A foteltől a félmaratonig fél év alatt I.

"Márpedig én futó leszek..." Írtam a naplómba 2012. január elején. Mert a futás olyan szimpatikus sportnak tűnt. Hogy nekem mi volt benne a vonzó? Szerintem az, hogy tudtam, kegyetlen fárasztó, és ettől biztosan pikkpakk le lehet fogyni. Nem tudom, de mindig felnéztem a futókra. Futók alatt nem a profikat értem, hanem azokat, akik rendszeresen futnak hosszabb-rövidebb távokat… Akik lefutnak egy félmaratont, „neaggyisten” egy maratont, azokat már minimum ufónak néztem, valami emberfelettinek, ami egy hozzám hasonló halandónak nem adathatik meg, mert ugye én sosem sportoltam… (gondoltam :)

De a fejemben nagyon is élénken élnek az általános iskolai tesiórák máig kínzó emlékei a futásokról, különösen a Cooper-teszt, amikor 12 perc alatt kell minél többet lefutni, és mindig de mindig kettest kaptam belőle… Valamiért megmaradt bennem egy bűvös 2600 m, talán ennyit kellett az ötöshöz teljesíteni, nekem pedig a rekordom majdnem 4 kör volt (egy kör 400 m, tehát ez testvérek között is csak 1600…) Emlékszem, egyszer már a kapu mögött voltam, innen kb. 50 m kellett volna az 1600-hoz, a hármashoz, és nem kaptam meg… Aztán bevillant egy kép, mikor lementünk a pályára Cooper-tesztet futni, és a tanár közölte, hogy egy kör bemelegítés előtte… Hát én majdnem sokkot kaptam, mondván essünk túl ezen a borzalmon, nem elég, hogy kiköpjük a tüdőnket a teszt alatt, még előtte is fussunk???

Aztán ott volt a 800 m-es teszt… mikor a fiúk még ki is előztek (vagyis kétszer gyorsabban futottak nálam…) És hát ez a teszt a Coopernél is rosszabb volt, mert itt meg végig gyorsan kellett volna futni.. de hogy fussak gyorsan 800 m-t, mikor még a 100 m-en is egy fiúval tettek párba, ugyanis egy lány sem volt annyira lassú, mint én, jobban mondva nem volt olyan dagi lány az osztályban, mint én…

Hozzáteszem, kegyelemből mindig ötös voltam tesiből évvégén, hogy ne ez rontsa el a kitűnő bizonyítványom, félévkor pedig kegyelemnégyest kaptam… De így utólag lettem volna inkább hármas, kevesebb megaláztatással. Így, két tanári diplomával és két év tanári tapasztalattal lenne ötletem, mit lehetett volna velem tenni abban az időben, de hát ez már a múlt. De az akkor szerzett frusztrációimmal azóta is küszködöm...

A legelső jó élményem a futással a gimiben volt. Elindultunk rögtön 9. év elején Cooper-tesztre. Ugyanúgy görcsbe rándult a gyomrom, mint előtte.. Igenám, csak a gimis tesitanárunk, Pista bácsi jóval több pedagógiai érzékkel volt megáldva. Nem kért tőlünk semmit a teszten, csak egyet: fussuk végig. Azt mondta, aki megállás nélkül végigfutja a 12 percet, az ötöst kap. Nem akartam hinni a fülemnek, micsoda?? Semmi 2200, 2600 m?? Hát, challenge accepted. :) Hogy én (aki ekkor már biztos 80 kiló körül mozgott.. vagyis nem mozgott :) ) ötöst is kaphatok? És megcsináltam. Annyira lassan mentem, hogy bírjam végig, hogy a 12 perc alatt 3 kört futottam le (még az ált. iskolában is sikerült 4-et:), emlékszem, el sem fáradtam. De ötöst kaptam. Talán még 2 vagy 3 alkalommal futottunk Coopert a gimiben, ugyanezekkel a feltételekkel. És igen, akkor már ennyire nem voltam óvatos, mindig hoztam a szokásos 4 körömet, ugyanannyit, mint az általánosban, de már nem azt éreztem, hogy szívesebben ülnék egy forró ólommal teli kádban egerek és kígyókkal, csak ne kelljen Coopert futni. :)

Utána a súlyommal való, (végülis sikeres) küzdelmem alatt többször is próbálkoztam a futással. Anno még 90 kg-osan is megpróbáltam. 0 kondíció, kevés akaraterő, 0 tudatosság. Mindig hamar feladtam. De valahogy minden évben elindultam. És mindig feladtam. Próbálkoztam az 5 km-es edzéstervvel (fél év alatt rendszeres edzéssel eljutsz arra a szintre, hogy lefusd az 5 km-t), az ment kb. 3 hétig, de még azt sem bírtam. És hát hiába az a futás utáni jó érzés, ha közbe meghalsz, de azt sem érzed, hogy haladnál, fejlődnél, akkor bizony feladod. Az áttörést a 2012-es év hozta meg, amikor beiratkoztam egy futóklubba.

okt. 24.: este: futááás :)) + 4X5 perc 2 perces sétákkal az edzésen + hazafelé 8 perc futás :) Olyan szuper volt!

okt. 25.: 30 perc futás (pici sétákkal)

okt. 27.: Hát, rendhagyóan indult a mai nap. Szombatonként ugyanis reggel 9-kor van a futóedzés. 8-kor keltem. Éhgyomorra nem tudok futni, meg mást sem :)), úgyhogy ittam egy UL shaket. (2 kanálnyi, vízzel). Meg ittam egy kávét, ezúttal tej nélkül. Elmentem futni. Odafelé próbálkoztam futással, sikerült is kibírnom kb. 1 percet. :)) Magas volt a pulzusom, pedig még aludtam. 4X4 percet futottunk 2 perces sétákkal. Az első kör elég gázul ment, aztán kiköhögtem magam, és onnantól minden sima ügy volt. A negyedikre (szokás szerint) úgy belejöttem, hogy aztán hazafutottam.

okt. 29.: most jön a futóedzés. Imááádom. Életem első futása lesz igazán hidegben. :)) Nagyon izgi, várom. 2 perc séta + 5 perc futás + 2 prc séta " 10 perc futás + 2 perc séta + 10 perc futás + 2 perc séta. :)

nov. 5.: 3 perc séta, 20 perc futás, 3 perc séta + hazáig futás - max. 10 perc . Szuperjó volt a mai edzés, esőben, sárban, csurom vizesen értem haza. A táv felénél begörcsölt az oldalam (éljen a délutáni kaja), már-már feladtam volna, de hihetetlen, milyen erőt ad a társaság. Úgyhogy egy kis séta után hazáig futottam, a végén szokásomhoz híven sprinteltem. Imááádom az érzést, amit a futás ad, semmivel nem pótolható. Tényleg a legeslegjobb pszichoterápia. És ez nem elsősorban a fogyásról szól, ez most több. Út önmagadhoz, a határaid megismerése, leküzdése. Hazaértem, letusoltam, és most elégedett vagyok. :)

nov. 7.: 6 perc séta + 35 perc futás. Ma nem az edzésen, hanem délután, mert olyan szépen sütött a nap. A futás jó, feltölt, imádom.

nov. 12.: összesen kb. 45 perc futás. Ma elég nehezen ment az edzésen. 5 km-t futottunk, de szerintem gyorsabban a kelleténél. 6:30-as kilométereket mondtak, de nem volt egészen 30 perc az 5 km. Na mindegy, kicsit sétáltam, aztán persze hazafutottam. Tusolás, shake, és az isteni érzés, hogy ISMÉT MEGCSINÁLTAM. :) A héten heti 3 alkalommal 5 km, szombaton 7. Szóval lesz heti 22 km futásom. Alig várom, hogy ezt a távot áprilisban egyszerre fussam le. :D :D

nov. 26.: Futáááás, imádom, szuper... futottam, majdnem egy órát!!! És még beszélgettem is közben! Ki érti? Tényleg imáádom! :)

nov. 27.: Kb. 16 perc futás tök gyorsan, egy 19 éves focista sráccal mentem "kocogni". Ami neki a kocogás, nekem kb. sprint. :D Magamhoz képest elég jól bírtam, bár a végére már teljesen begörcsölt a hasam, nem bírtam vele végig menni. Picit megálltam, pihentem, és utána még hazáig futottunk. Nem tudom sem időben pontosan, sem kilométerben. De jólesett ez is, és alig várom a holnapi edzést. :)

nov. 28.: 6 km. Mikor futok, egy csomószor beugrik a kép, amikor lefutom áprilisban a bécsi félmaratont, és beérek a célba!

nov. 29.: Valaki felheccelt. Hogy csak kifogást keresek este, hogy nem futok. Amúgy meg zuhog az eső. Hívtam, hogy jöjjön. Nem jött.

DE ÉN ELMENTEM! 20 perc futás zuhogó esőben, este 11-kor. CSODÁLATOS ÉRZÉS!

És igen, mikor esőben futok, tényleg elhiszem, hogy BÁRMIRE KÉPES VAGYOK, BÁRMIRE! :) :)

dec. 1.: Nem akartam tegnap bulizni, mert nagyon eltökélt szándékom volt, hogy szombat reggel lefutom a 10 km-t. Hát, míg az edzés kezdődött, még haza se értem. Elég lelkiismeret-furdalásom volt. 2 órát aludtam, utána sehogy elaludni. Lementem a menzára ebédelni, de túl hosszú volt a sor... És akkor jött egy hirtelen ötlet: elmegyek futni!! Éhgyomorra, fáradtan, buli után… Gyorsan ittam egy kávét, ettem egy darabka csokit, egy másikat a zsebembe tettem (!), mert éreztem, hogy a vércukrom elég alacsony. És elindultam.

A világ összes pozitív gondolata a fejemben van futás közben. És nincs előttem lehetetlen. És minden jóó! :) És életemben először lefutottam 11 km-t. Volt 1-2 rész, ahol kicsit elfáradtam, de főleg fejben. Pár métert csukott szemmel futottam, de eszembe sem jutott, hogy megálljak. Az utolsó 2 km-en nagyon elkezdett fájni valami a tüdőm körül, mintha beszorult volna a levegő vagy valami hasonló. De annyira rossz lett volna feladni, hát futottam a fájdalommal. :) És meglett!!! Nem is gondoltam, hogy ilyen állapotban ez sikerülhet, de tényleg minden fejben dől el. Nekem a futás a szerelmem, nem tudom elégszer ismételni. Mikor olyan határokat lépek át, melyeket én sem gondoltam volna sosem. :))

dec. 3.: Futóedzésen voltam. Csak 5 km volt a mai edzéstervben, de én eljutottam odáig, hogy ez kevés. Futottam odáig. 1 km. Utána edzés. I., a "futópartnerem" nagy formában volt, csak úgy suhantunk. Tök durva, de mikor végeztünk, én azt hittem, van még egy hossz. :))) Eszembe jutott, mikor korábban mértem a két perceket, visszaszámoltam a másodperceket, és azt hittem, annak sem lesz vége... :)) Aztán hazaindultam futva, de mire odaértem, hogy lekanyarodjak, úgy éreztem, hogy mennem kell még egy kicsit, hát elmentem a hídig, aztán haza, ez olyan 2-2, 5 km. Tehát ma kb. 8 km-t futottam. És továbbra is JÓÓÓÓÓ!!!! :))