1 hetes szakítás után, mi a fenét kezdjek magammal? Olyan üres lett minden. A fiammal ketten maradtunk, és jár az agyam, jól döntöttem-e. (beszélgetés)
Hát akkor tök egyszerű a képlet! Meg kell kérdezni, hogy hová tűnt a kezdeti nagy lendület, mi az oka a lecsendesedésnek? Na és e köré szépen fel lehet fűzni a témát....Ebből biztosan nem fogsz negatívan kijönni, az tuti. én ezt tenném.
Végül is sms-ben is el lehet indítani a témát, de ugye az személytelenebb. Valószínű ezért volt ő is merészebb, míg csak sms-eztetek.
Amikor találkozunk érzem, hogy figyel rám, tetszem neki. Randik között, melyek elég rövidek, napokig nem történik semmi, ritkán hív fel. Bezzeg az első napon 32 sms.-t váltottunk oda-vissza.
Várom a telefonját, talán ma találkozunk. Vágyom, hogy végre történjen valami. Azt tervezem, hogy ha ő nem, akkor majd én kezdeményezek. Aztán lehet, hogy megfutamodom, mindig arra gondolok, hogy mit fog akkor rólam gondolni. Sajnos "begátlom" magam --van ilyen szó?
Szia! Ezek szerint Ti még nem jöttetek össze, csak barátkoztok még.
Én úgy vagyok vele, és ez ezer százalék hogy így van, hogyha valakivel kezedesz ismerkedni, kapcsolatot szeretnél, akkor azt érzed a másikon, hogy kellesz e neki vagy sem. Tehát érezned kell a vibrálást közöttetek. Ha ez meg van, akkor én biztosan kezdeményeznék, mert a válasz rekcióból minden ki fog derülni. És még inkább most derüljön ki, hogy nem fog menni, minthogy belelovalld valamibe magad, amibe most nagyon kapaszkodsz, és kapj megint egy pofont. Mert szerintem ez Neked most abszolút nem hiányzik.
Amúgy ha Ő is megégette már magát, akkor szerintem természetes a tartózkodás eleinte, míg a bizalomnak egy kis szikrája is kialakul. Érdemes lenne ezekről beszélgetni is, ha partner benne.
És nem utolsó sorban, írod hogy a párod bekavar ebbe a kapcsolatba, lehetséges, hogy ez is visszatartja.
Az sem mellékes, hogy mióta "vagytok együtt", mert egy bizonyos idő után muszáj beindulni a kémiának is, ha kelletek egymásnak :))
Beszélni kel!! Lépjetek! Sok sikert, menni fog!!!
Köszi Tücke! Én is remélem, hogy összejön, de nagyon lassan haladunk. Minden vágyam ,hogy közelebb érezhessem magamhoz, mégis azt veszem észre, hogy nem igazán közeledik. Talán kezdeményezzek én? Attól félek, hogy azt gondolja, hogy csak pótléknak akarom. Az exem viszont nem hajlandó tudomásul venni, hogy már vége, belepiszkít az új kapcsolatba. Miért van az, hogy aki kell az nem mer, aki nem kell az meg ott liheg a nyakamba.
reméelm összejön :) és tényleg tud segíteni neked ezekben a dolgokban am ő eltudja intézni neked a távoltartási végzést, ha a közeledbe megy akkor lecsukják. Sztem elég ha annyit mondasz hogy rettegésben élsz meg hogy agresszív ha ezt barátok is esetleg alátámasztják nyeret ügyed van
Erre csak azt tudom mondani hogy anno anyum 23évvel ezelőtt 2gyerekkel a nyakán vált el és talált magának társat akivel 22éve vannak együtt.
Én vagyok a másik példa mert 1éves volt a kislányom amikor dobbantottam az apja mellől és 3éve kapcsoaltban élek és 2éve házas is vagyok...
Öcsém élettársa a másik akkor talizott öcsémmel amikor a kislány 2és fél éves volt azóta a gyerek öcsémet apának szólítja és a házasságon meg kistesón törik a fejüket
:)))) Gratulálok sok sikert az új kapcsolatodnak.
