Diplomás nők: ti hány éves korban mentetek férjhez / szeretnétek férjhez menni, illetve gyereket szülni? (beszélgetés)

Szia,

kulonosebb terv nem volt, ugy voltam vele, hogy lesz, ahogy lesz. Annyi volt a "kikotes", hogy 30 alatt nem szeretnek gyereket. Nem kifejezetten a diploma miatt, hanem egyaltalan, mindig tele voltam tervekkel, mi mindent szeretnek meg csinalni :) Egyebkent vallom a nezetet, hogy eloszor az iskola es munkatapasztalat, aztan a csalad - latom a kornyezetemben, hogy a gyerekes anyukak tovabbtanulasanak a csalad igencsak karat latja (nincs rajuk eleg ido).

Vegul 32 evesen ismertem meg a jovendobelimet, 34 evesen mentem ferjhez es 35 evesen szultem.

Én előbb mentem férjhez, mint felsőoktatási intézménybe mentem volna. 16 évesen lettem asszony, és 1 évvel később szültem meg az ikerlányaimat, szóval akkor még nem érettségiztem, de később letettem azt is, és 20 évesen jelentkeztem főiskolára, fel is vettek, persze levelezőre. A férjem viszont azt akarta, hogy szüljek 19-20 évesen, lehetőleg fiút, és sok vitánk volt a főiskolára menés miatt. Egyezséget kötöttünk, és a szülési tervet eltoltuk az államvizsga utánra, és valóban úgy is lett, hogy a diplomaosztó után nem sokkal terhes lettem, idén áprilisban megszültem a kisfiamat, szóval én is elégedett lettem, meg a férjem is boldog.

Tehát végülis megszereztem a diplomát, de sokat nem értem vele gyakorlatilag, mert történelem egyszakos tanárra nemigen van szükség, most ugyanúgy otthon ülök, mint amikor a lánykáim kicsik voltak. A húgom 3 évvel fiatalabb nálam, eladónői végzettsége van, de a férjének jól menő vállalkozása van, nyugodtan otthon lehet, és csak annyit csinál, hogy elmegy az óvodába a 3 gyerekéért.

Én azt mondom, hogy papír nélkül is lehet jó munkát találni igaz nagyon nagy szerencse kell hozzá. nekem jó munkám van imádok bejárni, bár a fizetés lehetne több is de nem elégedetlenkedek a párom háromszor annyit keres mint én diploma nélkül. sőt mivel ő műszakvezető általában van olyan hogy diplomás ember a beosztottja és keres x összeget. én erre mondom hogy nem érdemes annyit tanulni. persze akinek jo diplomája van az oké.

Néha én is elgondolkoztam rajta hogy miért nem tanultam tovább, de már késő. Ha nem lettem volna lusta akkor biztos mentem volna tovább. ha mégegyszer választhatnék lehet jogra mennék ügyvédnek, talán... bár tudom, hogy nem birtam volna, mert utáltam tanulni :)

Az esküvőre viszsatérve azzal is néha úgy vagyok hogy jo lenne néha meg dehogy kell nekem házasság. annyi válást hallani. persze én most úgy érzem, hogy minden tök jó, csak nem véletlenül vagyunk együtt már 3 és fél éve, tőle szeretnék gyereket is csak most úgy gondolom fontosabb dolgunk is van az esküvő szervezésnél.

de a gyerek remélem összejön 25-26 évesre, ha már azt elterveztem, aztán kitudja, párom már nagyon szeretne én még szeretnék dolgozni egy évet legalább.

Én össze-vissza csináltam mindent :)

21 voltam amikor az elsőt szültem, majd 26 mikor a másodikat. A kettő között-alatt jött az egyetem, majd 3 éve az esküvő. Az egész sztori 12 évet ölel fel :)

Egyébként szerintem azért kérdez diplomásokat, mert talán Ő is menne tanulni, csak nem tudja, hogy gyerek mellett hogyan kivitelezhető, vagy éppen nem kivitelezhető a család-munka..stb nem?

32 évesen akartam az elsőt... Ma már korábbra tenném. Nem biztos, hogy azonnal összejön...

GYED: nem mondanám biztos megélhetésnek. Átlag családnál, ha önerőből indultak, lakáshitel + rezsi több. TGYÁS jó, de az csak fél évig van, utána meg még vagy fél évig nem jó a bölcsi...

Egyetem alatt gyerek: a munka-gyerek terület összehangolásában tényleg ideális, ha az ember olyan szakon van, hogy nem kötelező mindenhova bejárni. De a huszas évek elejének szerintem még nem erről kellene szólnia. Tanulás, gyakorlatszerzés, utazás, bulik, haverok. Közhely, de a legszebb időszak lehet...

Én 28 évesen mentem férjhez és 30 évesen született az első lányunk. Most 33 vagyok és egy hónap múlva születik a második, egy fiú. :)

Mi 2004 óta voltunk együtt, de mi is elterveztük, hogy azért nem alapítunk családot a semmire.

Persze lehetett volna előbb is, de akkor nem így neveltük volna a gyerekünket.

szerintem itt nem a diplomáról van szó elsősorban, hanem bármilyen iskola befejezéséről. mi van, ha valaki nem akar, nem tud egyetemet végezni?

én most diplomáztam, 22 vagyok. az életemet kiskoromban úgy terveztem, hogy fiatal anyuka leszek, 26-27 évesen az első baba, aztán a többi később. most úgy vagyok vele, hogy szeretnék egy kicsit dolgozni (legalábbis először munkát találni, mert semmi sincs, ha nem vagy valakinek rokona, ismerőse), közben találni valakit, aki megéri, hogy hozzámenjek (és itt nem a pénzre gondolok, hanem hogy meg lehessen bízni benne, szeressen és szeressem, ne féljen az elköteleződéstől és azért egy biztos pont legyen minden téren), és ha meg tudjuk teremteni az anyagi hátteret, akkor jöhet minden. mert ha egyszer valaki házasodik, akkor legyen templomi is, meg lagzi. úgy az igazi

ha ebben a pillanatban lenne valakim, szerintem akkor se mennék hozzá, egyelőre kell még a függetlenség, meg hogy megtaláljam a helyem a világban, találjak munkát.. sok ismerősöm viszont alig, hogy lediplomázott, meg is házasodott. mivel ők már megtalálták az igazit..

Az a legjobb ha dolgozol a gyerekvállalás előtt,mert nem mindegy,hogy Gyed vagy Gyes:-)

Én 22 voltam mikor kézhez kaptam a diplomámat, 27 voltam mikor férjhez mentem,és 29,5 mikor szültem.Köztes időben dolgoztam,sőt a főiskola alatt is.

Nem volt bennem fikarcnyi számítás ahogy esett úgy puffant,hozta az élet...

ja kérem az orvosi az orvosi

én naplopó jogi karos voltam, ott azért az ember többnyire ráért vizsgaidőszak körül vakarózni, hogy banyek még könyvem sincs :D

Nekem is van diplomám, nyelvvizsgáim, jó munkahelyem is volt és van is, de volt idő, amikor hiába volt jó végzettségem, hiába voltam jó szakember, nem vettek fel sehová, és sajnos sosem lehetek benne biztos, hogy nem fog megtörténni újra.

Örülj neki, hogy még nem voltál ebbe a helyzetben!

Abszolút igazad van, persze nem mindegy hogy miféle az a diploma és mennyit raktak bele (nálunk a diploma minősítés is számít, plusz a nyelvtudás).

Amin én utólag filóztam az az hogy simán szülhetem volna egyetem alatt, az egyetem jófej munkáltató, ha nem érsz be a 8órási előadásra akkor nem értél be és kész, nálunk a kötelező megjelenésű szemináriumok általában késő délelőtt, vagy délután voltak és max 2-3 óra hossz, szóval meg lehet volna szervezni úgy is hogy minden nap 2-3 órát nem vagy csak a gyerekkel, vagy hogy egy napot agyonnyom az ember szemináriummal kinek hogy tetszik, na meg minden hétköznap sem volt órám, persze ez is beosztás kérdése volt, voltak húzós napok meg tingli-tanglik.

Viszont hangsúlyozom ezen UTÓLAG gondolkodtam. Bár megvolt a fix emberem, lakás, megélhetés már egyetem alatt is, de eszem ágában sem volt lemondani az egyetemista élet előnyeiről. Pedig a gyereknek könnyebb lett volna, meg nekem is. Én nem mentem Gyedre hanem gyerekeztem, melóztam párhuzamosan, akkor fiatalon tök bírtam, most megkattannék.

Miért ne kérdezhetné a diplomásokat, ha az érdekli???

Egyébként szerintem is van értelme a diplomának, már csak anyagilag is... Nekem semmi bajom azzal ha valakinek nincs diplomája, de nagyon sokan irigykednek ránk, amiért jóval többet keresünk. Aki tanul, az előtt jóval több lehetőség nyílik meg.

Attól is függ, milyen az a diploma... Én dolgoztam 6 évet diploma után, szakvizsgáztam, utána jött az esküvő és a gyerek. Nekem nagyon jó volt, hogy gyerek mellett már nem a tanulással kell foglalkoznom, és hogy kellő rutinnal maradtam itthon 2 évre... így nem estem ki mindenből teljesen és nem mint semmire se jó kezdő mentem vissza a gyerek után (bár így sem volt egyszerű két év kihagyás után munkába állni)...

Anyagilag szerintem nagyon nem mindegy, hogy van-e a gyerekvállalás előtt munkaviszonyod, én nem terveznék rögtön az iskolapadból gyereket... ebből a szempontból szerintem fontos a párod jövedelme is, bár nem tartom jó alapnak egy házasság elején ha rögtön el kell tartson... Jobb ha megállsz a saját lábadon is, van jövedelmed amire normális gyedet kapsz.

Az esküvő szempontjából szerintem mindegy, bár hülyeségnek tartom hogy egyesek milliókat dobnak ki az ablakon esküvőzésre... nem attól lesz jó egy házasság ha jó drága ruhában kötik és jó sok embert megetetnek az esküvőn... (nálunk 20 fős vacsora volt, életem egyik legszebb emléke...)

ez tényleg felfogás kérdése, nekünk szükségünk volt rá, h Isten előtt is összekössük az életünket.

(amúgy nekünk nullszaldós lett a vége :) - pénzt kaptunk majdnem minden rokontól, mert azt kértünk, ja és egyikőnk rokonsága se valami gazdag...)

Ezt terveztem:23 évesen diploma,1-2 évet dolgozni,esküvő,1-2 éven belül baba.

A valóság:Diplomaosztó után néhány hónappal vége lett a hatéves kapcsolatomnak.34 évesen ismertem meg a férjem,35 voltam mikor összeházasodtunk.37 évesen szültem (közben műteni kellett a férjem,hogy babánk lehessen).Másfél éves volt a kisfiam,mikor újra babát vártam,sajnos méhen kívüli terhesség volt.Így a kisfiam egyke marad.

Ember tervez Isten végez :)