50 fölött szakítani... (beszélgetés)
sajnos sokk kapcsolatban a szex a minden ha ez nincs akk máshogy sok ember nem is tudja le írni a párkapcsolatát innen jön egy párbeszéd a 40 fölötti pasi beszól a másik pasinak hiába jó nő de nekem az a lényeg h meg bírjam d..ni nekem úgy nem is kell ha nem akarja vagy nem bírna pl valamilyen betegség végett,igen azért hozzáfűzöm tisztelet a kivételnek.
Hát... nem tudom. Én nem vagyok ilyen mászkálós- főleg egyedül. Eddig sem így éltem, mindig volt kivel. Pest környékén élek családi házban, természetközelben. Igen friss még a szakítás... Egyedül is érzem magam nagyon, és nem tudom normális dolog-e, hogy bezzeg ilyenkor a jó dolgok maradnak csak meg. Időnként hiányzik, mégiscsak több évig éltünk együtt. Pont ez az én bajom is, hogy elég reménytelennek látom az újabb párkapcsolatot, olyan szánalmas férfiak vannak szabadon, én meg nem rombolok házasságokat. Pedig több évet letagadhatok, kedves szép nőnek tartanak általában. De ez nem számít ebben a korosztályban, mert a korombeli férfiak -akik megfelelnének- inkább 10-15 évvel fiatalabbat keresnek, meg még gyereket akarnak. (Ennek értelmét hagyjuk...)Szóval szomorú vagyok és még fáj... Azért még beszélünk telefonon, meg igazából ő nem tekinti végleg lezártnak ezt a dolgot, mert szerinte lehet új alapokra helyezni a kapcsolatunkat... mondjuk tenni még nem tett érte, viszont bánt a telefonbeszélgetéseink alatt... Szóval egy nagy szerencsecsomagnak érzem most magam :-(
Nem minden programhoz kell barátnő. Előadásokra beülni, kirándulócsoportokhoz csapódni egyedül is lehet. Ott beszélgethetsz, ha van kedved, és még friss levegőn is vagy a természetben. Nem tudom, hol laksz, Budapesten vagy máshol ?
Mostanában szakítottatok ? Nem bántad meg ? Egyedülálló barátnőim nem találnak normális - nőtlen - férfit ebben a korban.
Igen, ezek jo otletek. De igazabol nekem nincs nagy barati tarsasagom, csak 2 szivbeli baratnom. Ok vannak, telefonvegen, meg talalkozunk, kibeszeljuk. Azt hiszem hetvegen takaritok... Az jot szokott tenni, meg vannak meg cuccok, amit vissza kell adnom, illetve az o holmijai. Azt gondoltam, ne jojjon mar hozzam, majd atadom valahol.
Kedves Bajadérka ! A helyedben én a szabadidőm egy részében programokat csinálnék, értelmes, vidám emberek társaságába járnék, ahol anélkül lehet beszélgetni, hogy muszáj lenne ismerkedni. Pl. vannak jó klubok, túracsoportok. Nem tudom, mire gondolsz ? Nézz vígjátékokat, hallgass szép zenét, de ne legyél sokat egyedül. Pl. menj barátnőkkel wellness hétvégékre ! Nehéz ismeretlenül tanácsot adni. :)
Egyelőre persze rendezem a soraimat... de azért nem jó érzés eltakarítani a múltat, most épp gyászolok... Valami jó technika a fájdalomcsillapításra? :-)
És iiiiiigen...!!! Megtörtént, el tudtam küldeni, szakítottunk. Nehezen ment, lelkileg sokat kínoztam magam, de eljutottam idáig. Tudom, most sokan gondoljátok, hogy vicces..., mert itt nyűglődtem egy éve, mi a francot csináltam eddig. De én mindig nehezen szakítottam, a legutolsó pontig elmentem, nem vagyunk egyformák.
Most azért még nincs teljesen happy hangulatom, van hiányérzetem, de gondolom ez természetes. Ha valaki erre jár... és voltatok egyedül 50 felett, hogyan éltétek meg? Voltatok még boldogok?
Fel kell venni a kesztyűt! :)(Mint a Szerelem hálójában c.filmben (Meg Ryan)) Sok sikert !!!
Először is beszélgetni fogok vele. Ezt eldöntöttem, minden nyűgömet elmondom, mert tabula rasat kell csinálni. Aztán előre, vagy jobbra vagy balra... De már annyi minden van bennem, hogy ki kell adnom...
Lehet, hogy kissé szégyenli is, hogy csak ennyire képes.. és azért sem beszél róla.. Bizti zavarja a dolog..(de inkább homokba dugja a fejét) Amúgy meg ha tök aranyos pasi, lehet meg lehetne változtatnii egy-két dolgot...
Nálam ez a szex kérdés abszolut érzelmi szinten játszik. Ha szeretek valakit nagyon, és megérzem a vágyat a másikon, nekem ennyi elég. A férfiak meg úgy vannak vele, hogy a szenvedélyes típus az bármikor, gyakorlatilag bárhol akár bárkivel, aki kevésbé gourmand, az meg tud szeretni simán fergeteges szex nélkül... Nekem a változókorral nincs gondom, mondjuk ne éjjel hettőkor az első hőhullámnál akarjon velem (bár sajnos ez az időpont nem játszik nála :-)))bármit. Napközben kutyabajom, éjszaka 1-2 alkalommal kellemetlen. Szóval szerencsém van.
Egyébként engem az is zavar, hogy hogy a fenébe nem jut eszébe, hogy nekem jó volt vagy nam, volt e orgazmusom vagy nem, és egyáltalán. De úgy tűnik ez fel sem vetődik. Önző dög. De amúgy meg nem tartozik az önzőség a tulajdonságai közé. Az hogy lehet?
szakitani barmilyen korban lehet ha valaki nem boldog.nincs ez korhoz kotve!
Igazad van. Bizony baráti körben is téma volt ez a dolog..A pasik nagy része /tisztelet a kívételnek/ 50 fölött a szexben már nem igazán tud teljesíteni, merevedési gondok, pár perc..
Talán a sok stressz, hajtás, anyagi gondok stb.. mind kihatnak a testi-lelki dolgokra. (Régi időkre ez ugye nem jellemző) A nők meg 50 körül is vágynak a szexre,sőt lehet egyre jobban.
A változó kor egyeseknél bezavarhat, de ez is már egyre feljebb tolódik (53-54 éves korra) A nők később is képesek ettől függetlenül .... :)
Nagyon jó a cikk, sok igazság van benne. De vannak férfiak, akik eredendően alulműködnek..., ez náluk genetika, vagy van akinek tönkrevágták a szexualitását egy előző házasságban például, ahol mindíg csak egyféleképp lehetett... Nálunk ez a két alap probléma van. Ez külön külön is épp elég, de együtt egy csőd. Ehhez jön egy nő, aki szeret szerelmeskedni, szenvedélyes, kicsit gátlástalan...vagyis én. És nem beleviszem a jóba, hanem majdnem kasztrálom, mert ezt nem tudja kezelni. Ezért vettem vissza az igényekből... de ettől meg beteg vagyok, pszichésen megborít.
Nem, ez nem volt egy lángoló szerelem, de ettől nem gondoltam, hogy nem kellene belemenni. Mint tudjuk a lángoló szerelem sem biztosíték semmire. De azért érzelmek voltak. Néhány dologra meg azt hittem , pld. szex., hogy javulhat. De ma már tudom, hogy ő nem egy gourmand, nála a szex nem szenvedély, csak egy kellemes érzés, amivel nem tud igazán mit kezdeni. Ha van, jó, ha nem, úgyis jó.
Nem vagyunk egyedül... sajnos. De szerencsére te még fiatal vagy, még sok minden előtted van. A legnehezebbb majd a kislányod lelkét rendbentartani, főleg, ha nagyon ragaszkodik az apukájához. De még simán jöhet az igazi. Persze ez minden korban benne van, de azért 50 fölött... no ettől tartok én.
Mintha szinte szóról-szóra írnád le, ami belem,/velünk történik a férjemmel. Stimmel a ritka minőségi együttlét, stimmel a "langyos víz", meg még egy csomó minden, amiket írtál. Nekem annyiban nehezebb a döntés,hogy sajnos "papírom" van a kapcsolatról, és van egy gyerek is. Én már ott tartok,hogy a közeledése is viszolygást vált ki belőle, és bár,néha spontán csak úgy átölelném, ettől többre nem is vágyom tőle, és ez nagyrészt sz ő hibája... Én nagyon jól elvagyok egyedül otthon, nem félek a magánytól. Amíg van munkám, és ott a gyerek is, nem fogok soha unatkozni. Amúgy meg erre vannak a barátok, és a hobbim is :)
igen, sajnos beleeshetünk ebbe a hibába, eleinte nem zavar, aztán telik az idő és rájövünk, hogy ez se jó meg az se,
csak a baj hogy közben megy az idő és egyre nehezebb
sajnos ebben azért biztos az is benne van, hogy nem volt olyan igazi nagy szelem?,vagy mondjuk aminek akarjuk, de nem akkora a kötődés, hogy elnézzük azt, amit az elején nem akartunk észrevenni
A langyos víz... igen, ő is jól bírja, évekre tervez előre, neki jó így. Nálatok hogy zajlott a szakítás? beszélgettetek, vagy csak elküldted? Együtt éltetek? Milyen hosszú kapcsolat volt?
A barátnőm nyomorán csak a mostani keresgélős időszakának a tapasztalatait értettem. Amúgy elvan, de ő eléggé társfüggő, ami szerintem egyébként nem egy szitokszó, ahogyan sokan beállítják.
Én most vágyom az egyedüllétre, jól érzem magam ha nincs otthon... No ez eléggé kórjelző, igaz?
"Én legalább kapok ölelést, hetente legalább valami kis apróságot szeretetből, és odafigyelést."
És ez megér neked annyit, hogy benne maradj ebben az ellaposult kapcsolatban? Mert tényleg csak ezt kell mérlegelned. Ha igen, akkor maradj. De egyet azért ne felejts el: sanszos, hogy ez csak rosszabb lesz. Per pillanat én inkább egyedül vagyok, mint egy ilyen kapcsolatban. Tudom kb. miről beszélsz, nemrég léptem ki egy hasonlóból. Sokat gondolkodtam míg döntöttem, de jól láttam magamon, hogy évekig nem bírom ezt az állapotot sem lelkileg, sem idegileg. Az exem szerintem jól elvolt a "langyos vízben", de nekem ez már kevés volt. Nem tudom, hogy mit értesz a barátnőd "nyomorán" de az egyedüllét nem feltétlenül jelenti azt :) Főleg, ha megfelelő szellemi és egzisztenciális háttérrel rendelkezel. Szárnyalj szabadon!
Nem mindenki. Mint ahogyan a férfiak sem. A gond az arányokkal van, a nők többsége nem ez a csoport, a férfiak többsége pedig igen. Ebben a korosztályban. Ez a tapasztalatom. Jó, mondjuk nővel még nem jártam... :-)))))
hát ez az... a legjobb barátnőm erősen lebeszél például a szakításról, és látván az ő nyomorát én is elgondolkodom. Ezt a sok szerencsétlen, amúgy nagyképű f...szkalapot!
Én legalább kapok ölelést, hetente legalább valami kis apróságot szeretetből, és odafigyelést. Meg persze csomó mindent nem. De mindjárt összeszedem, mik azok a dolgok, amiket viszont soha nem kapok meg, ha vele maradok. Miről is tudok lemondani? Ez egy kérdés.
A nôk is ugyanígy mûködnek!
Nem egyszerű helyzet, az is nyilvánvaló, hogy a
kapcsolatok elején mindenki próbál jobban alkalmazkodni a másikhoz, próbál megfelelni.Később ez ritkul és előjönnek azok a dolgok, ami felett eddig szemet hunytunk, sőt már idegesíthet is..50 fölött, de már alatta is nehéz
"normális" pasit találni.. Sok az alkoholista, asszony elhagyott-sírok utána, magának való, bolond-hobbis vagy sokat-akaró(bombáző nőt) pasi.
Ja, és őt ugrálja csak körül..(mindenki más mellékes.)
Az elején persze elfedte sok minden, az új élmény, az érzés, hogy akkor most van egy lehetséges társam, illetve van ami csak egy idő után éri el a "kritikus tömeget", csak egy idő után érzem, hogy zavar. Talán te is voltál már így ezzel. Vagy lehet, hogy nem jól mérem fel az elején magamat, illetve azt akivel vagyok.
Írd egy listát arról,hogy mi a jó a kapcsolatotokban,és mi a rossz.
Ha megnézed,tudni fogod a megoldást.
Hát... én sem hiszem, hogy egy kapcsolat végén a mérleg mindíg csak egy irányba billen. Volt egy alkoholista férjem (az első szerelmem és kapcsolatom, okos és szép fiú volt, már meghalt.) az első ütés után fogtam a két gyerekemet és beadtam a válópert... ott például nem tököltem. Aztán volt, hogy teljesen ellaposodott házasságból kiléptem, miután eleget mondtam, hogy változtassunk... De ott is 3 évig tartott a kilépés. Ettől függetlenül most is azért is nehéz, mert ez a kérdés bennem is megfogalmazódott, hogy hátha én vagyok a hunyó. Ezt is muszáj átgondolnom, tudom.
tudod érdekes, hogy ezek a dolgok 4 év után tűnnek fel,
Igen, például én nagyon szeretek beszélgetni. A saját szakmámról nyilván, de az ő munkáját érintő dolgokról is, és azt látom, hogy igazán a saját munkája érdekességei, története sem érdekli. Egy típusú könyvet olvas, játékok a gépen, filmekben is más. Persze ez nem rosszabb, mint az én érdeklődési köröm, csak mégis...
Ez a mérleg dolog nekem is eszembe jutott, bizisten nekiülök... már csak az érdekesség kedvéért is.
További ajánlott fórumok: