajnos van erre ellenpélda is!Nekem nem jár azon a fejem,hogy vajon mit fogok örökölni,de azt tudom,hogy anyósoméktól sajnos adóságot és nem keveset....
Mikor ilyet olvasok, vagy hallok, nagyon ledöbbenek, mert mindenki a saját családjából indul ki.
Sem a nagyszüleim, sem a szüleim soha egy fillért nem akartak a gyerekeiktől, inkább az utolsót is nekik adták volna. Az egyik nagymamámnak még rendes nyugdíja sem volt, csak valami aprópénzt kapott, amiből még félre is rakott, és halála után mindenkit meglepett az örökség. Tudta mennyit kap, és még addig sem nyújtózott, ameddig a takarója ért, mégsem hiányzott neki semmi. Evett, fűtött, volt mit felvennie, és volt fedél a feje felett, és mi unokák soha nem jöttünk el üres kézzel tőle. Nagyon becsültem őt, talpon tudott maradni mindig, pedig nehéz élete volt.
Az én anyósom sem egy mintaanyós,ő megmondta,hogy annyi velem a gondja,hogy elvettem egy keresetet a háztól...3 éves házasok vagyunk,van egy 2 éves kisfiunk,lakáshitelünk,autólízingünk,a férjem hetente jár haza,14-15 órát dolgozik,és elvárnák hogy 2 családot eltartson,ami lehetetlen,ők nem dolgoztak,anyüsom 53 éves,és 24 éve sehol nem dolgozott,apósom is csak akkor,ha már nagyon borult minden.Most még,vagyis már sikerül kezelnem ezt a dolgot,de bizony nagyon sok veszekedést szított közöttünk,ide le sem tudnám írni...Régóta azt az elvet vallom,hogy sírtam én már eleget,mostmár rajta a sor!!!
AZ anyós akjkor jó mikor porhanyós.!!!!!!!!!!!!!!
Köszi!Igyekszem kitartani.
Sajnállak, és kívánok sok erőt, kitartást!
Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem szeretem már egy kicsit se,de bizalom nélkül nem megy,és a hazugságai miatt nem tudok benne megbízni,annélkül meg nehéz,meg a folytonos idegeskedések miatta.Amióta eljöttem sokkal nyugodtabb vagyok.Nehéz döntés volt,de beláttam,hogy a válás a legjobb megoldás.
Meg persze anyós-após sem volt ma született bárány. Ilyenkor téleg jobb elválni, mint maradni és tűrni, mert az embernek rámegy az élete.
Hát, tudod, ha már nem szereted, akkor ezek hármnan megérdemlik egymást. Én is ismerek hasonló esetet a tiédhez, ott is válás lett a vége, mert szegény asszony már nem bírta el a hapsi viselkedését.
Nem volt jellemző.Voltak hiányosságok,problémák,de hol nincsenek.Meg leginkább korábban is akkor fordult ki magából amikor csak látogatóba mentünk 1-2 napra oda ahova később költöztünk.Ahogy kiértünk mintha légpuskával seggbelőtték volna.Akkor betudtam annak,hogy az ottani haverjaival ritkán találkozik,de ahogy kiköltöztünk minden napossá vált a heverozás,bulizás,és az idő előrehaladtával sem ritkult.
Hát, borzasztó, hogy egy új élet reménye idáig fajuljon! Mielőtt összeházasodtatok, a párod nem volt ilyen léha ember?
