Zárkózott emberként komoly kapcsolat céljából férfit találni (beszélgetés)

Talán kapcsold ki a skatulyázást. Értelmiségi...

Túl sokra tartanak egy papírt.

akik zárkózottak azok automatice introvertáltak is?

mer olyannal mán vót dógom..:)

Akarhatja azt a "sors", hogy a neten találjuk meg a párunkat :)sajnos nem igazán van terep máshol ismerkedni. Diszkókban tömegével lebzselnek a nős sumákok, akik csak egy éjszaka meg akarnak döngetni valakit.

Az edzőtermek kilőve, kb mint a diszkók, tele sznob nős, vagy párkapcsolatban élő fickóval.

Nálam a munkahely is kilőve, valahogy egyetlen olyan férfi nincs, aki tetszene és facér lenne.

Marad az internet.

Begubózva otthonról nem működik a dolog, valahol meg ismerkedni kell... nekem is volt begubózós korszakom, egy csalódás után nyalogattam a sebeimet egy olyan gerinc nélküli kis p... miatt, aki meg sem érdemelt egy percet sem a gondolataimból. Nem kellett volna. Menni kell, élni az életet, nyitottnak lenni, és ismerkedni, ha más nem, hát neten.

Mi is úgy jöttünk össze, csak akkor még nem volt netes, hanem papír alapú társkeresés. 22 éve a férjem, és működik.

De azt megállapítjuk azóta is, hogy esélyünk nagyon kevés lett volna véletlenül összefutni.

Pont ezt irtam :) Az en ismerettsegi koromben mindenki netes partnerrel el a mai napig is. Persze, soka kreten, de azert van esely megtalalni azt,akit keres az ember :)

Plusz, van ido "beszelgetni" vele, tali elott, nemugy,mint egy szorakahelEn,ahol azt vetit az illeto. amit akarsz.

Nalam a menetrend:aktiv levelezes, telefon es tali, mielobb!

A levelezesvol mar az alapok kideulnek, telefonban is volt, aki ugy szolalt meg,hgy huuuuha, aztan a tali es onnan a tietek a palya. Hajra! ;)

De nem ám!

Nekem több ismerősöm neten jött össze a párjával. Azt mondták, anélkül esélyük sem lett volna találkozni, nem sok valószínűsége lett volna a dolognak.

azért javasoltam Antának, mert én 3x mentem férjhez, a férjeket a köv.képpen ismertem meg :

l. ) gimnáziumi osztálytárs

2. ) lánybulit tartottunk egyikünk szül. napján az egyik Szegedi szórakozóhelyen, ott felkért táncolni, montenegroi állampolgár volt, leveleztünk és rövid házasság lett belőle

3. ) a gyermekem apja munkatársam volt .

Munkahelyemen igen sok házasság és kapcsolat kötődött, ffi - női ivararány 50 - 50 %.

És sok év elteltével úgy látomn, hogy tartósak.

Igen, különösen ha zárkózottabb típus valaki. Persze azok akik elve könnyen barátkoznak, nagy társasági életet élnek, sok barátjuk-ismerősük van, sokkal jobb esélyekkel indulnak. De vannak akik nem ilyenek. Szerintem nekik mindenképpen jó lehetőség a társkeresés arra, hogy egy kicsit rásegítsenek, és sokszor arra is hogy könnyebben megnyíljanak.

Persze rengeteg a bunkó, és nagyon sok olyan lesz akivel az ember még egy kávét is túlzásnak tart. Viszont nagyon sokan vannak olyanok akikkel bár nem alakul ki több, de az ember el tud beszélgetni egy kávé mellett, eltölt pár kellemes órát, és közben kicsit lazul is. Én a magam részéről a sok hülye mellett sok érdekes és kellemes emberrel is találoztam. Az önbizalmam persze kapott néha pofonokat, de pozitív megerősítést is. És mindenközben szép fokozatosan nagyon jól körvonalazódott bennem, hogy kb. mi az egy pasiban amitől őt egy életre tudom választani és amitől még működni is fog a kapcsolatunk. Mert az hogy nézzen ki jól, meg legyen sportos, meg vonzó szexuálisan az persze lehet hogy fontos, de édes kevés ahhoz hogy egy életet lehessen alapozni rá. És az ember megtanul kompromisszumot is kötni, lehet hogy rájön, hogy a sportos testalkat nem is annyira fontos, vagy hogy az elsőre jelentéktelennek tűnő pasi néhány együtt töltött óra után vonzóbb mint bárki... szóval ez is egy tapasztalat, jobb mint ülni otthon és várni a herceget...

