A barátom másik városba költözne munka miatt... (beszélgetés)

Egy ismerősömmel ugyanez történt. A párja vidéken talált munkát. Hétvégén tudtak csak találkozni, 9-10 hónapig bírták egymás nélkül és most a lány vidékre költözik a fiúhoz. :)

Fel a fejjel, ez jól is elsülhet! :))

Nehéz..

Köztünk most is van táv, a kapcsolat eleje óta, de ha még messzebb lenne, akkor biztos hülyét kapnék..

Most sem jó, bár, kevesebb a táv, mint amennyi köztetek lenne, de akkor is rossz.

szerintem hagyd menni, ha menni akar, mert túl sok az előnye számára, minthogy veszni hagyja. meg egyébként is, ha hosszú távon tervezel, áttételesen neked is megéri, hosszú távot hangsúlyozva.

ez egy jó teszt lesz számotokra is, ha ezt kibírjátok, szinte nem is lesz akadály nektek semmi.

nem külföldre költözi, nem 3-6 havonta látjátok egymást.

Szia!

Én is hasonló szituban vagyok,hogy a párom messze lesz.Annyi a különbség,hogy mi 7 éve vagyunk együtt és azóta is csak hétvégente találkozunk,most pedig nagyon úgy néz ki,hogy külföldre megy kamionozni és havonta jön haza.Teljesen a padlón voltam hétvégén,amikor ez kiderült.Igaz,most is nagyon-nagyon rossz,de tudom,hogy ezt szeretné csinálni és haszna is lesz.Igazából mást nem lehet csinálni,csak elfogadni a döntést és ha szereted,akkor támogatni,akármennyire is fáj.Én is próbálom ezt tenni.

Sziasztok!

2 éve vagyunk együtt barátommal (én 21,ő 24). Nekem 7 féléves az egyetem,most járok az 5. félévben, tehát leghamarabb is csak 2012 decemberében tudok végezni. Barátom dolgozik, de már egy ideje fenn van különböző álláskereső portálokon is, a jelenlegi helyéről szeretne továbblépni (szakmailag). Egy fejvadász (az egyik portálról) megkereste egy álláslehetőséggel, aminek a telefonbeszélgetések és az e-mailváltások alapján elég jó esélye van. Szakmailag és anyagilag is jó lenne, de (számomra) egy negatív következménye van: Budapesten van az állás. Mi pedig jelenleg Szegeden élünk (1 éve és 10 hónapja). Nekem a suliból még ugye elég sok van, neki pedig januárban már kezdenie kéne, ha összejön. Én pedig össze vagyok zavarodva...nagyon szeretnék neki jót, egy jó állást, de önző módon magamra is gondolok, hogy így hogyan tudunk majd találkozni...mert a heti,kétheti 1-2 alkalom a mostani heti 7 nap után nagyon durva "elvonás" lesz :( Tudom hogy sokan vannak,voltak hasonló helyzetben vagy akár rosszabban is (pl külföldön a pár másik fele), de a saját helyzetem ami jelenleg most izgat ugye...Itt szeretném befejezni az iskolát, ezért nem szeretnék átjelentkezni máshova (kérdés is hogy milyen tantárgyakat fogadnának el) és hát 200 km az csak 200 km.

Ti hogyan reagálnátok, hogyan éreznétek? Furcsán hangzik,de én még nem bírtam eldönteni magamban... az biztos hogy szomorú vagyok,de kérdés,hogy ha ezen túl jutunk (1 év), akkor nem éri-e meg majd ez az egész. Ha hasonló cipőben jártok, kérlek írjatok,köszönöm!