Végig olvasgattam a hozzászólásokat,látom sok mindenkinek kijutott a "jóból".Sajnos én is kifogtam.A vállásom épp folyamatban és most jöttem rá,hogy nem csak anyóst fogtam ki,hanem apóst is,a férjemről nem is beszélve.Sajnos a házasságunk tönkremenetelében nagy szerepet kapott anyós is és após is.Még a házasságunk előtt is tapasztaltam a gondokat az anyósommal,persze igyekeztem jó pofát vágni.Az esküvő környékén elkezdtünk gondolkodni,hogy a garzon helyett kéne venni egy nagyobb lakást,ne akkor keljen kapkodni amikor útban van esetleg a baba.Nekik már ez se tetszett.Aztán anyós örökölt egy kis pénzmagot amit neki ingatlanba kellett fektetni ismervén az adórendszert.Na itt kezdődtek a gondok.Mondták nézelődjünk mi is,és összeülünk megnézzük ki mit talált,aztán döntünk.1 hét múlva közölték vettek egy házat.Ezzel nem is lett volna gond,csak a hellyel ill.később megnézvén a házat a házzal is gondjaink voltak.Közölte anyós,hogy próbáljuk ki nyáron,hogy fent bírjuk-e tartani.Egy házat nem nyáron nehéz fent tartani,hanem inkább télen.Ez a ház egy dohos áporodott szagú építmény volt.2szoba között csak úgy lehetett közlekedni,ha kimentünk a teraszra és a wct is csak így lehetett megközelíteni.Mondtam a férjemnek na ezt azért mégse.Aztán kiderült,hogy mégsem vették meg,és közölték,hogy nézelődjünk,de az tisztává vált számunkra,hogy hol akarnak házat venni,tehát ebbe beleszólásunk nem lehetett.Irányítani akarták az életünket.Kicsi fiukat,az ő kényelmük miatt visszarakták abba a környezetbe ahova nem kellett volna.Én korábban is hangsúlyoztam,hogy nem szeretnék ott élni,de mivel szerettem a férjemet,meg nem akartam botrányt már az elején anyósékkal benyeltem a békát,így utólag rájöttem,hogy hiba volt.Végül lett egy ház véve.Iszonyú pénzt benyelt a ház rendberakatala.Abból a pénzből amibe összességébe került nagyobb,jobb házat vehettünk volna,pedig após jártas az ilyen témába,de ezek szerint mégis hülye hozzá.Próbálgattuk a mi ízlésünk szerint alakítgatni,de azért anyósék közöltek 1-2 dolgot,hogy az olyan,meg ilyen legyen.A férjem,hogy visszakerült abba a bizonyos környezetbe teljesen kifordult magából.Nem dolgozott,otthon se csinált semmit,csak a haverok,meg a buli,holott már útban volt a gyermekünk,de ennek hatására sem kezdett el munkát keresni.Az adóságunk nőtt,a kedves anyósék meg nem akarták észre venni a dolgokat,hogy a kicsi fiuk mit művel.Ja és hozzá kell tennem,hogy a férjemnek vettek egy lakást még mielőtt összejöttünk,mert nem tudtak vele együtt élni,és toltak mindent a segge alá,de alkalmazkodni,és felelőséget vállalni nem tanították meg.Teltek a hónapok,megszületett a kisfiunk.Utána se történt változás,csak mégnagyobb baromságot követett el a férjem amik nagyon szemet szúróak voltak,de anyósék még mindíg becsukták a szemüket,mert elég érdekes,hogy hogy tud valaki egy 2 milliós autót megvenni amikor munkanélkülin van,majd kicsit később annélkül,hogy az előzőt eladta volna,egy mégnagyobb értékű autót venni?Persze hitelre ugye ez a válasz.Majd ez utóbbival megborult a férjem szaltózott a kocsival ami persze tk-s lett.De mit is várunk egy felelőtlen hapsitól ,friss jogsival,és egy viszonylag erős nagy autóval,és még pluszba a piát se veti meg.Aztán betelt nálam a pohár és eljöttem a gyerekkel.Folynak a tárgyalások,mert vannak dolgok amik az én nevemen futnak,de a férjemnek kéne fizetni,de ezek nem néznek senkit és semmit.Az unokájukat se,pedig állítólag imádják,hogy ezáltal sok lehetőséget nem adnak.Próbálnak megalázni megtörni,kisemmizni,hátha visszamegyek,mert rájövök,hogy szerintük nem megy nélkülük.Szerencsére volt hova költöznöm,és segítséget is kapok.Anyóstól azt hallgatom,hogy én nem csináltam semmit,nem takarítottam,nem főztem...Na ez a legnagyobb hazugság,mert eléggé odafigyelek a tisztaságra.Ez szakmai ártalom részben,mert apukámmal együtt van egy takarító cégünk,és roppant mód idegesít,pláne az otthonomban,ha nincs tisztaság.anyósom azt is közölte,hogy nem kellett volna ilyen korán gyereket szülni.A korán az nézőpont kérdése.A férjemmel ezt megelőzően 6 évet éltünk együtt,majd esküvő majd gyerek.Amikor a fiúnkat szültem mindketten 29 évesek voltunk.Most 30évesek.Kérdezem,mihez képest korán.És az elmúlt évekre ha visszagondolok folyamatosan beleszóltak az életünkbe.Nem tanácsot adtak,nem kértük ki a véleményüket,hanem beleszóltak.Nagyon irigylem azokat akik jó anyóst, apóst fogtak ki,és a környezetemben sok olyan van akikre nincs panasz,és tökéletesen kijönnek egymással.
