A feladatlapok és a szereplés az óvodában (beszélgetés)

Érdekes, amit az utolsó bekezdésben írsz... szerintem nincs az az ovis gyerek, akit akarata/érdeklődése ellenére meg lehetne tanítani írni-olvasni. Viszont vannak gyerekek - és ahogyan látom nem is kevesen - akiket egyszerűen érdekelnek a betűk, a számok. Az én lányom pl. alig múlt 3 éves, de több mint egy éve ismeri a betűket, a számokat szinte észrevétlenül tanulta meg, kérdezgeti ahol látjuk - könyvekben, buszon, liftben. Nem lehet elzárni előlük, és ha érdeklődnek, hát megtanulják. Nálunk az alapműveletek 10-es számkörben maguktól mennek, sosem törekedtem rá, hogy megtanulja - pláne nem 3 évesen. Ő maga vonja be a számolást a játékába. A mesekönyvben böngészi a betűket, lassan rá fog jönni, hogy kell összeolvasni őket. Nem tudom megakadályozni - és őszintén szólva nem is akarom, inkább támogatom, de biztosan gondban leszünk 7 évesen, amikor iskolába megy.

A feladatlapokat meg kifejezetten szereti, sikerélménye van, megmozgatja az agyát, szerintem egy ovis korú gyereknek sem ártana :)

A Waldorf módszerrel az a legnagyobb gond szerintem, hogy általános iskola után nincs folytatás. Úgy tudom, hogy nemrég még volt gimnázium, de ma már nincs.

Ez a módszer annyira más, hogy szinte lehetetlen az átmenet a többi iskolatípusba. És ha valaki Waldorf iskolában végzett, hát vért fog izzadni, mire beilleszkedik egy sima gimibe.

A tanítóképzőben mi is tanultunk ezekről az alternatív módszerekről. Mindegyik jót szeretne, és a gyerekek szeretik. De hosszútávon nem biztos, hogy tényleg sikert hoz. Pont azért, mert a világ és az élet nem mindig engedi meg azt, amit ezek a módszerek nyújtanak. Szerencsésebbnek tarom egyes elemek átvételét, színesebbé tehető velük a munka.

Szerintem egy óvoda akkor látja el jól a feladatát, ha szerető légkört biztosít, figyelembe veszi a gyerekek egyéniségét és mindent megtesz azért, hogy az iskolába lépést minél könnyebbé tegye.

És a mai iskolába kell az, hogy a gyereknek ne legyen ismeretlen helyzet az, hogy meg kell szólalni 30 másik előtt. És kell, hogy ismerjen feladatlapokat, mert egy tankönyv lapja is egy faladatlap.

És mielőtt megköveztek, az iskolában kell megtanulni a szóbeli felelet felépítését és a tankönyvben való eligazodást, a típusfaladatok megtanítását. De a gyereknek csak könnyebb lesz, ha oviban már találkozott ilyen helyzetekkel.

Abban egyetértek Kis Cidrivel, hogy nagy a szakadék sajnos az óvoda és az iskola között, és jobb lenne, ha ha az iskola közelítene az óvoda felé. A gyerekeknek és pedagógusoknak is könnyebb lenne. De sajnos nem erre felé halad a világ és a szakma. Sokszor a szülőknek is olyan elvárásaik vannak, hogy csak pislogunk. Már úgy hozzák a gyereket 1. osztályba, hogy ír, olvas és tudja a fél szorzótáblát. És ezzel elveszik a gyereküktől azt az élményt, amit az iskolának kellene nyújtania.

Nagyon sok új módszer és technika jön be az oktatásba, de addig amíg egyes helyeken az óra 40%-a a deviánsan viselkedő gyerekek fegyelmezésére megy el, hát nem könnyű szárnyalni egy tanárnak sem.

Erre mondta egy elég elismert gyermek pszichológus, hogy nem az ovit kell az iskolához közelíteni, hanem az iskolát az óvodához.

Szerintem nem az a baj, hogy az óvodában nincsenek feladatlapok, mert azok nélkül is nagyon sokat tudnak nekik tanítani, hanem az, hogy az iskolában nincs átmenet és a gyerekek nehezen alkalmazkodnak.

Ja és persze az iskolában sokkal nehezebb a tanulás a mostani módszerekkel, mint a kötetlen feladatmegoldásokkal és játékos, sok szemléltetőeszközzel tarkított feladatokkal.

Nem lenne ezzel a módszerrel semmi gond, de óriási felkészülést, előkészülést kíván a pedagógustól, és persze egyfajta személyiséget, ami nincs meg mindenkiben, tehát én sem erőltetném.

Én alapból azt gondolom, hogy az iskolának se kellene energiarablónak lenni, fel is tölthetne, ha valóban el lehetne érni, hogy a gyermek akarjon tanulni, akarjon még többet tudni, mert tudni jóóóó... ehhez ki kellene nyitni a gyereket, befogadóvá tenni, ezt próbálja a Waldorf és néhány más pedagógiai irányzat is. A pedagógusok nem felkészültek rá... a gyerekek azok lennének. .... szerintem. :))

Ismerem a Waldorf módszert (pedagógus vagyok, tanultam erről), erre külön iskola is épült.

Ahol szintén nem erőltetnek a gyerekre semmit, ha akar tanul, ha nem akar nem. Ülnek körben egy szőnyegen és beszélgetnek.

Táskájuk, könyvük, füzetük nincs.

És valaki szerint ez a jó módszer....

Második éve jár a csoportba a lányom. Az óvónő most tanulja vagy már elvégezte azt a tovább képzést ahol a Waldorf féle módszert tanítják. És azt mondják hogy ezt próbálják becsempészni a nevelésbe, és ezért nincsennek feladatlapok illetve ez a módszer arra törekszik, hogy minden természetes legyen, ne eröltessünk semmit a gyerekre. Ebből kifolyólag nem is lesz nekik nagycsoportban kötelező foglalkozási órák. Kérdem én ebben a világban amikor már annyi mindent követelnek egy 6-7 éves gyerektől, mire lesz képes az iskolában? Nam tudom hogy vagytok vele, de én a gyereket nem azért hordom az óvodába hogy megőrizzék, hanem hogy tanítsák meg az iskola alap tövetelményeire.

Én is az vesze észre, hogy a gyerekek szeretnek szerepelni, akkor nem értem hogy miért kell ezt a fajta ambíciójukat elfolytani!

Szerintem is hülyeség. Nem hiszem hogy kitiltanák a feladatlapokat.

Hiszen iskolaérettségi vizsgálaton vesznek részt a gyerekek középső csoport végén MÁR!!!

Az én fiamat kimondottan javasolták a nevelési tanácsadóba, ott ilyen iskola-előkészítő feladatokat gyakoroltat vele a tanító néni. Könyvet vettünk, stb. Azért volt erre szükség, mert nem elég fejlett a kézügyessége, és az íráshoz az nagyon fontos. És hát szeptemberben megy iskolába.

Kimondottan fejlesztő foglalkozásokat tartanak több suliban, sok magán tanár is van erre a feladatra. Rengeteg hirdetést látni. Sok szülő ezreket fizet egy magántanárnak, hogy a gyerekével foglalkozzon még iskola előtt.

Pont az állami rendszerből tiltanák ezt ki??????

Az én lánykám még csak kiscsoportos, de nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan készítik fel őket az iskolára... Ráaádsul Ő pl. kifejezetten szereti a foglalkoztató füzeteket, logic-t és társait, vagyis a feladatlap-szerű dolgokat. 4 évig lesz ovis, 6 éves korára már biztos hogy sok ilyesmit igényel majd...

A szereplés meg nem árt szerintem. Persze, aki nem akar, arra nem szabad ráeröltetni, de vannak akik szeretik.

Karácsonykor nálunk sem volt "műsor", lehet hogy ezért? Eddig azt hittem, csak azért, mert picik még. A gyerekek az anyukák ölében ülve énekeltek, mondák a verseket, ill. modtuk együtt. Aztán az én lánykám bement a kör közeépre (magától) és közölte, hogy Ő bizony el szeretné mondani a Betlehemi krályokat. Ő szeret szerepelni, nem tudom mi a jó benne, ha megtiltják. Anyák napi műsor sem lesz állítólag, csak amikor megyünk a gyerekért, akkor behívnak és minden gyerek felköszönit a saját anyukáját.

Nem... elég "érdekes"

Van itt néhány óvónő, kíváncsi leszek, Ők mit mondanak.

Sziasztok!

Azt szeretném megkérdezni, hogy hallott e már valaki arról, hogy a óvodákból kitiltották az iskolára felkészítő feladatlapokat, illetve hogy meg van tiltva a gyerekek szerepeltetése bármilyen ünnepségen!