7 ok, ami miatt megcsalhat a párod

Az önbizalom és a dicséret hiánya

Azokban a párkapcsolatokban, ahol nagyon ritkák a pozitív visszacsatolások és az egyik fél erős önbizalomhiánnyal küzd, gyorsan eljöhet az a pont, amikor már úgy érzi, hogy önbecsülését csak azzal tudja erősíteni, ha félrelép. Az értékelés, dicséret hiánya akkor is megmérgezhet egy kapcsolatot, ha látszólag egyébként minden rendben van. Ilyen helyzetben gyakorta előfordul, hogy még a leghűségesebbnek tartott társ is máshol fogja keresni azt a valakit, aki értékelni tudja őt. Ők azok, akiket rendszeresen bátorítani, dicsérgetni kell és elismerni még a legkisebb sikereiket is ahhoz, hogy ne nézzenek félre egy kapcsolatban.

A nem teljesített igények

Ha az interperszonális igények (érzelmi intimitás, szexualitás, intellektuális kommunikáció) hosszú távon kielégítetlenek maradnak valamelyik fél részéről és felbukkan a közelben egy olyan személy, aki ezt a hiányzó űrt betölti (vagy úgy érzi, hogy betöltheti), a leghűségesebbek is hajlamosak félrelépni, hiszen így kaphatják meg azt, ami hiányzik a kapcsolatukból. Ugyanígy az anyagi biztonság, illetve inkább annak hiánya is gerjeszthet olyan folyamatot, aminek következtében a nagyobb egzisztenciális biztonságra vágyó fél megcsalja a másikat. Sokak számára nehezen feldolgozható, amikor a barátaik, szomszédaik gyakran járnak külföldre nyaralni, nekik pedig be kell érniük a vidéki nagymamával vagy az örökölt 20 éves kocsival.

Amikor a düh és a bosszú irányít

Létezik olyan személyiségtípus, amelyik kevésbé tudja kezelni a párkapcsolati problémákat és konfliktusokat. Ahelyett, hogy szembenéznének velük és megbeszélnék párjukkal ezeket, negatív érzelmeik dühhé alakulnak és már csak egy céljuk marad: fájdalmat okozni a másiknak. Ennek legegyszerűbb módja részükről a megcsalás. Ezek az emberek általában véve is agresszívabbak, könnyebben hibáztatnak mást maguk helyett, gyakran válnak dühössé látszólag kisebb problémák esetén is.

A párkapcsolati magány

Előfordulhat minden kapcsolatban, hogy valamelyik fél – átmenetileg vagy huzamosabb ideig – egyedül érzi magát, aminek több oka lehet. Olyan időszak, amikor a problémák nagy részét neki kell megoldani, esetleg úgy érzi, hogy van olyan téma, amit nem tud megbeszélni a másikkal. Könnyen hűtlenkedés lehet a vége, ha a magát egyedül érző fél elkezd kikacsintgatni a kapcsolatból.

Félelem az elkötelezettségtől

Szintén személyiségfüggő, de nem olyan ritka, mint gondolnánk. Általában rossz szülői minta vagy valamilyen korai trauma okozta frusztráció, ami egy tartós(nak gondolt) párkapcsolatban megjelenhet valamelyik fél részéről. Ezek az emberek félnek a függetlenségük feladásától, az elkötelezettségtől (még akkor is, ha esetleg már évek óta házasságban élnek) és hiába szeretik párjukat, bizony könnyebben félre is lépnek. Ez egyfajta védekezés részükről és természetesen pszichológus szakértelmére lenne szükség ezt feloldani (ahová lássuk be, csak a töredéke jut el az ilyen jellegű problémával élőknek).

A gondtalan évek emlékei

Előfordulhat, hogy valamelyik fél olyan élethelyzetbe kerül, ami eszébe juttatja azokat a gondtalan, fiatalkori éveit, amikor még vibrált a szerelem, szenvedélyesen kötődhetett valakihez és nem kellett a mindennapok problémáival szembesülnie. Ha találkozik valakivel, aki ezeket az emlékeket a felszínre hozza nála, egy időre még a leghűségesebb is elvakul és sokkal könnyebben félrelép, mint gondolnánk.

Félrelépésre buzdító élethelyzetek

Aki nem akar félrelépni, nem fog, ezt evidenciának gondoljuk, de ne feledkezzünk el olyan szituációkról sem, amik táptalajt adhatnak a hűtlenkedésre. Ilyen lehet az a haveri iszogatás, ami részegséggé fajul, vagy akár egy céges rendezvény, de még azt is ide sorolhatjuk, ha az egyik félnek olyan közeli barátja van, aki rendszeresen megcsalja a párját és soha nem bukik le. Ezek mind-mind bátorítják és csábítják az egyébként hűséges felet a félrelépésre. Főleg, ha valamennyi alkohol is párosul az adott helyzetben hozzá.