Persze azon is sok múlik, hogy a lány mit szeretne és mikor :) én anno 30 körül, túl 1-2 kapcsolaton már elég pontosan tudtam mit szeretnék, és nemnagyon akartam már 4-5-10 évet várni erre, tekintve hogy akkor már családot, gyereket szerettem volna és ehhez egy olyan társat aki kb. ugyanezt szeretné :)

A munkahelyi kapcsolat szerintem nagyon rázós ügy.

Színház, mozi és társai szerintem sem az a hely ahol könnyű ismerkedni.

Mindegyik húspiac, ha úgy vesszük. :)

Persze, jól hangzik, hogy majd rátalál az emberre az igazi... Meg milyen szépen elő lehetne adni, hogy egy színházban ismerkedtünk meg... Csakhogy ez nem így működik általában. Ha nem segít rá az ember, akkor senki nem talál rá. Nem fog senki becsengetni, hogy téged kereslek évek óta... :D

Munkahelyeden nincsenek megfelelő férfiak ?

szinházban, moziban nem nagyon szólitják le az egyedülálló nőket, szerintem még egy üzletben is nagyobb esély van az ismerkedésre. / velem a múlt héten úgy akart egy pasi ismerkedni, hogy előttem állt a sorban és szólt a péztárosnak, hogy 5-6000 Ft vásárlása SH pontjait könyvelje rá az én kártyámra , mert bejövök neki /

Akkor fog jönni amikor nem számitasz rá, nem amikor keresed.

Én ugyan egyedül még nem voltam színházban, de szerintem sincs semmi esély ott ismerkedni.

Esetleg sport, csoportos kirándulás, utazások, stb. alkalmával. Vagy marad a társkereső, ami szerintem ma már elfogadott formája a társkeresésnek. Abból, ahogy ír valaki (fogalmazás, helyesírás, stb.) sok mindenre lehet már következtetni.

..sokszor és sokat jártam színházba, előadásokra... stb. egymagam. 0 esélyem nem volt bárkivel is ismerkedni ott (többnyire párban jár mindenki...)

Igen, vannak történetek a netes társkerizésben ... húspiac. Bár én sosem annak tekintettem. Nekem fontosabb volt az apróbetűs részek" :)

Ahogy trapiti írta, az ember közben jobban megismeri önnönmagát is a másik által...illetve tanul a hibákból és jobban figyel.

Ha a sorsod csak te vagy képes irányítani :) Senki más nem fogja helyetted.

A legtöbb ilyen helyen (színház, könyvtár stb.) nagyon kicsi az esélye hogy épp olyannal találkozik aki egyedül van és nyitott az ismerkedésre. Különösen ha ő maga egy zárkózott ember, sokat segít ha legalább annyit tud a másikról hogy ő is ismerkedni szeretne. A férjem pl. kizárt hogy egy nyilvános helyen valaha is megszólított volna. Két hónap levelezés után is félt találkozni mert azt gondolta biztosan nem fog tetszeni. Ez több mint 10 éve volt :) úghogy húspiac vagy nem, nekem bevált.

Egyébkén meg ha úgy nézem egy szórakozóhely nem kevésbé húspiac.

én is a sorsban hiszek. meg abban, h az ember szíve nem átjáróház.

különben sem kell mindenáron kapcsolatban lenni, elég csak errefele olvasgatni :)

jesszuska...

ez nekem tiszta húsvásár.

Nem hiszem hogy mindenki alkalmas a társkeresőzésre. Én pl biztos nem lennék... Azok a sztorik amiket hallok, jajj.

Ha van valami hobbid, inkább abba az irányba indulnék. Színház, kutyázás, könyvek, netes játékok, tudomisén... Valami, ami nem ilyen húspiac szerű.

Mondjuk én a kémiában hiszek, meg a sorsban :)