A külcsín és a belbecs viszonya a párkapcsolatban

Mert az biztos, hogy nem a ruha teszi az embert, de az is biztos, hogy soha nem volt ennyire a külsőségekre kihegyezve az ismerkedés, mint mostanság. A tömegmédia ontja magából a tökéletes embereket azt sugallva, hogy csak tökéletesként lehetsz tökéletesen sikeres bármiben is („és ehhez válaszd termékünket!”).

Szinte minden árucikket alig-felöltözött, hibátlan alakú nő reklámoz, és bizony ez hat. Még arra is, aki nagyon jól tudja, hogy az emberi test normál állapotában tényleg nem így néz ki. Férfiként és nőként is bele eszi magát a tudatunkba az elvárás: tökéletesnek kell lennem, különben nem vagyok szerethető.

Illetve el sem jutok odáig, hogy szerethető legyek, mert a figyelmet sem tudom felhívni magamra, ha nem vagyok az aktuális trendnek megfelelően szép. Méltányolandó az egyik kozmetikai cég a valódi nőiség bemutatását célzó kampánya, ám csepp a tengerbe.

Csak egy megoldás létezik: felvenni a versenyt. Persze a saját lehetőségeink ismeretében! Nem az a cél, hogy mindenki sztár-minőséget képviseljen, mert akkor pont a személyiség sava-borsa veszik el: az egyediség.

Sokkal inkább azt kell szem előtt tartani, hogy nagyon fontos a csomagolás életkortól, nemtől függetlenül, és ennek az elvárásnak bizony meg kell felelnie annak, aki párt keres. Annak meg pláne, aki meg is akarja tartani… Magasztos idea, hogy nem a külső számít. Inkább az mondanám, hogy először a külső számít, de az nagy baj, ha nincs mögöttes tartalom. Mindkét elem hangsúlyos.

Akárhogy is nézzük, a szerelem kémia, illetve biológia, illetve rezgésösszhang, ezeknek nagy része a külső megjelenésből fakad. A férfiaknál főleg, de azért a nőknél is! Ahhoz, hogy valaki jó eredményeket érjen el a társkeresésben és aztán a párkapcsolati helyzetében bizony figyelnie kell rá, hogy milyen az alakja, hogy milyen a ruhája, hogy mennyire tartja karban a testét és a lelkét is, természetesen. Ugyanis a konkurencia jön, lát és győz. Sokszor tapasztalható, hogy a párok a kapcsolat során bele kényelmesednek a helyzetükbe: felszednek néhány kilót, kezdenek kevésbé adni magukra. Vagyis nem tiszteli meg már a másikat az igényességükkel, hiszen már „birtokon belül vannak”, miért erőlködnének.

Csakhogy nem egy lakatlan szigeten élünk kettesben, hanem ingerek állandó záporában, egy állandóan változásra éhes világban, nagyanyáink világától fényévekre.

Nyilván mindenkinek saját ízlés és igénye van a külleme kialakítására (tanulságos, hogy ez már önálló iparág lett), de valami egyedi stílust mindenképp ki kell találni. Ez inkább igényesség, mint pénz kérdése. Nem feltétlenül a napi fodrászhoz járást és a luxus márkák jelentik az egyediséget, sőt leginkább nem ezek. Sokkal könnyebb fifikás öltözködési megoldásokkal kilógni a sorból, konfekció ruhákat, olcsóbb ékszereket sajátosan kombinálva.

A lényeg, hogy legyen stílusod, enélkül ma észrevétlen maradsz. Nézz körül a ruhatáradban, nézd meg magad a tükörben és találd ki magad, ha eddig ezt a lépést még nem tetted meg. Gondolj bele, hogy számodra is mennyire lényeges a másikról alkotott első benyomás, ami kétségtelenül a látványon alapul. Kevesek mondhatják el ugyanis magukról, hogy rögtön a személyiség rezgéseit is leveszik, anélkül, hogy egy mondatot is mondott volna, ez komoly beavatotti szint, ami nem várható el egy átlagembertől.

Szóval, ha nem tartasz ott, hogy ránézésre teljes és hamisítatlan képet tudsz alkotni valakiről, akkor jobb, ha arra is koncentrálsz, hogy aki rád néz, az mit állapíthat meg rólad, pusztán a külsőd alapján. Sokszor a részletek a legbeszédesebbek: köröm, cipő, fülbevaló…

Ha a külcsín önazonos és tetszetős, akkor jöhet a még gazdagabb belbecs feltárása, alakítása és fejlesztése.

Persze a ló túlsó oldala is veszélyes: a mindent a szemnek-álláspont. A helyes megoldás a középúton rejlik, ebben is…