Bocsánat az itt jelenlévő anyósoktól,akik védik a többi anyóst.Tudom a menyek is követnek el hibákat.Szerintem azt kellene tiszteletben tartani az anyósoknak,hogy nem szabad beleszólni,irányítani a fiatalok,vagy nem fiatalok életét,vagy a kisfiuk,kislányuk életét,mert az az időszak már elmúlt.Irányítani lehet gyerek korban,de ha már családot alapítanak akkor hagyni,hogy ők irányítsák a saját életüket,és esetleg finoman tanácsot adni,és nem megsértődni,ha nem fogadják meg,vagy ha megkérdezik őket mi valamiről a véleményük,akkor tanácsot adni."Élni,és élni hagyni"....
Bocsánat a kisregényért
A napokban olvastam el Csernus : A Nő c. könyvét!
Melegen ajánlanám anyósod figyelmébe!!!
Hát szegénykém neked is kijutott a jóbol.Az én kismenyemnek való úgyveszem észre jobban szeret mint a fiam.Már külön él tőlünk,de elég sokat itt van.A kismenyem,a barátnőm is ő szeretne jönni sűrűn,szeret itt lenni szereti a fiúkat,van öt.De a fiam ellenzi hogy idejárjon,annyira féltékeny rá.Még nem élnek együtt csak elég sokat itt van a falunkban a csaj,hiszen ő városi lány és tetszik neki a tanyasi élet,De a fiam magához szeretné láncolni.Ezzel fogja elveszíteni.Remélem belátóbbak lesznek veled szembe a gyerekek,hiszen addig kell szeretni valakit amíg él.Nekem már rég nem élnek a szüleim,és nincs olyan nap hogy ne gondoljak rájuk,és hogy sírva ne fakadjak.Szia.Andi.
Szia.Én már félig meddig annak érzem magam,de inkább a barátnőm mint a kis menyem.Én elfogadnám menyemnek de sajnos a fiam egy kicsit,rosz természetű.Nekem nagyon jó a kapcsolatom vele hála istennek.Nagyon szeretem.Őis szerintem,minket a 2kicsi fiamat is.Nekem öt fiam van,ugyhogy szeretnék nagyon jó anyós lenni,és jó nagymama.Szeretném megérni az onokákat ha a jóisten is így akarja.Sajnos a fiaimnak nincs nagymamájuk és nagyon hiányolják.Nagypapa sem él.A Ricsike fiam 7-lesz,most ballagott az ovibol,és megkérdezte miért nincs nagymamám?Mert voltak ott nagyszülők is.Sírva fakadtam,mert édesanyám szegény imádná őket.Ővolt a legjobb anya a világon.Szia.Andi.
Az első anyósom egy tündér olt.. 3000 km-re lakott, a másodikat összesen 1x láttam életemben (7 év házasság alatt) mégis megtudta keseríteni az életem. A harmadik anyósom.. nos róla igazán rosszat nem tudok elmondani, egyszerűen buta vidéki aki ráadásul beteg is agyilag.
További ajánlott fórumok: