30 hetes uh kicsi baba, placentában számos felritkulás (beszélgetés)

Sziasztok LÁnyok!

Rövid statisztikai kutatást akarok végezni, hátha tudtok segíteni.

Képzeljétek! angol genetikai kutatásokat olvasva (ne kérdezzétek miért tettem, hosszú), külföldön már megfejtették az intrauterin retardatio, a koraszülés, preempklapszia, stb... "titkát", az első trimeszter végén a papp-a hormon alacsony szintje, és a méhlepény kisebb mérete együttesen jelzi ezen kimenetelek valamelyikét!!!

Nálunk ugye ez nem ingyenes!!! mármint ennek a hormonvizsgálatnak a vérből történő levétele.

Sajnos a Kislányomnál nem vetettem le, így nem tudom, hogy valóban kisebb volt-e a normál értéknél (egy és attól nagyobb MOM az ideális), ezért, ha valamelyikőtök levette esetleg, és megnézné, valóban előrejelezte-e ez a problémát - csak nem foglalkoztak a dokik ezzel időben - megköszönném.

Jah, és angol honlapokon, ilyen kismamák esetében egyből célzottan elkezdenek speciális méhlepényi keringésmegóvást (nem tudom hogyan!!! de vannak erre szakosodott orvosok!!!), ha kimutatják a hormon alacsony szintjén, és kizárják a genetikai rendellenességeket.

NO KOMMENT!

Nagyon örülök a híreknek!!

Nekem is hasonló szülésem volt. Épp egy éve kerültük kórházba, és csak 21-én szültem...most is felkavar az emlékezés.

Nagyon érdekes, amit a méhlepényről írtatok.

Amikor kialakul, akkoriban volt a nagyobb gyermeknek egy vírusos fertőzése, lehet az hatott így a pocakban a lepényre...

Sosem tudom/tudjuk meg a választ, a lényeg a babák ügyesen alkalmazkodtak, a rossz emlékek halványodnak...

Még egyszer gratulálok a kisfiadhoz, minden szépet kívánok neki az életben!

Igen, ez így van, jól láttad. Nekem már amikor lemaradt a növekedésben is mondta a dokim, hogy kisebb a méhlepény, mint egy átlagos. Hogy ez miért alakul így?!?! erre senki sem fog tudni korrekt választ adni, csak találgatni lehet, vagy esetleg ilyen válaszokat lehet kreálni, mint az én esetemben (majd írom).

Ahogy visszaemlékszem, az enyém is elég fehér volt, ahogy kijött belőlem, és kértem, hogy mutassák meg, és egy nagyobb tenyérnyi nagyságú volt, vastagságra sem túl nagyobb mint egy tenyér (de amúgy most olvastam, hogy 2 cm)... bár igaz elég sok vért vesztettem, tehát 100%-os emlékeim nincsenek. De a dokim már uh-on mondta, hogy kisebb a méhlepény.

10-16. hét között alakul ki a méhlepény, sajnos én a várandósságom alatt a 13. héten vesztettem el a Nagymamámat, a 14. héten volt a temetés... tehát erre az időszakra tehető. Ekkor dől el gyakorlatilag az, hogy majd mennyire lesz életképes a placenta, a dokim szerint ez a haláleset akár hatással is lehetett a folyamatokra.

Örülök, hogy minden rendben, és szépen fejlődik a Kisfiad, a lényeg, hogy a szervei szépen kifejlődtek, hogy majd mekkora gyerek és felnőtt lesz, az meg genetika.

Szia!

Örülök, hogy jól vagytok és minden rendben van!:) Akkor igazam volt a placentát illetően...

Szia, bocsánat, hogy nem jelentkeztem!

Július 9-én megszületett Áron baba, indított szüléssel, átlag vajúdással, majd epidurális érzéstelenítő után egy villám tágulással, kicsusszanással. :) 2140 grammal született, 9/10-es apgarral, teljesen egészségesen, megfigyelésre se kellett elvinni végül. Az első 2 nap 1990 grammra fogyott vissza, azóta lassan, de biztosan hízik, heti 100-150 grammokat, mikor hogy. Most 8 hetes, 2980 gramm, 47 cm. Belenőtt hosszában az 50-es ruhácskákba, széltében még van hova hízni. :)

Aranyos, jó kisbaba, akkor sír csak, ha éhes, meg ha a pocakja fáj, sajnos sokat bántják a szelek, ha az nincs, akkor szépen alszik. Már nagyon érdeklődve nézeget, kalimpál, morog, nyög, fújtat, mint egy rossz vén kutya. :) Mosolygással még nem ajándékozott meg egyelőre.

Nem derült ki, mitől nem növekedett, de mivel az elmúlt 8 hétben idekint sem viszi túlzásba a hízást, arra tippelek, egyszereű genetika, tiszta apja, és apja családja. Ott volt több mini baba is, és az egész család nagyon vékony, függetlenül attól, mennyit és mit esznek, valószínű Áron is ilyen lesz. Ami nekem még feltűnt a szüléskor: a placentát megláttam, ahogy emelték ki, szerintem nagyon kicsi volt, én úgy tudom, minimum egy fél kilós húsdarab, hát ez épp öklömnyi volt, biztosan nem volt fél kiló. Lehet, emiatt nem nőtt Áron eléggé.

Nagyon köszönöm a terhesség alatti biztatást, információt, és az érdeklődést is, még egyszer bocs, hogy nem jelentkeztem ilyen sokáig!

Köszi neked is, meg a további eszmefuttatásokat is, jó azért hallani, hogy minden okés...

Nálunk a kórházzal nagyon elégedett vagyok. Ők is úgy vannak, amíg nő, jobb odabent. Ha leáll, akkor meg irány kifele... Nagyon türelmesek, emaptikusak, bár kicsit más a nézet errefele.

Pl. étkezésnek, fizikai terhelésnek nem tulajdonítanak semmi jelentőséget, én sem tapasztaltam semmi változást, 2x is voltam pihenőn, de nem nőtt azalatt sem gyorsabban.

Tüdőérlelőt nem adnak - hacsak nem kezdene valami a beindult szülésre utalni -, rákérdeztem erre, az lehet az oka, hogy attól, hogy pici, az érettsége, fejlettsége a korának megfelelő, magyarul most 35 hetesen 35 hetes erősségű a tüdeje, nem 30, mint amekkora a mérete... Gondolom, ha hirtelen meg kellene indítani, akkor adnának valamit előtte. De ha kihúzzuk a 37. hétig, akkor már nem fog koraszülöttnek számítani, hiába lesz esetleg 2 kiló alatt.

"Retardált" baba - külön többször hangsúlyozták, hogy a retardáció, vagyis a lemaradás kizárólag a méretre vonatkozik, nem az értelmi képességeire, és hogy igen, ijesztő a név, de nyugodjunk meg, nem azt jelenti, hogy a baba fogyatékos lesz, hanem csak hogy apró. Mióta tisztáztuk az IUGR jelentését, el sem hangzik a szó maga, csak annyit mondanak, hogy apró baba. (Meg apró anyuka, én is kicsi vagyok, így emlegetnek.)

Indítás - a dokim szerint (nem a kórházi doki, hanem csak nőgyógyászom) számítsak császárra, egy természetes szülés nagyobb trauma lenne ilyen pici babának. Ha magától beindul, meglátjuk...

Befektetés - hát itt legvégső esetben csak. Ezt annyiból nem is bánom, hogy gyakorlatilag megoldhatatlan lenne, nem tudnánk hova tenni a nagyobb gyereket, a párom munka mellett egyszerűen nem tudná megoldani, hogy vigye-hozza, stb. 1-2 hét még menne, de hónapokig iszonyat lenne. Segítségünk meg gyakorlatilag nulla...

Na nem baj, most az utolsó heteimben végre nem kell legalább dolgoznom, itt ez is máshogy van, nem nagyon írogatnak ki hosszasan, néha 1-1 hétre oké, most nekem 2 hetem volt vissza, arra kiírt a doki (a nőgyógy, aki mellesleg magyar), jobb is. Bár növekedésváltozást nem várok, de legalább nincs annyi stressz, pihenek, előkészülök lelkiekben a babára, elrendezek mindent, hogy ha esetleg 1-2 hétig kórház lenne, meg tudjuk oldani a dolgokat a nagyobbal is itthon.

Tényleg nehéz, ezen mindannyian átmegyünk, keressük a "válaszokat", én a szoptatással kompenzáltam, szinte rögeszmésen akartam, szerencsére sikerült, mert a Kislányom is akart szopizni. A testem így kompenzált, ha ez nem sikerült volna, tudom, hogy nehezebben tettem volna túl magam rajta.

A gyerek már tényleg nagyon jó erőben volt, de én csak szoptattam, és szoptattam, mindig "soványnak" láttam, nagyon sokára láttam reálisan a gyereket, hogy igenis jó erőben van...

Persze próbálom elfogadni a mellékvesés magyarázatot, viszont ennek van egy ellenszere: a teljes nyugalom. A dokim is hibáztatta magát, mert 1. nem írt ki táppénzre, és 6. hónapig dolgoztam, 2. nem írt fel rögtön vérnyomáscsökkentőt, nyugtatót.

Az az igazság, hogy endokrinológus-nőgyógyász, és ő maga is kevés ilyen "esettel" találkozott, akinél úgymond van hormonális indoka (vagyis kiderült már várandósság előtt egy ilyen dolog, mert a női hormonjaim tökéletesek, és mégis volt bibi... de megtalálta hol... - de mint írtam ez hosszú történet), és talán kíváncsi is volt a kimenetelre, miképpen zajlik ilyen esetben a várandósság, bekövetkezik-e a papírforma? szóval máshogy fogunk lépni, ha újra várandós leszek.

Most egyébként fél éve próbálkozunk, de minden zokszó nélkül kiírta egyből a vizsgálatot, mert tudja, hogy ha gebasz van, nem érdemes nálam várakozni, telnek a hónapok...

Én a hathetes kontrollon kérdeztem a dokimat, hogy vállaljunk-e még egy babát, mert nagyon szeretnék Kistestvért - mindezek ellenére már a szülés után fél órával kérdeztem a férjemet, szerinted lehet második gyerekünk?!?!

Szóval azt mondta a doki, hogy nyugodjak meg, lehet, hogy a második babánál nem történik meg újra ez a lemaradás, egyébként azt is hozzátette, hogy nem volt túl nagy a lemaradás (tényleg pár száz gramm választotta el a már normál súlytól), de jobban oda kell figyelni. És azt mondta, hogy genetikailag minden rendben velünk, tehát csak biztatni tud minket a további gyermekvállalásra.

Én most nem gondolok ebbe bele mi lesz majd, esetleg újra megtörténhet-e..., most szeretnék egy pozitívat tesztelni, de mivel hónapok óta próbálkozunk, most újra felkerestem a dokimat, és nekiállunk kideríteni a problémát.

Védőnőm (az egyik, mert már jó sok volt) két gyereket szült, mindkettőt korábban, a másodiknál gondok is voltak... neki pl. az orvosa megmondta, hogy ne vállaljon harmadikat, úgy tűnik a teste képtelen végig kihordani, az első 35 hétre született, a második már 33 hétre - spontán meginduló szülés.

Neki egyértelműen megmondta a doki. Nyilván, ha a második terhességem is így alakulna, akkor a dokim is megmondaná, hogy inkább harmadikat már ne.

DE! érdekes, azt mondta, hogy 1,5 kg körüli babáknak szinte 100%-os az életesélyük, és ha genetikailag nincs probléma, akkor nincs ok az aggodalomra a 21. században.

Nekem már ugye van egy fiam, Nála szóba sem jött, hogy kicsi, vagy ilyesmi, de "csak" 3040 grammal született, 40 hét +1 napra, szóval nem biztos, hogy mindegyik gyereknél számolni kell ezzel. Lehet másodszorra semmi probléma nem lesz. Én nem tudom, milyen érzésekkel vágnék bele harmadik baba vállalásába...de nem lesz több babánk, így nem is gondolkozom ezen. Igazából én annyira nem számítottam semmi komplikációra az első sima terhesség után, még most sem hevertem ki, hogy ez történt velünk. Így, hogy mindennek jó vége lett, így is nehéz mert "mi lett volna ha"....

Érdekes, amit írtál, lehet a fiamnál is fennállt ez a dolog, csak nem derült ki. Hm.

Emiatt vertem ki én is a hepajt, amikor kaptam a beszólást a csecsemőstől!!!

Nézett volna bele a kórlapomban, meg kérdezte volna meg a dokimat, akkor biztos igen elszégyelltem volna magát! A dokim megmondta, hogy tőlem fegyelmezettebb, egészségesebben étkező és élő embert keveset látott, és mindig mondta, hogy ha tehetné példálózna a kismamáknak velem.

És mégis ez történt, bár ahogy írtam nálunk szerintem genetika is volt, hogy kisebb súlyú lett a kislányom, igaz a 2500 grammot sokan nem is tartják annak.

Jah, és van egy hormonproblémám, sok nő ilyen mellett megfoganni sem tud, és pont ez a típusú méhen belüli lemaradás, de sokkal hamarabb, már a 20. héttől!!! is jelentkezhet. Egyetlen nőt ismerek a hoxa által, akinek hasonló problémája van, biztos másoknak is, de ezt csak hozzáértő doki tudja megállapítani, és érdekes, hogy az Ő kisfia is 3000 g alatt született.

Szóval ez biztos nem véletlen egyébként. A dokim mondta, hogy ő bizony sejtette, hogy így lesz, de nyilván nem akart riogatni, mert lehetett volna más is a kimenetel. Ellenben a következő terhességemnél (mert szeretnénk második babát, de sajnos még nem jön), már az elejétől kell szednem vérnyomás csökkentőt, akár rendben van a vérnyomásom, akár nem, és vélhetően enyhébb nyugtatót is, minél többet tudjak aludni.

Egyébként a mellékvesém működik túl, de ez hosszú "történet".

Nálunk a retardált helyett a "sorvadt" kifejezést használta a gyerekdokink, hát legszívesebben fejbe vágtam volna.

Én is úgy szégyelltem magam, mert nem tudott nőni, nem tudtam megadni Neki, ami kellett, pedig SEMMI olyat nem tettem, amiket írnak: dohányzás, alkohol....stb. Max. a stressz, meg a nyughatatlan, örökmozgó két éves fiam, ami "okozhatta"(ez így elég csúnyán hangzik), de ez meg nem biztos, hogy igaz, már sosem derül ki.

Én tuti nem bírtam volna a 38-39-40. hét végéig idegekkel, bár semmi gyógyszert nem kaptam, csakis Mg infúziót, de azt minden nap. Csoda, hogy az indításkor lettek összehúzódásaim....

Szerencsére így is "csak" öt napot volt inkubátorban, majd még ötöt kiságyban.

Amit akkor nem értettünk, hogy nem kaptam tüdőérlelőt:-(, de szerencsére nem lett baj. Pedig azért a lányom is csak 32. hetes méretekkel rendelkezett.

Ja, és nem kezelték korababaként, csak azért mentünk aztán utógondozásra, mert a gyerek dokink erősködött.(Pedig nem volt konkrét oka.)

Egyébként megoszlanak a vélemények az intrauterin retardatio diagnózis esetén. Retardált a gyerek... borzasztó volt ezt minden nap olvasnom az áramlásos leleten, én is sírtam a kórházban, majd a seduxentől bekábultam és aludtam.

1. megindítják a szülést, mert úgysem fejlődik odabent, mármint hízik és nő

2. amíg az nst, áramlás jó, addig marad, szigorú megfigyelés mellett, mert a belső szerveit fejleszti, pl. a szem retinája az utolsó hetekben alakul ki!!!

Szerencsére az a kórház, ahol szültem a 2-est "favorizálja", én hiszem azt, hogy bent kellett végig maradnia, és így lett tökéletes kisember, minden szerve érett lett a kinti létre, igaz kisebb volt, mint az átlag, de idekint három hónap alatt már az 50%-os statisztikai görbén mozgott.

De van a hoxa-n több ismerősöm, akinél viszont indították a szülést, mert úgysem nőtt volna tovább alapon, és inkubátorban töltötte a baba azt a két-három hetet, amire még szüksége volt az önálló kinti életéhez.

Jah, és megkaptam a tüdőérlelőt már 33. hetesen. Ez gondolom sokat jelentett!

És persze idegesít a mai napig, de egyre inkább nem érdekel, hogy a záróra rákerült, hogy ÉRETT leánygyermek, majd disztrófiás. Kicsit ambivalensnek éreztem a kettőt, de mint írtam, a gyerekorvosunk, az asszisztense, és a védőnő egy tünemény, csak bátorítottak, és soha egy szóval sem érzékeltették velem a dolgot.

Bezzeg a gyerekágyon az egyik csecsemős rámgorombított, amikor mondta, hogy a gyerek be van sárgulva, adjanak neki folyadékot (pici volt, és nem volt ereje szopni, nem volt pisije-kakija) - aztán másnap már kékfényezték is három napig! - hogy ne én tudja már mi van a gyerekkel!!!, és hogy csak én tudhatom, mit csináltam, hogy a gyerek csak ekkorára tudott megnőni!!! és nincs ereje szopni - nah én kivertem a hepajt, és az osztályos orvos, mindenki ott volt!!!

Vizitekkor volt olyan doki, aki csak legyintett a pocakomra, és leírtak ennyivel, hogy retardált a gyerek... csók. De voltak rendes orvosok, akik megnyugtattak, elmagyarázták, hogy befut a célba az én kisbabám is, és egészséges lesz, és mindene kifejlődik szépen, de készüljek fel arra, hogy a hasa beesett lesz, és igen vékonyka (tényleg így volt), de nem legyintettek lesajnálóan, hanem normálisan elmagyaráztak mindent, hogy minden rendben lesz!

Húúú most sírok, mert átéltem újra az egészet!

Szóval mindenkinek nagy-nagy szorítás, aki olvassa a fórumot, és ebben a cipőben jár!!! mert van sok-sok pozitív példa, hogy egészséges babák születtek meg!!!

Ne aggódj, de én 100%-osan tudom,hogy min mész keresztül.

Sajnálom,hogy odakint hamarabb nem avatkoztak be.

Én másfél hónapig feküdtem a kórházban, szint leszedáltak, csakhogy nőjjön a baba, igaz én nemcsak a kötelező uh-ra jártam, hanem magánban is, 32. hetinél volt 30 hetes a mérete, és 39. héten kb. 35 hetes, vagyis nőtt, lassan, az utolsó két hétben már semmit, de mivel kitűnő állapotban volt odabent, így megvárták a végét, csak az én kitartásomon múlt, ugye én pedig "bírtam" a kórházat.

2500 g-mal, azért nem annyira kis súllyal született meg a Kislányom.

Nem tudom mi a jó megoldás egyébként. Ahogy látom, talán amikor elkapják a lemaradást, rögtön be a kórházba, és a méhlepény keringésének a maximális javítását megcélozni: ezért kaptam a seduxent, a vérnyomáscsökkentőt, hogy ha én "nyugis" vagyok, akkor a méhlepényben sem feszülnek az erek, jobb a keringése, több tápanyagot kap.

Egyébként a szonográgusok két kilóra becsülték, csak az én dokim mérte 2,5-re amennyivel meg is született! szóval azért lehet, hogy nem is 1,5 kg az a 1,5 kg!!!

Talán más doki ki se szúrta volna a 32. héten a lemaradást, azt az egy hetet, amit a dokim igen, és onnan folyton uh volt és nst, majd befekvés.

Nagyon szorítok, hogy semmi gond ne legyen!!!

Az én Kislányom is 48-as ruhákat hordott, de gondolom Nálatok még kisebb kell, és koraszülött pelus mindenképpen. A liberónak van, azt tudom.

Szia!

37+1 napra született, ballonos szülésindítással, ami állítólag a legkíméletesebb pici babáknál. Ezt nem részletezem,mert hosszú lenne,ha rákeresel, lehet róla találni cikkeket. A lényeg, hogy jól reagáltunk rá, nem is kellett oxitocinnal segíteni és nagyon könnyű szülés volt, mert ugye picike volt. Nálunk jó a koraszülött intenzív, oda került, de semmi baja nem volt, csak "fel kellett hizlalni", azaz 2 kg-t elérve jöhetett haza, 10 nap után. Én közben hazajöhettem, és jártam be Hozzá, fejtem, kapott anyatejet is. Itthon kezdtem szoptatni, két hónapig sikerült, aztán már csak fejtem, végül tápszeres lett, de ez más történet. Nagyon jól hízott, sokat evett-viszont bukós volt, de ez elmúlt.

Kellett a pici méretű ruha, mindenben elveszett, mert bár gyorsan nőtt, de azért jó pár hétig 44-50-es ruhákat hordott. Nehéz ekkorákat venni, ha már biztos, hogy közel a szülés, szerintem szerezz be néhányat!

Köszönöm, én se kívánok egyebet, mint legyen olyan szerencsénk, mint neked a kislányoddal! :)

Még annyit megtennél, hogy megírod, hogy született? Császár vagy természetes, magától vagy indított, stb., és utána mi volt, meddig kellett bent maradni vele, hogy tudott enni, stb.

Ja, és mekkora ruhákat használtatok, kell külön korababa méret??

Teljesen átérzem, ugyanezen mentünk át. Én jó kis magyar kórházban voltam majdnem 2 hetet a szülés előtt.

Én alig vártam, hogy megszülessen a kislányom, Ő is csak 1880 gramm volt. A lényeg, egészséges!

Kifejezetten pufók lett pár hónaposan, ma már 9 hónapos átlagosak a méretei, semmi nem látszik rajta.

Örülök, hogy írtál, minden rendben lesz!

Sziasztok! Bejelentkezek, hátha valaki bekukkant ide és van valami észrevétele, véleménye, ismer valakit, aki hasonlóan volt...

35+0-nál tartok, voltam ma UH-n. Alapjában véve nincs változás, továbbra is kicsike a baba, kicsit még jobban le van maradva. 30 hetes méretei vannak. 1550 gramm csak. :( Továbbra is szimmetrikus. Mindenét megnézték, majd széjjel rugdalt, nagyon nem tetszett neki, hogy piszkálják. A köldökzsinórt örökké eldugta, szegény doki vagy 5 percig kergette egy 10 mp-es mérés kedvéért. A véráramlással is minden oké, szóval kap elegendő oxigént, tápanyagot, van elég vize is, igazából jól elvan, csak lassul egyre a növekedése. 10 nap múlva kell visszamennem, akkor megnézik megint, és el kell dönteni, hol jobb neki, kint vagy bent. Valószínű azon a napon (24-én megyek megint) el is döntik majd, hogy mikor szülessen meg, mert így fogalmaztak, én már többet nem nagyon tudok tenni érte, ha tovább lassul vagy megáll a növésben, akkor jobb lesz idekint neki. Hát ijesztő, hogy kevesebb, mint 3 hét múlva megszülethet, és nem lesz 2 kiló sem. Nem tudom, mit várjak, hogy fogjam ezt fel, holnap megyek, és kifaggatom a magyar doki nénit is mindenről.