18-20 évesen férjhez menni? (beszélgetős fórum)
Erről már lecsúsztam. De nem bánom. Szerintem bőven ráér addig az esküvő, amíg nem érzitek már azt, hogy nagyon-nagyon akartok gyereket és elhatározzátok, hogy akkor elkezdtek dolgozni rajta. X-D Szóval ha rajtam múlik, akkor lesz esküvő, de leghamarabb 1-2 év múlva. :-)
19éves vagyok, a párommal két és fél éve ismerjük egymást, 7 hónapja jöttünk össze, nagyon szoros a kapcsolatunk. Távol laktunk egymástól,de mivel itt talált jobb munkahelyet, és mivel a szüleim is imádják, hozzánk költözött. Így még jobban megismerhetjük egymást, és mondhatom, így is remekül működik a kapcsolat. Megkérte a kezem, és én igent mondtam! Jövőre tervezünk összeházasodni, de nem költözünk el, valójában marad minden ugyanúgy egyenlőre, csak férj és feleség leszünk. Nem tervezünk gyereket, én csak 24-25 éves koromban szeretnék, főiskola után, és a párom is egyetért. Majd ha már lesz saját házunk, ahová érkezhet. Arról pedig, hogy lemaradok valamiről? Egyáltalán nem félek ettől! A párom előtt már volt 1-2 párkapcsolatom, megütöttem a bokám, nagyon fájdalmas búcsú volt, de ebből tudom, milyen emberre van szükségem. Olyanra, mint amilyen a vőlegényem. Együtt járunk szórakozni, kirándulni, ide-oda. És amíg nincs gyerek, addig ugyanúgy folytatódhat ez esküvő után is. Véleményem szerint. :)
Ha szerelmesek vagytok, jól megértitek egymást, házasodjatok össze!
Én 21 évesen ismerkedtem meg életem nagy szerelmével. Egy évvel később megkérte a kezem, megtörtént az eljegyzés és szerette volna, hogy összeházasodjunk! Én szerettem volna még várni, hisz egyetemre jártam, Ő dolgozott. Megbeszéltük, ha lediplomázom, összeházasodunk. Ő e közben azért mindig felhozta a dolgot, de én mindig elháritottam, pedig nagyon szerettem. 3 évig éltünk együtt és a diplomaosztóm előtt fél évvel elhagyott! Azt mondta, úgy érzi nem szeretem és keressk olyan férfit, akit tudok szeretni!
Nagyon megviselt! Ennek több, mint egy éve és azóta nem volt senkim. Neki se. Nem nagyon beszélünk, de érezzük a vibrálást, a hiányt, de mégis ott van az a valami... Nem tudjuk újra kezdeni...
éppen 23 voltam, szuper volt és most is az, a férjem egy évvel volt idősebb, éppen kiestünk az egyetemről, nagy szerelem, gyors esküvő hajrá, nekünk bejött!!! esküdtünk volna hamarabb is, de a szüleim kérték, hogy fejezzem be az egyetemet, júniusban megkaptam a diplomát augusztusban férjnél voltam:-D jó döntés volt, imádom már több mint 10 éve.
értem. hát tegnap rá szántam magamat és elmondtam anyumnak, de nem örült az mondta hogy ilyet nem csinálhtaok addig amig nincs meg az érettségim meg a szakmám azt mondta a szakma után azt csinálok amit akarok. ozt mondta hogy lehet igaza van párommal is megbeszéltem elszomorodott egy kicsit ahogy láttam bár nem mondta de megmondta hogy csak tőlem függ hogy döntök látszólag elfogadta úgy hogy megy minden tovább majd 2 év múlva meglátjuk mi lesz!
Nehéz dolog ez Barby sajnos mindíg későn okos az ember.Én azért írtam neked mert hasonló a helyzeted mint nekem volt annó,valahol éni is azért mentem korán férjhez hogy ne más mondja meg hogy mikor lehetek azzal akit szeretek.Nekem a férjem az eggyetlen férfi akihez közöm volt,van első szerelem ami több mint 16 éve tart.Szeretem a mai napig de valami elmúlt nem beszélgetünk annyit elmegy az idő a gyerekekkel,a kertel,házimunkával.Most egyre inkább azt érzem hogy megyünk el egymás melett és ez nemjó talán ha később válalunk gyereket vagy nem mindíg csak a munkával a házunk szépítésével lettünk volna elfoglalva hanem azt az időt egymásra fordítjuk most nem érezném ezt.Az anyagi része meg elmehet a fenébe hagy nem vagy boldog.
jaj kleona ez borzasztó igen elején sok vitánk volt mert a párom minél többet akart velem lenné és hiába mert nem engedték. de kitartó igy is a mai napig pedig nem sokat javult a helyzet. lehet hogy tényleg igazad van jaina. 2 év alatt még is sokat változik még az ember. kimegy meg minden ozt összeházasodtunk de nem tudjuk élvezni ez életet együtt mert kint lesz úgy is egy darabig. bár azért még is úgy gondolom hogy nem lenn olyan rossz hissz ez még jobban megerősit hogy igen is van remény muszáj v.mit harcolni azért hogy együtt legyünk végre és folytathatjuk tovább az életünket együtt.....
Tudod Barby nekem sem volt könnyű apu elég maradi felfogású volt ő sem engedett nekem sokmindent.Munkahelyen találkoztunk vagy a városban csavarogtunk.Olyat hogy nálunk aludjon csak akkor engedte meg apu amikor már vőlegényem volt,de akkor is csak külön szobában alhattunk.Ha eggyütt akartunk lenni akkor hazudnom kellett, hogy túlórázom és hozzá mentünk.Én is arra vágytam hogy végre eggyütt éljünk.A buli része nekem nem hiányzott mert nem szerettem a discot,de sokat jártunk moziba,rengeteget beszéltünk és nagyon szerettük egymást.Csak az a baj hogy az ember elérkezik oda amit még 1-éve énsem hittem hogy valami megszűnik elmúlik. Ez nem törvényszerű,de sok családban ígyvan.Talán ha akkor apu lazább és megengedi hogy eggyütt éljünk ma minden másképp alakul.
félelemből és féltékenységből összeházasodni nem egy jó dolog. Ésszerűbb lenne, ha ki akar menni dolgozni, megbeszélnétek, hogy te várni fogsz rá, és ha a külföldi munka és különlét után is ugyanolyan erős a kapcsolatotok, akkor érdemes lenne belevágni.
Sok kapcsolat megy a távolság miatt tönkre, mindkettőtök személyisége fejlődik ez alatt, lehet, hogy rájössz, más dolgok érdekelnek, élni szeretnél, vagy éppen jön egy másik fiú, vagy a párod esetében külföldön egy másik lány. És akkor ott vagytok házasan, külön, egy meg sem élt házasság közepén, ami már tönkre is ment.
ja egy nagyon fontos dolog és ez mind azoknak szól akik eddig megtiszteltek azzal hogy irtak! hogy a párom nem rég jött haza külföldről kint volt 2 hétig és visszajött de szeptemberben kiakar menni dolgozni van segitsége kint van rokona ott azért kiakar menni dolgozni, hogy megteremtse kettőnknek a családi életet. olyan fél évente fog hazajárni és ezért gondolt erre, hogy összeházasodhatnánk! mikor elvgézem a sulit még 2 év akkor kimegyek addigra házat is vesz stb. féltékeny tipus és fél hogy elveszit mivel még fiatal vagyok. csak tudjátok ahogy adtok itt nekem tanácsokat eszembe jutott az is hogy mi van ha összeházasodunk és mivel sok ideig távol leszünk egymástól bár minden nap tudjuk tartani a kapcsolatot hisz 21.század van interneten keresztül, de még is félek hisz annyi ilyen van hogy kimennek külfödre és nem jönnek vissza párjukhoz félek hogy tönkre megy! bár soha nem adott okott ilyesmire és szeret sok mindent megtett értem és nem olyan tipus hogy összefekszik mindenkivel egy mellett kitart, de még is azért ott van mi van ha......?
18 évesen az akkori párom megkérte a kezem, majdnem férjhez mentem. És mennyire bántam volna! Nem sokra rá véget ért a kapcsolatunk. Mostani páromml már majdnem 5 éve vagyunk együtt, 4 éve együtt lakunk, de nem nagyon merült fel az esküvő téma. A papír nem számít.
Voltam olyan esküvőn is, ami után az akkor 32 éves férjecske fél év után bemondta az unalmast és közölte válik. Szóval a kor sem garancia...
köszönöm nagyir és puppi egyetlen egy dolgot elfelejtettem mondani, hogy a párom nagyon szeretne babát már most, de én mikor ez feljött elmondtam neki h neked és nekem is kell még ahhoz érni. a gyerekhez még nem érzem elégé éretnek magam. nem szeretnék először is szeretném a párommal kiélvezni az életet elmenni kirándulni együtt szórakozni vagy bármi ilyesmi dolog, de abban biztosak lehettek, hogy 23-24 éves korom előtt nem akarok gyereket. semmi féleképpen szeretem nagyon a gyereket, de nem hiszem hogy megtudnám szülni vagy feltudnám nevelni. nagyon örülök nagyir annak hogy hasonló helyzetben vagytok a hugoddal. hugodnak mit szóltak a szüleitek? szerinted hogy kezdjek hozzá?
Sziasztok! Szerintem nem lehet meghatározni, hogy jó ötlet-e ilyen fiatalon férjhez menni, gyereket vállalni. Én 24 éves leszek, első hosszabb kapcsolatomban vagyok. Nem vagyok későn érő típus, sőt, inkább koravén voltam mindig, 17 évesen nem azért voltam egyedül, mert ne lett volna lehetőség, hanem éppen azért, mert nem szerettem volna semmit elsietni. Lassan járj, tovább érsz... Eszemben se volt a következő tíz évben férjhez menni, családot alapítani, a tanulás és az önmegvalósítás (de nem a karrierépítés!), a világlátás állt a középpontban. Most, hogy stabilnak érzett kapcsolatom van, el-elgondolkodok ezeken a témákon, szentimentálisabb pillanataimban a közös gyerekeinken is elmélkedem. :) De a józan eszemre hallgatva 2-5 évet még mindig várnék ezzel, mert kell, hogy legalább egy részét elérjem annak, amiről álmodtam, bejárjam azokat a helyeket, amelyek számomra fontosak, megéljem mindazt, amiről a munkán túl szólnia kell az életnek. Az csak hab a tortán, hogy párommal annyira egy hullámhosszon vagyunk megismerkedésünk óta, hogy nem is kívánhatnék jobbat. A rózsaszín ködnek nem kell felszállnia, mert sose tett vakká bennünket, de ebben a korban nem is szeretnék szerelemtől megrészegült csitriként ugrabugrálni, mégha belül néha így is érzem magam. :) Szeretem minden pici vagy nagyobb hibájával együtt, hiszen minden ember gyarló, még mi is, de az értékrendje, személyisége olyan kinccsé teszi számomra, amit nem adnék oda senki másért. Viszont, most még nem szeretnék férjhez menni, bár néha szívesen élnék már együtt vele. :)
De! Egyik kolléganőm lánya 19 éves, most született meg a kisfia, a baba már úton volt, amikor összeházasodtak a 10 évvel idősebb párjával. Lehet, hogy nem tettek volna még így, ha nincsen a baba, de ki tudja? Talán ők mutatják meg, hogy fiatalon is lehet sikeres házasságot felépíteni. Én legalábbis drukkolok nekik.
Barby!
A hugom hasonló cipőben jár mint te és én is :)
A hugom idén érettségizik, igaz ő két éve is meri a párját, de szeretnének öszeköltözni, öszeházasodni.
Én jövő héten leszek 21, négy éve ismerem a Kedvesemet, akivel két éve együtt éek é aki lassan egy éve a vőlegényem.
Bár az esküvő nálunk még nem került szóba főleg az anyagiak miatt, a hugom párja elég jól keres így ők biztos összeházaodnak az érettégi után.
A szüleim nem nagyon örülnek, de szerelem volt első látásra köztük is mint a Kedvesem és köztem is.
Nekem és a hugomnak e volt oha fonto a zórakozá, vagyi igen csak másképp. Jobban zeretünk kirándulni, vagy társasozni a barátokkal.
Egyáltalán nem érzem úgy hogy lemaradnék valamiről, mert ilyen fiatalon elköteleztem magam, és a hugomon se látom ennek jelét.
Szóval sok boldogságot!:)
szeretném csak nem tudom hogy helyes-e amit csinálnánk anyum mindig azt hajtogatja hogy 20 év alatt a mai fiatalok nem házasodnak nem merem anyumnak felhozni bár az egész családban ő a legmegértőbb hozzá bármikor fordulhatok. csak félek attól a szavától hogy " nem" nem engedi! segitsetek kérlek hogy kezdjek hozzá! a viládon mindennél jobban szeretem a páromat különleges férfi 23 éves 5 év van köztünk! tényleg manapság nem lehet olyan férfit találni amilyen ő. tudni kell azt is hogy ő egyben a barátom is hisz mindent megtudok vele beszélni mindent tud sok dologban ő világositott fel és mai napig olyanokat eltudok neki mondani hogy menszesz, ha a szexuális életünkkel van probléma vagy otthoni dolog bármit!
kérlek irjatok! minden választ meghallgatok és átgondolom!
sziasztok! nagyon köszönöm hogy irtatok nekem még ehhez az egészhez anynit tennék hozzá, mert voltatok olyan kedvesek és nem csak 1-2 mondatot irtatok! köszi: kleona és meli! tudjátok az én szüleim mindig is kicsit szgorúbban fogtak engem azt kell hogy mondjam hogy amig benem töltöttem a 18-at sehol nem voltam se bulizni se éjszakára nem maradtam ki a barátomhoz vagy is már vőlegénemhez titokban mentem le aludni. most h betöltöttem annyi van meg engedve hogy mehetek aludni hozzá hétvégenként hétköznak sehova kisem mozdulhtaok mondjuk most érthető mert érettségizek rákell húznom, de a buli az csak 1 hónapban egyszer! de irtátok páran hogy nektek kimaradt a szórakozás az életetekből. tudjátok lehet hogy furcsa amit mondok, de én mindnetől elvoltam tiltva és most h megvan engedve a buli is meg minden nem érdekel azóta hogy nag korú lettem voltam 2x bulizni haverokkal és nem tudom igazán jól érezni magam, mert egyszerűen hozzá szoktam hogy ami sok mindenkinek megvolt engedve az nekem nem és már nem érdekel. minden percemet a párommal akarom tölteni. ő az első nagy szerelmem nem vagyok az a pasizós fajta sem vele feküdtem le először soha nem cslt meg én sem őt sok mindenen kerestül mentünk én is csináld 1-2dolgot de az oka megvolt 1 év után eljegyzett egyedül apum nem tud róla. biztos kinyirná nem kedveli hogy senkit sem aki már nem olyan mint ő. apámat nem is nagyon szeretem soha nem volt köztünk az a apa és lánya közti kapcoslat. nem mondom hogy rögtön de elfogadták az eljegyzést bár 2 tanu volt rá a csalá tagok nem voltak ott. csak 2 jó barát!
Igazadvan ha újra kezdhetném az életemet 20éves koromtól én sem mennék férjhez. Én 17 éves voltam
mikor megismertem a nagy őt 21 mikor hozzá mentem
23 mikor a lányom szültem 31 amikor a fiamat
most 34 vagyok és most érzem hogy kimaradt valami
az életemből.Talán túl későn érő vagyok,vagy csak
most kezd elmúlni a hatás amit a férjem iránt
érzek.A gyerek miatt amit hozzáteszek akartunk nem
csak becsúszott sokminden kimaradt az életemből.
Amikor az ember családot alapít onantól valamilyen
szinten megszűnik a saját életed.Ha meg már gyerek
van akkor bekerülsz egy mókuskerékbe és csak forogsz,forogsz miközben az életed elmúlik.
Utazzatok éljetek használjátok ki a szabadságot,
ha pedig összeköltöztök legelább kiismered,mert van egy mondás lakva ismerszik meg a másik és ez
nagyon igaz énmár csak tudom.
Azt csak te tudod mennyire tudod hosszu tavon elkepzelni az eletet a parod mellett.En 17 eves voltam mikor a parom megismertem,nagyon sok mindenen mentunk keresztul(pl elkoltoztunk nagyon messze es o utanam jott es megkerte a kezem...es ekkor meg csak 1-2 honapja voltunk eggyutt!!!)Szoval mivel 2 honapon at "joban rosszban"eggyutt voltunk es sok mindent megtudtunk egymasrol( sot az ex baratnojet is le kellett razza vhogy:)igent mondtam.Es nagy csodalkozasomra a szuleim is beleegyeztek ,pedig azelott minden baratomrol volt 1-2"jo"szavuk...Es 18 eves multam mikor hozza mentem felesegul es azota van egy 2 eves kisfiunk is :)A szuleim pedig nem birnak vigyorogni a boldogsagtol hogy van egy fiu unokajuk:)Szerintem minden kapcsolatba vannak nehezsegek,de en nem bantam meg hogy ilyen koran ferjhez mentem(pedig sokan nem neztek jo szemmel de kit erdekelt:)?es meg mindig elmondhatom hogy ugy erzem kifogtam az aranyhalat:)vagyis ennel jobban nem valaszthattam volna a ferfiak nagy tengerebol:P Es februar 14 en volt a 3 hazassagi evfordulonk:)
Szerintem rajtatok mulik a dolog...ha ugy erzed TENYLEG ossze mered kotni vele az eleted akkor ne figyelj mas mit mond...elvegre a Te eleted...es ha BIZTOS vagy benne hogy boldog leszel vele akkor miert ne?De azert azt vedd figyelembe hogy neha a szulokre erdemes figyelni,mert ok jot akarnak neked biztos...de halatjak hogy biztos vagy a dontesedben hidd el nem fognak utadba allni
Én nem tenném a helyetekben! Nagyon fiatal vagy! Várjatok még! 3 év még kevés. Abban a korban vagytok, amikor évről évre változtok. Éljetek együtt, utazzatok, dolgozgassatok, aztán ha minden ok pl 6-7 év múlva is akkor vágjatok bele!
Azért regisztráltam az oldalra mert láttam hogy vannak felnőttek is és lenne egy kérdésem. 18 év vagyok februárban töltöttem 3 éves kapcsolatom van. 17 évesen már eljegyezett és most a nyáron feleségül akar venni! most végzem a középiskolát a nyáron érettségizek és ha meg lesz kiakar vinni külfödre és ott elvenni. erről mi a véleményetek! félek az emberek véleményétől és szerintem a családom nem is engedné!
nem az a kérdés hogy mikor, hanem, hogy kihez.
Egy 18-20 évesnek még nem kialakult a személyisége. 23-24 éves korig mindenképpen várnék. Annak ellenére, hogy vannak jól sikerült korai hazasságok és rosszul sikerül késői házasságok.
Szerintem nem korai 20 évesen férjhez menni, semmivel sem nagyobb az esély a válásra, mintha valaki 30 évesen megy férjhez. Az egész egy lutri.
Az pedig mindenképpen előny, hogy a gyerekeknek fiatal szülei lesznek.
Erről már lecsúsztam. 6 nap múlva 21 leszek. :-)
17 évesen mentem férjhez és még a mai napig is ebben a házasságban élek. Hogy mit tennék a mai eszem felfogásával nem tudom elmondani, mert "ember tevez, Isten végez".
26 vok,de nem kapkodom el.Vhogy nem érzem ezt a házasság témát.
Én 19 éves voltam amikor férjhez mentem.Azóta is ebben a házasságban élek,de mai eszemmel úgy gondolom,hogy jobban meg kellett volna gondolni.Én is úgy voltam,hogy csak el a szülői háztól!
Én 18 évesen mentem férjhez, azt hittem szerelemből, de már rájöttem hogy csak menekültem otthonról. 8 hónapig bírtam a házasságot, mert elvert a férjem. rossz embert választottam. sokan vannak akik korán férjhez mennek, és évtizedekig együtt vannak. de én ennyi idősen még inkább tanulnék, haverok, buli, kirándulás, stb...élvezném a gondtalan életet!
További ajánlott fórumok: