3. szemem fénye, életem értelme, Nimród születése

2011. február 6. Egy gyönyörű szép napsütéses vasárnap délelőtt, és délután,majd este, egy gyönyörű és várakozásteljes 9 hónap befejezése.:)

Párom elment dolgozni, én meg itthon voltam a gyerekekkel. Jó későn keltünk, majd reggeliztünk, játszottunk. Elég lustának éreztem magam, ezért gondoltam, nem állok neki főzni, hanem elmegyünk a gyerekekkel, és párommal, ha hazajön egy pizzát enni a volt munkahelyemre Murtenba.

Délben éppen gépezgettem, amikor is, valami elkezdett folydogálni. De csak éppen hogy. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet a dolognak, mert másik 2 fiamnál, egyiknél se folyt el a magzatvíz. Aztán jöttem mentem, és minden egyes felállásnál távozott úgy lassan folydogálva fél deci körül, vagy annyi se. Figyelgettem, hogy milyen, de se színe, se szaga nem volt így gyanakodni kezdtem. 13 óra 2 perckor írtam a fórumra: "Nekem egyik gyereknél se folyt el a magzatvíz, de nem is szivárgott. Most 1,5 órán belül harmadszorra, így egy nagyobb adag valami kifolyik, de a tisztasági betét be is szívja, de ahogy nézem színtelen szagtalan. Segítenétek, hogy vajon ez szivárgás lehet-e? Ja, de fájásom semmi, még keményedés se. picit talán érzem a derekam, de az is olyan, hogy ezt se tudom egyértelműen mondani, hogy érzem-e, mert nem fáj, csak úgy van derekam."

Szóval, olyan 13 óra körül, felhívtam a páromat, aki dolgozott, hogy érdekes dolgok vannak.

Megbeszéltük, 2 körül jön haza, és addig meglátjuk mi a helyzet. Alakulni semmi nem alakult, se fájás nem jött, se egyértelmű jel, ami arra utalt volna, hogy történés lesz. Fél 3 körül elindultunk ebédelni, de már a kórházi táskámmal együtt, hátha... Meg közben riasztottuk a barátnőmet, hogy lehet estére nála kötnek ki a gyerekek, mert Nimród baba ki akar jönni.

3 körül megérkeztünk Murtenba. Ahogy kiszálltam a kocsiból, egyértelmű jelet nyertek a dél óta történések, ugyanis, elöntött, 2-3 deci magzatvíz. Éreztem, ahogy a meleg eláraszt, és átázik a farmerom. Vittem a kis váltónacimat, és bent átöltöztem, amíg a fiúk pizzát rendeltek.

Közben nekem is rendeltek, így leültem enni, de szakaszosan, csordogált a magzatvíz. Ezt a dolgot kivéve, semmi más nem utalt az aznapi szülésre. Hozzá kell tennem azt is, hogy már régóta furcsamód az első nyugodt napom volt, amikor nem azon stresszeltem, hogy az esetleges jeleket figyeljem, és nem azon idegeskedtem, hogy na ez a nap lesz végre az, stb. Szóval, totál nyugodtság uralkodott rajtam. Jókat nevetgéltem, beszélgettünk a kolléganőmmel, aki már sokkal idegesebb volt nálam, és legszívesebben kidobott volna az étteremből, hogy menjek már a kórházba. A párom is aránylag nyugodt volt. Én meg nem siettem sehova, sőt még sétáltam volna is, mert gyönyörűen sütött a nap, és 13 fok volt.

Valamivel 4 óra előtt hazaindultunk, leadtuk a gyerekeket a barátnőmhöz, összeszedtem még pár dolgot itthon, és elindultunk a kórházba. 5 óra előtt érkeztünk meg, FÁJÁS még semmi, pocakkeményedés ugyancsak semennyi. A kórházba beérve a szülőszobára kísértek, ahol CTG-re tettek. A gép mutatott fájásokat, de én ebből semmit nem éreztem.

Majd bejött egy ápolónő, aki megkérdezte mit szeretnék enni majd másnap, meg aznap vacsorára. Aztán bejött az új szülésznő, aki 6-kor vette fel a műszakot. Közben megkaptam a vacsorámat, ami egy ehetetlen spagetti volt paradicsom szósszal.

Közben párommal jókat nevetgéltünk. Zsolti kitalálta, hogy csináljunk még pár pocakképet, de előtte még rajzolt a pocakomra. Én ágyon ücsörögve vártam a fájásokat, amik nem jöttek, ő meg a szülőszékben ülve "vajúdott". Marhára izgult, nem tudta mi vár rám, mi vár rá, csak azt tudta, hamarosan Nimródot látni fogjuk. Fél 7 körül kaptam beöntést saját kérésre, szüléseim alkalmával először. Szerintem a bélmozgások hatására, de lassacskán elkezdődtek némi fájások (10-15 percesek), de mai napig nem tudom, hogy szülési, vagy a bélfájások a beöntés hatására.

3/4 8-kor telefonált anyukám. Na vele már a Zsolti beszélt, mert nem voltam éppen beszédes kedvemben. Innentől kezdett durvulni a helyzet. Olyan 2-3 percenként jöttek a fájások.

A szülésznő nagyon segítőkész volt. Hozott homeopátiás szereket csinált zenét, hozott fahéj teát, ami erősítette a fájásokat, majd meg is vizsgált, mondta, háromujjnyi vagyok.

Kezdtek felpörögni az események. Már nem esett jól az ágyon lenni, így felállított, és mondta kapaszkodjak a Zsoltiba. Öleljem át a nyakát, és csak lógjak rajta. Ő pedig leült a földre, és a csípőmet tartotta, ringatta, ahogy félig terpeszállásban csüngtem Zsoltin. Majd letett egy matracot a földre, és mondta, ha úgy érzem, ereszkedjem négykézlábra. Itt megint megvizsgált, de ekkor én már nem nagyon fogtam fel mit mondott, így el is vesztettem a kontrollt a dolgok felett, mint utólag kiderült számomra. Ha akkor odafigyelek rá, talán hamarabb meglesz Nimród, és még jobban viselem a dolgokat. (Habár így is szerintem, és a jelenlevők szerint is nagyon jól viseltem.) Ugyan nem voltak folyamatos szinte már egybefüggő fájásaim, mert mindig volt fájásszünet, de mégis már egy másik dimenzióban voltam, és a külvilág megszűnt számomra. Fájások alatt lassan mormoltam, amíg elmúlt, a szünetekben meg a pihenésre koncentráltam, és készültem a következő fájásra. Közben meg azért foglalkoztatott a kérdés, meddig fog tartani az egész folyamat. (Pedig, ha figyeltem volna a külvilágra, felfogtam volna, hogy a szülésznő mit mondott...) Ugyanis, már ha akartam volna, akkor elkezdhettem volna már ott a földön négykézláb állva nyomni, mert már ki voltam tágulva. Nagyon intenzív fájásaim voltak...

Olyan fél 9 körül a szülésznő megkérdezte, be akarok-e menni a kádba. Én igent mondtam, mert az eredeti tervem is a vízben vajúdás volt. A vízben nagyon jól éreztem magam, és a babának is valószínűleg jobb volt, mert a szülésznő elmondása szerint, nagyon egyenletes, és tökéletes lett a szívhangja. (Ami előzőleg se volt rossz, csak még jobb lett. Olyan CTG volt rajtam, ami a vízben is működött, és vezetékmentes volt.) A vízben, sokkal jobban tűrtem a fájásokat. Akartunk sokat fotózni, meg videózni, de sajnos nem alakult így, mert Zsolt 100%-ig mellettem állt a vajúdás alatt, és segített, próbálta enyhíteni a "szenvedésem".

Az események zuhatagában, valamikor a dokim is befutott, de csak a kád végében maradt mint csendes szemlélő. (Vele kellett volna fotóztatni.) Zsolt meg a szülésznő, jobb és bal oldalról tartott a kádban. Aztán azon kaptam magam, hogy a víz sem sokat segít a fájások elviselésében, se a légzéstechnika, és valahogy a fájások is megváltoztak, és automatikusan a fájás alatt hörgő meg artikulátlan kiáltások jöttek ki a számon. A szülésznő szólt, hogy már egy ideje eltűnt a méhszáj, és ezt az én kezemmel is megmutatta, majd mondta, ha érzem a tolókat, akkor nyomhatok.

Ekkor döbbentem rá, hogy szégyenszemre, harmadszor szülőként, nem vettem észre, hogy már tolóim vannak. Összeszedtem magam, és teljes erőmből nyomtam a következő fájásnál, majd a következőnél, és így tovább. Úgy 5. fájásra kicsusszant Nimi feje. Húúú, borzasztóan fájt, és feszített, és csak azt lihegtem a fájásszünetben, hogy nem bírom, nyomni kell. Aztán jött a felmentő fájás, és minden erőmmel, artikulátlanul üvöltve, kinyomtam a testét is.

21 óra 3 perckor megszületett Nimród Benedek. Zsolti azt mondta, olyan volt ahogy a vízbe érkezett, mint egy kis fóka. Na, és ahogy az az előző kettőnél is volt a születése pillanatában az összes fájdalom, és szenvedés megszűnt, és csak mi léteztünk. Nimród, Zsolt és én.

Odatették a pocakomra, betakarták, egy melegített törölközővel, és csak pihegtünk. Sírdogált picit, aztán megnyugodott. Én csak hajtogattam, hogy "szia kicsi fiam, jajj de örülök, örülünk, hogy itt vagy, milyen szép vagy" és ilyenek. Azt hittem, nagyon fogok sírni, de csak mosolyogtam, és nem győztem gyönyörködni Nimiben.

Nem tudom mennyi idő telt el, de szóltam, hogy a köldökzsinórt csak az elhalás után vágassák el Zsoltival. Így is lett, majd lassan megszületett a lepény is. Na az még egy kicsit fájt, mert, a doki egy kicsit húzta kifele. Aztán kiszállítottak minket a kádból, ez jó is volt, mert már fáztam nagyon.

Kimentünk a szülőszobába, lefeküdtem az ágyra, és megint, még mindig a kis törölközőben megkaptam Nimit, akit mellre is tettem. Kicsit elkezdett szopizni, ismerkedni velem kívülről is.

A doki lekontrollált ott alul, végül úgy döntött, repedtem jó pár helyen, de nem kell varrni, majd összeforr magától. A drágámat elvitték és felöltöztették, és addig rendbe szedtem én is magamat. Majd hármasban hagytak minket. Olyan fél 11 körül jöttek megint vissza, és szépen átköltöztünk a szobánkba.

Így egy év elteltével, most várom 4. babánkat, aki kislány lesz.:) Még van 2 és fél hónapom. Hihetetlen, hogy tavaly még Nimród bérelte a pocakomat, most meg már a következő albérlő is lassan elhagyja.

Igazából azt hittem, hogy 3 gyerekkel lesz teljes az életem, és ez így is volt, amíg meg nem tudtam tavaly nyáron, hogy megint van egy pocaklakóm, és akkor éreztem, hogy most már még teljesebb lesz az életem, amikor kiderült, hogy kislány.

Kislányunk (Jázmin Chiara) április 17-e körül érkezik, és azt hiszem vele tényleg már 100%-osan kerek és boldog lesz az életünk!!!