Az a baj, hogy amíg érzi a félelmet rajtam/ rajtad, nem fog semmi sem változni. Az ő aggressziója a mi félelmünkből táplálkozik. Kinézőben egy új kapcsolat -rendőr!-, aminek márcsak azért is örülök, mert esetleg hivatalosan is meg tud védeni.
Nekem is mondta a(kedves) ha el merek vállni mindenemböl kiforgat.Igaz nem sokk köze van a házhoz,azért momdja mert nincs hová mennie a legközelebbi rokaona 200km re lakik.Neki meg így kényelmes,mert van valaki aki mindent megcsinál és nincs gondja semmire.
Nálunk az a baj, hogy nagyon szélsőséges az ember, vagy vele vagyok, vagy ellene. Múltkor lenyúlta a lakásom felújítására szánt pénzem egy részét s azt mondta, hogy csak akkor adja vissza, ha nem hagyom el. Muszáj megjátszanom magam, de nagyon nehéz. Önálló, nyugodt életet szeretnék a gyerekemmel, de minden percemet megnehezíti. Sajnos nem tudok segítséget kérni, mert nincs kitől, nincsenek szüleim, barátaimra meg tényleg csak a legminimálisabb terheket szeretném átruházni csak.
Ez igaz,én is most szeretném beadni a válást,a mi házaságunk is már csak baráti viszony.Ahányszor csak kiabál én mosolygok az egészen utána fel tudna robbanni,és megnyugszik.
Szerintem a gyerek-apa kapcsolat leginkább az apán múlik. Sosem oltottam a gyereket az apja ellen, érzi ő a saját bőrén, hogy hogyan viszonyul hozzá az apja. Múlthéten haza hoztam a bölcsiből (azaz 3 éves), megállt az ajtóban, az apjára mutatott és ezt mondta: "Anya! Én őt nem szeretem!". Úgy gondolom, ez mindent megmagyaráz.
Azért nem helyes mindent a pasira kenni! Ha nagyon el akarsz menni valahová és ez tíz éven keresztül nem sikerül az nem a pasi hibája, hanem a tiéd.
Tudom, mert én is voltam oka annak, hogy az exem felhízott vagy 20 kilót és nem ment el mittoménmár milyen főiskolára. Pedig sem azt nem mondtam neki, hogy hízzon-, sem pedig azt, hogy ne menjen arra a főiskolára.
Azért a gyerek-apuka kapcsolatra figyeljetek oda! A gyereknek szükséges az apa, tehát ha lehet ne rombold le benne azt az apa-szobrot, amelyben apuci, mint példakép, márványba faragva áll a piedesztálon. Szüksége van erre. Különösen problémás ez, ha új pasid lesz.
Én vasárnap pakoltam haza a szüleimhez, a 7 éves fiammal. 4 év se vele-se nélküle kapcsolat végére próbálok pontot tenni. Nem könnyű. Szeretem őt, de ésszel oda jukadtam ki, hogy ennek így nincs értelme. Nem jutunk egyről a kettőre sem egymással, sem az élet más területein. Azt érzem, csak pocsékoljuk az időt, és minél tovább húzzuk, annál kisebb lesz az esély egy másik, müködőképes kapcsolat kialakítására. Ő persze azt hiszi, pár nap múlva úgyis visszamegyek hozzá. De akik ismerik az életünket, bíztatnak, jól döntöttem, álljak a saját lábamra, valósítsam meg önmagam, aztán majd jön valaki. Igen. Csak nagyon nem jó egyedül, és talán túlzottan tartok tőle, hogy gyerekkel nem fogok tudni igazi társat találni. Bíztassuk egymást, hogy igenis lehet újra kezdeni! Egyébként tetszik a mosolyterápia ötlete! A programok, elfoglaltságok tényleg hasznosak tudnak lenni ilyenkor, nekem személy szerint a sport jön be, mint lelki-idegi gyógymód.
Na látod, ez a beszéd...
Kellemes kirándulást, jó hétvégét!
És való igaz, lelkileg már rég egyedül voltam.
Ha szép idő lesz, hétvégén egy hatalmasat kirándulunk a Balaton parton a fiammal.
Igen, a gyerek örökké szeret...:):):)
Én természetemnél fogva utálok 1edül lenni szóval nekem tök8 szinte igazából hogy a férjem a gyerekem vagy a kutyám az csak mellettem legyen:DDDD
Hogyha tényleg ennyire magányos voltál mellette, akkor biztos jól döntöttél, az élet megy tovább. Én inkább vagyok egyedül magányos, mint kapcsolatban!
Hát ez valahogy ismerős gond csak anyni különbséggel hogy nekem férjem 24/72ben dolgozik ha meg nem dolgozik akkor vagy pihen vagy a gyerekkel van elfoglalva rám meg már nem jut este ideje mert megint kimerül:( Én pl ezért örülök hogy megtaláltam a hoxát úgy 1hónapja lassan és sokmindenkivel tudok beszélgetni sőt 1-2 közelemben lakó lánnyal már meg is beszéltük hogy ha időnk engedi akkor összefutunk fagyizni:) meg kibeszélni az evolúció díszpéldányait...
Azt tudom neked mondani hogy kitartás és sztem minnél többet induljatok útnak a fiaddal ide oda amoda kirándulás egy jó szabadtéri program vagy ha más nem is csak focizol vele vagy autóztok... A lényeg hogy ő ne lássa rajtad hogy megtörtél mert akkor nem bírsz vele majd mert kizökken ő is ... Nézd őt elsősorban meg azt hogy ő belőled próbál erőt gyűjteni sokmindenhez
Ez örök igazság. A gyerek örökké szeret, a pasik nem. Mennyire tuti:) És mennyire igaz!:))))
Ez nagyon igaz! Nem tudtam magamnak megfogalmazni, de így van. És nagyon nehéz kikecmeregni belőle, tudom, sajnos....nekem sem megy régóta...
Kaptál a sorstól egy újabb esélyt!! Tanulj meg vele élni!Fiatal vagy!! A gyerek örökké szeret a pasik nem! Vagy nem mindeggyik!!
Nekem is nehéz volt anno újrakezdenem mindent!!Sikerült ,nehezen!!
Keress barátokat,biztos van aki szivesen fogad!! Hajrá!!
Köszi, tudod, a tapasztalat. Nekem is voltak már csinos kis listáim... :) Aztán tényleg jobb lett!
Kedves, ha ez valóban így volt, akkor TE már két éve magányos vagy, csak volt melletted valaki, akinek moshattad a cuccait! :(
Ez a lelki hiány, mert a fizikai hiánya ott volt mindig, csak mégis tudtad, hogy van valaki "melletted". Most más a helyzet, de ha annyira nem volt veletek, akkor valójában lelkileg nehezebb.
Én azt gondolom, hogy Zsoltikát kell először megnyugtatni, hogy minden ok, te úgy gondolod, hogy így nektek sokkal de sokkal jobb lesz. És ezt te magad is hidd el, és szent meggyőződéssel mondd a kisfiadnak is, aztán ahogy "kigondolod" újra a mindennapjaitokat, azon veszed észre magad, hogy megy minden mint a karikacsapás. :) Én tudom, végigcsináltam, először az apja ment el, aztán nálam is kétéves kapcsolatnak lett vége. Ez van, csak hinni kell, hogy holnap szebb napra ébredsz!:) Sok erőt nektek!
A kérdés az volt bennem, hogy maradjak-e egy ilyen típusú kapcsolatban, vagy vállaljam a szakítást, magányt.
Persze már döntöttem, de most rám szakadt a magány. Pedig mint írtam, nem sokat voltunk együtt, mégis azért az ember nem volt egyedül....
További ajánlott fórumok: