40 körül szülni az első babát! (beszélgetés)

Az én lányom 38 évesen szülte a negyediket. Nem vált el, az első és egyetlen házasságában él.

Én úgy szültem a harmadikat 32 évesen (második házasságban), hogy most ugyanakkora a korkülönbség a lányomnál a 3. és a 4. között, mint volt nálunk az 1. és a 3. között. Tehát a testvérek között a korkülönbségből esetlegesen adódó problémákat a lányom maga tapasztalta meg. De semmi gondjuk nincs.

Az egyik húgom három iskolással még szeretett volna babázni - ikrei születtek, azaz öt gyereke van. No jó, anyagilag jó helyzetben vannak, az öt gyerek se gond.

Amit viszont nagyon sajnálok: kedves házaspár, akik a szokásosnál idősebb korukban kerültek össze, ezért tudatosan és szándékosan nem vállaltak gyereket, mert nem akartak idős szülők lenni, abból a szemszögből, hogy nem akartak a még fiatal gyermek terhére lenni, segítségre szoruló állapotban.

Pedig ha van pár, akiknek intelligenciája, kedvessége, okossága átörökítésre méltó lenne pedig, akkor ők azok.

Ebben a kérdésben sem lehet igazságot tenni, mert mindenki csak a saját életét élheti, a másik ember életéről fogalma sincs. Nem is lenne "normális", ha az ember valaki tanácsa alapján döntene bármilyen kérdésben. Szempontokat mondhatunk, de az is csak a mérlegeléshez járulhat hozzá.

Olvasd el kérlek még egyszer, amit irtam. Nem így tervezték! Huszonéves koruktól kezdve megjárták a poklokat is, hogy legyen gyerek. Így alakult, végül orvosi beavatkozással. A második baba pedig, ahogy ilyenkor sokszor lenni szokott, spontán jelentkezett. Nem számítottak rá, hiszen addig soha nem volt spontán terhességük. Ennyi.

Soha nem irtam, hogy ez lenne a helyes út, 40 fölött első gyereket vállalni. Sőt. Ha megteheti az ember, nyilván időben szül. De akinek ez akadályokba ütközik, az a világ legboldogabb embere, ha végre összejön, talán az utolsó pillanatban, és nem arra gondol, jaj, mi lesz majd, ha unokái lesznek.

Nem, nemcsak ezért, de pl a barátnőmék szerettek volna egy kislányt, ha összejön. Egy gyerek az 2 ember döntése, ezért nem értek egyet azzal, ahogy a nőkről beszélsz, akik több gyereket akarnak. Mert ahol több gyerek van, ott a fèrfi is akarta, a fèrfi is eltartja, és nem a férfi szüli, a nő meg nem szórakozásból hord ki babát és szül, érzelmileg nagy dolog de fizikailag egy èrzékeny időszak.

Ahelyett, hogy azt mondanád, hogy "vannak ilyen nők", azt kellene mondani, hogy "vannak ilyen családok", mert mindig ott van egy fèrfi is, aki adja alá a lovat, meg biztatja, hogy legyen gyerekük (több) mert ő is szeretné.

És persze, hogy gyerek nélkül is van jó kapcsolat, meg én sem gondolom, hogy ha 3x megyek férjhez, akkor minden házasságot meg kell szentelnem egy gyerekkel (elég nekem a már meglévő 3), de meg kell èrtened, hogy nem mindenki csak egy gyereket akar, van,aki 6-ot akar, teljesen az ő dolga.

A férjemék 3-an vannak és nekem is a nagyobb csalàd jobban tetszik, mégis sokat vártam az első után (6 év különbség van az első és a középső között), mert én úgy èreztem, hogy nem akarok azonnal második gyereket és meg akartam várni amikor igen.

A megfiatalitas csak egy dolog.

Akit konkretan ismerek: kozel a hetvenhez, a fia 32 eves, gyermektelen, a ferj mar meghalt.

Mennyi eselye van, hogy az unokaja emlekezzen ra, netalan ott legyen a ballagasain?

Akiket én látok, azokat megfiatalította. Az első gyerekről írtam. De továbbmegyek, az egyiküknél az első 6, a másik családban 3 éves, és mindkét helyen jött utána egy második baba is. Spontán. :)

Mindenki másképp éli meg a gyereknevelést. Ez életkortól független szerintem.

És arról még nem is esett szó, hogy ha anyuka túl korán szül (a túl korán lehet akár 25 is), vagy másképp fogalmazva nem elég érett még az anyaságra, annak lehet, hogy a következő csak 10-15 év múlva fog jönni, mert akkora érik be a feje lágya. Nekem erre a példára van ismerősöm. A lány 19 évesen szült (becsúszott, nem volt tervezett). Nem volt egy anya típus, a mama meg a nagynénje nevelte inkább. Azóta eltelt 13-14 év, és most fog szülni újra. Mostanra teljesen más, megérett az anyaságra.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kamasz gyerekét nem szereti. De az számomra egyértelmű, hogy anyai ösztön nem mindenkinél van, vagy nem mindenkinél jön elő akkor, amikor babája születik.

Én is ismerek ilyet, 3 után vált, 5 évig egyedül volt, aztán új pasi ès közös gyerek (aki végre kislány lett), és ő azóta is maratoni futó.

Szerintem sem a kortól függ, hogy ki esik szét,ki nem, de most itt ne csak testre gondoljunk,a lelki oldala is lényeges, vannak nők, akik a gyereket végállomásnak, nem köztes állomásnak tartják és gyerek után nem akarnak dolgozni vagy önmaguk lenni, leülnek ebben az egész anyaságban, na, ez cseppet sem az idősebb korban szült nőket èrinti csak, nem korfüggő, fiatalabbak között is van, aki azt gondolja, hogy x gyerek után csak önjelölt htb szerepe lehet az életben.

Pedig nyugdíjas korig van ott még sok idő elmenni dolgozni vagy önmegvalósítani, sose késő.

Egyébként pedig, a késői gyerek megfiatalít. :) Látom ezt 2 családnál is, ahol 40 felett jött az első baba, és nem azért, mert így tervezték. Azelőtt sokkal idősebbnek néztek ki! :)

Kell is az energia hozzá.

Egy brit dokufilmben volt egy 40+ -os nő, akinek volt vagy 15 gyereke. Nem vicc! Mint az orgonasípok. A legidősebb lánya terhes lett. A nő bepánikokt, hogy neki is kell még baba, hiába volt a legkisebb is alig 1,5 éves.

Na, az ilyenre mondanám én azt, hogy neki kell az érzés, hogy van babája. Nem az olyanra, akinek van már 1-2-3 gyereje, és 40 körül ismét terhes.

Mindezek mellett be kell vallanom, hogy 3 gyerekem van, akik majdnem 14, 12, és majdnem 2 évesek. És nem azért szültem a kicsit, mert szükségem vokt a van még baba a háznál - feelingre.

41 leszek.

Arra nem gondolsz, hogy az élet hozza ezeket a helyzeteket egy nő életében? Barátnőmnek 3 nagy gyereke volt már, amikor a férje otthagyta, ő meg megismerkedett egy fickóval, és lett egy közös gyerekük. Ő már 40 volt akkor. Így teljes az élete a 4 gyerekével. Szeretnék én annyira "szétesett" lenni, mint ő. :))) Bomba csinos, tele van energiával. Nem is tudom, hogy csinálja. De mondhatnék több hasonló példát is. Sőt, az ellenkezőjére is, hogy mennyi fos, nemtörődöm, gyerekét leszaró anyukát ismerek, akik fiatalon szültek.

Hülyeség általánosítani szerintem. Egy fiatal nő is élhet egészségtelenül, szívhatja egyik cigit a másik után, megbetegedhet, és egy idősebb anyuka is lehet energikus, aktív, hosszú életű.

Azt meg végképp nem értem, milyen alapon ítélkezik valaki a másik fölött, hogy gondolja azt, hogy beleszólhat abba, hogy egy számára idegen nő mikor szüljön, meg mikor ne. (Ezt nem neked írom, hanem általánosságban.)Sokkal nagyobb bajok vannak attól, minthogy egy húszéves gyereknek 60 éves az anyja. Nem tartom tragédiának.

Akkor van gond, ha úgy szül valaki, hogy utána eldobja a gyereket, nem gondoskodik róla, nem foglalkozik vele, nem képes eltartani, az alapvető ruhaneműket is úgy kuncsorálja össze ismerőstől-idegentől. Na ez baj.

Vannak ilyen feszekmelegito-tyukanyo-kotlos tipusu anyak. Onmagaban nics ezzel gond, ha megfelelo a csaladi hatter.

(Voltam en mar 32 eves anyuka temetesen, ahol ott sirt a kis 3 eves, bar ez nem altalanos.)

Aki ilyen idősen szül, annak nagyon megvan az oka. Talán eddig nem sikerült, és most végre igen. Talán ez az utolsó esély, hogy gyerek legyen.. talán végre sikerült egy lombikprogram.. talán végre nem vetélt el.. sok oka lehet.

40 évesen már valóban átgondolt döntés ez a dolog, és felelősséggel várják azt a babát. Minden tiszteletem :)

Na nem, úszni nem ott tanultak meg, de jó volt másra, a mai napig élvezik az előnyét. Úszni jóval később tanultak meg,a babaúszás 4 hónapos kortól van, ők pedig olyan 3 éves kornál előbb nem tudtak rendesen úszni (rendesen, azt èrtsd "kutyaúszàs" és 5 éves korra precízebb úszás), sőt, amikor megtanultak, akkor már rég nem jártak babaúszásra.

Aztán persze a babaúszáson is volt olyan gyerek a csoportban, aki már olyan kicsinek is tényleg úszott, na, ő sem úszó most, hanem a fiammal együtt röplabdázik:D

Inkabb az a visszatetszo benne, hogy sokan ebbol versenyt csinalnak, kerkednek, felvagnak vele.

bezzeg az enyem mar 4 honaposan atuszta es tarsai.

Soknak sem lehetosege, se penze, vagy barmi mas.

Mert ha a szomszed jar, akkor ha torik-szakad, az enyem is.

Mert ha nem, akkor "nem adok meg mindent"...

A nagy fraszt.

Hú, rizikós, gáz.....

Bele se olvasok, nincs rá energiám.

A fórumindító egy idióta, de le kell tojni.

Viszont ilyen vitába belemenni, hogy ki hány évesen szüljön....?? :DD Nevetséges.

Inkább örülni kellene, hogy egészséges babák jönnek világra, és szerető családba születnek.

Mondjuk a szakdolgozat írás nincs korhatárhoz kötve, én 59 évesen írom, más 22 évesen.

(Amúgy sem azt írta Kókuszoscsoki, hogy most írja, hanem hogy amikor írta. Ez zárójelben, mert már Mónikaka kilépett.)

Mindenkinek megvan a saját élete. A húgom szégyellte anyánk korát, mert ő volt a legidősebb a szülői értekezleten.

Én a harmadik gyerekem szülői értekezletén voltam kissé túlkoros, de egyrészt a többi szülő nem tudhatja, hány gyereked van még ezen kívül, másrészt a világon senkit nem zavart az életkorom.

Ha valaki 40 körül vállal babát, tudatosan és civilizált módon átgondolva, annak csak tisztelet jár.