Zakynthos élménybeszámoló

Élménybeszámoló Zakynthos 2007.

Egy évvel ezelőtt szerelmesedtünk bele ebbe a csodálatos szigetbe, és úgy szálltunk fel tavaly szeptember elején a repülővel, hogy jövőre visszajövünk. Zakynthos szigetének köszönhetjük, hogy megszerettük Görögországot, mert előtte még soha nem jártunk Hellasban.

Utazási iroda maradt: Neckermann.

Szállás ugyanott: Hotel Zante Sun, Aghios Sostis, reggelivel. Okulva a tavalyi tapasztalatokból, hogy nagyon kötött minket a vacsora, csak reggelit kértünk, a másik ok, hogy az ember a tavernák csábító kínálatát is ki szeretné próbálni.

Kocsibérlés interneten, a Faros Rentalstól, hat napra. Korrektül kiszállították az autót a megbeszélt időpontban, első két napra egy Hunday Accentet, majd a következő négy napra egy Fiat Puntot.

Időjárás előrejelzés: napos és borús idő, néhány napra esővel. Hát ez kicsit lehangolt minket, és így utólag meg kell állapítani, hogy valamit igen csak tudnak az ottani meteorológusok, mert szinte minden bejött nekik!

Utazás repülővel, Travel Service. Nem Malév, ez tény, és csak a gépen derült ki, hogy török magán légitársaságról van szó. Az ellátás jobb, mint a Malév gépeknél, viszont nem új Boeinggel repültünk. Induláskor fél óra csúszás, visszafelé szintén, a görög légtér zsúfoltságára hivatkozva.

A transzferbuszból már láttuk, hogy micsoda szárazság van a szigeten, minden csupa por volt, kicsit mások voltak az emlékeim… Aghios Sostis szerencsére semmit sem változott: nyugodt és békés. A szálloda személyzete ugyanaz, egy családi vállalkozás, rögtön megismertek minket! Szoba a medencére nézett, a tavalyihoz képest ez a fő épületben. A szokásos tisztaság: minden napi takarítás, kétnaponta törölköző, és ágynemű csere. A reggeli svédasztalos, nekünk elegendő, bár sokan a hotel élménynaplójában megszólták, hogy nem elég változatos. Ár-érték arány korrekt.

1. nap

Agios Sostis, diszkó sziget, Laganas beach, helyben motorcsónak bérlés, ezzel át a Marathonissi szigetre. Minden beachen sznorizás. A Marathonissi szigetet megkerültük a Laganasi öbölben csónakáztunk, a sziget tengerpartja gyönyörű, a kék minden színében pompázott a tenger. Az idő szép, napos volt.

Vacsorázni a Syrtakiban voltunk.

A Syrtaki Agios Sostis egyik legjobb, hagyományos görög étterme. Árak korrektek, az adagok hatalmasak, minden finom, gyors, és roppant barátságos, udvarias a kiszolgálás. Csak kiváló dolgokat tudok az étteremről írni, és bátran ajánlom mindenkinek.

2. nap

Reggel az autó átvétele, majd irány Porto Vromi, megkísérelni, hátha kifutnak a kishajók a hajóroncshoz, bár az idő felhős, és fúj a szél. Útközben rövid pihenő Kiliomenosban (harangtorony, Agios Nikolaos templom, templom mellől panoráma).

Vromiban is megismertek minket! Sajnos semmi jóval nem tudtak bíztatni, napokig igen erős szél lesz… Közben az eső is eleredt, melyet boldogsággal néztek a görögök, ugyanis a recepcióstól megtudtuk: kilenc hónapja már nem esett eső, és elég sok erdőtűz is volt a szigeten, melynek a pusztítását sajnos mi is láthattunk több helyen.

Mire felértünk, Vromiból, és az öbölről képeket készítettünk elállt az eső, irány Anafronita (Agios Giorgos kolostor), majd a Navaggio öböl. Szinte már el is felejtettem ezt a csodát! A tenger millió kék színben pompázik, fehér habok ostromolják a fehér kavicsos öblöt, a szél hatalmas, a roncs mintha a tavalyitól még tépázottabb lenne, csak ülünk a hegygerincen, és bámuljuk ezt a természeti csodát.

Majd Volimes, Ano Volimes, Orthonies (ez egy tényleg tipikus görög falucska, igazi kék-fehér házakkal, nagyon-nagyon szűk utcákkal!), Xigia beach (természetes spa: kollagén és kén, nem vicc, ez van a táblán, de tényleg nagyon szuper), Makris Gialosnál felugrottunk egy glass bottomra, épp indult a kék barlangokhoz. Közben egy újabb zuhé kapott el minket, de sebaj, egy barlangban leparkolva vártuk meg, hogy vége legyen, tíz perc múlva már szikrázóan sütött a nap. Elhagytuk a Skinari fokot, bementünk még egy-két barlangba, és a dupla-kaput is lefényképeztük, majd eszeveszett sebességgel vissza. Egy kicsit csalódás volt, és nem az időjárás miatt, inkább, mert elég szenvtelenül kaptuk meg a szolgáltatást.

Mikros Gialos is szép, sznorizásra a beachek közül az egyik legjobb. Majd visszafelé Agios Nikolaosban megnéztünk a Keffalóniába tartó komp indulását, érkezését. Sajnos már az őszi menetrend volt érvényben, tehát odaát összesen négy és fél óránk lett volna, amit nagyon kevésnek ítéltünk, és így bár a Faros engedte az autó átvitelét a másik szigetre, hosszas tanakodás után, nem éltünk vele.

Hazafelé Askos vadaspark mellett elautóztunk, majd Volimes, Anafronita, Maries, Exo Chora. Itt megvacsoráztunk a központban lévő tavernában, de minek! Kevés is volt, nem is volt túl jó, és még az árát is megkérték, meg pont egy görög estre készültek, hozták busszal a turistákat, akik a hűvös estére tekintettel már fáztak, így gyorsan még az árusok is el tudtak adni egy-két kendőt, jó kis árukapcsolás... A vacsora után Agios Leon, Kiliomenos, Lithakia érintésével vissza a szállodába.

3. nap

Az idő néha felhős, a szél erősen fúj, de meleg van. A sziget belsejét fedeztük fel a következő útvonalat bejárva: Lithakia, Panthoktrator, Macherado. Itt megnéztük az Eleftheria kolostort, ahol az apácák szívesen beengedtek minket a templomba, és a meseszép virágokkal teli kertjükbe is, innen nagyon szép a kilátás a Zakynthosi síkságra, a vég nélküli olajfa, és szőlőültetvényekre, távolabb a tengerre, majd után az Agia Mavra templom következett, ez sajnos 2006-ban leégett, de a harangtorony nagyon szép, és egy görög bácsi több görögséggel és minimális angol tudással próbálta elmagyarázni a templom történetét, az újbóli építkezés menetét. Természetesen angolul is mindenki elolvashatja a templom történetét. Macherado központja pedig nagyon hangulatos.

Tovább – bár egyes térképek szerint már nem főúton, de semmi gond, mert a minősége jó – folytattuk utunkat Katastari irányába – érintve sok-sok kis falucskát: Folitis, Ag. Pantes, Ag. Marina, Kallithea, Pigadakia. Katastari már egy nagyobb város, több üzlettel. A főtere csodaszép, és temploma is, gyönyörű pálmafákkal van körülültetve.

Ezután Alykesbe mentünk, itt a beachet és a sóbepárlót néztük meg. Majd Zakynthos város felé vettük az irányt Gerakari irányába, Kallipadonál a Callinoco borüzemnél és bormúzeumnál tartottunk egy kis pihenőt (már egészen el kell hagyni Kallipadot, a település végén található). Itt kedvesen beinvitáltak bennünket a működő üzembe is, és a régi múzeumot is megnézhettük (nincs belépődíj). Borkóstolás, és borvásárlás következett. A szigeten itt a legolcsóbb ez a fajta bor, de nincs jelentős különbség a bolti árak, és a bormúzeumi árak között, csak max. fél euro.

Ezután következett Zakynthos, de a várost ekkor nem néztük meg, ezt egy másik napra tartogattuk. Változások, hogy már nemcsak Lidl, hanem Eurospar is van, és % jellel újfajta diszkont, és egyre több egyéb üzlet.

A Vassilikosi félsziget felé vettük az irányt, mert már szépen sütött a nap, a legutolsó beach érdekelt minket elsősorban: Gerakas! Közben megpróbáltunk Dafnira eljutni, de nem sikerült, a Hundai nem igazán bírta a kiképzést (földút, emelkedőkkel), egyébként két út vezet Dafnira, a másik lehet, hogy jobb… Na például ezt még kell tudnunk, ha legközelebb megyünk Zakynthosra.

Gerakas csodálatos, még mindig, szerencsére. Szépen hullámzott a víz, nagy élmény volt a lubickolás. Hogy a snorizás se maradjon el, így megálltunk Porto Románál is, ez is kiváló a beachek közül a snorizásra, elég sok halacskát lehet látni.

Agios Sostisban, a Syrtakiban vacsoráztunk, majd elautóztunk Kerire naplementét nézni. Figyelem, szeptember közepén már nyolc órakor megy le a nap, így érdemes fél nyolcra odaérni. Hűvös volt fent a hegytetőn. A legnagyobb zászló sajnos le volt engedve. Meseszép képeket készítettünk, nagy hajóval a láthatáron, összebújósakat, a hatalmas sziklákról, ahogy ostromolja fehér hullámokkal a tenger...felejthetetlen.

Mivel nem voltunk fáradtak, így visszamentünk a fővárosba egy kis esti sétára. Húúú fel volt bolydulva a város. Az üzletek nyitva (kiszámíthatatlan a nyitva tartás, mert például utána egyik este sem voltak már nyolc-kilenc körül nyitva…), sok ezer ember sétált, vásárolgatott. A kikötőtől elsétáltunk a Solomos térig, majd vissza a hotelbe.

4. nap

Esik az eső, sajnos egész nap szinte, kb. délután két-három óráig! Nekünk katasztrófa, a helyieknek áldás. Áldás volt valóban. Felfrissült tőle az egész sziget, gyönyörű zölddé vált minden, az olajfák, a kis bokrok, cserjék, megszépült a természet egyetlen fél napos esőtől, mintha egy másik Zakynthoson jártunk volna a következő három napban.

Ezt a napot a fővárosban való barangolásra szántuk. Megnéztünk minden templomot, és teret, a sétálóutcán vásároltunk, majd a Solomos téren egy kávézóban megittunk egy kávét. A kikötőtől indultunk (hajókat fényképeztünk), majd a kampanella (velencei hatás) és a Dionysos templom következett. Egy belső utcában a Faneromeni templom (tavaly óta restaurálták), a Kalvou és a Tavoulari utcák találkozásánál megkezdődik a sétáló utca.

Elég nívós ajándékboltokat is lehet itt találni, és nagyon szépek az erkélyek, a rengeteg virággal, hangulatosak a szűk kis utcácskák, a sok autó, ahogy mediterrán vérmérséklettel dudálnak, sietnek, az emberek kiabálva beszélgetnek, szinte beleszédül az ember… Olyan Zakynthos város, mint egy észak olasz kikötővároska, persze hiszen a velenceiek fennhatósága rányomta a bélyegét a város építészeti stílusára, amelyet a nagy földrengés után igyekeztek visszaadni.

A bevásárló utcán haladva elsétálhatsz az Analipsi templom mellett, és egy kis mellékutca végén megbújva felfedezheted Szent Nektarius templomát, helyi viszonylatban hatalmas méretekkel rendelkező Perfektúra épülete is szép, majd a Szent Márk térre érve egyre több banki épületet lehet látni, itt található az egyetlen katolikus templom, a Solomos múzeum, és kicsit tovább a Katedrális. A térről lehet lesétálni a Solomos térre: Bizánci múzeum, városháza, Szent Nikolaos temploma. A templom az egyik legrégebbi, az 1953-as nagy földrengés nem sújtotta. Hármas harangjából az egész teret be lehet látni, kitűnő fényképező hely. Visszafelé a kikötő partján sétáltunk vissza a Dionysos templomig, ahol parkoltunk.

Ezután felmentük Bochaliba, a várba (Tengerészeti múzeum), ahonnan csodálatos panoráma tárul az ember szeme elé. Zakynthos város, a kikötő, a Skopos hegy, és a görög partok. Itt érdemes még az Agios Giorgos Filikon templomot is megtekinteni. A Bochali felé vezető út mellett lehet látni egy szabadtéri színházat is.

Visszamentük Agios Sostisba, itt kora este megvacsoráztunk, majd este átmentünk Laganasba ajándékokat venni: minden kapható, ami zantei és nem is túl drágán. Majd még bementünk Zakynthosba is, de már kihalt volt a sétáló utca, és meglehetősen hűvös volt az idő.

5. nap

Már nem esett, de felhős volt az idő, és eléggé fújt a szél. Mindenesetre úgy döntöttünk ismét elmegyünk Vromiba, és megérdeklődjük, várhatóan mikor indulnak majd ki a kishajók a hajóroncshoz. Még mindig eléggé hullámzott a tenger, de az öböl már csendes volt, így snoriztunk. Az élővilág gyönyörű: szebbnél szebb halak, mindenféle színben, főleg a sziklák oldalában megtelepedett növényzetben, és apró mélyedésekben. Láttunk kagylókat, rákot, és tengeri csillagokat (pirosat, pirosat fekete pöttyel, narancssárgát, rózsaszínt). Hihetetlen élmény volt számunkra, mert Zakynthos előtt, soha nem „búvárkodtunk”. Vrominál lehet találni olyan kavicsokat, melyek kátránnyal vannak bevonva, ugyanis a vromi szó jelentése: piszok. A középkorban Zakynthos szigete kátránylelőhelyeiről volt ismert.

Visszafelé elmentünk Kampiba, a keresztnél készítettünk néhány gyönyörű fotót, majd Agios Leonnál lementünk Limnionasba. Az öböl még mindig szép, de a tavalyi emlékeimhez képest csalódást okozott. Előfordul, hogy a viharos, és hullámzó tenger volt az oka, de a víz nagyon fel volt kavarodva, hínárok úszkáltak mindenhol, így snorizni nem lehetett. Ezután a part mentén átmentünk Roxába. Ekkor már igencsak be volt borulva, de esni nem esett. A tenger ember magasságú hullámokkal ostromolta ezt a vulkanikus tájat. Hihetetlen érdekesek voltak az aprócska medencék, mint egy-egy kráter, a szürke kőzetek, mint egy megszilárdult lávafolyam. Megtaláltuk a pallót, ahová a vízbe lehet ugrálni, de mivel nagyon mérges volt a tenger, így ezt kihagytuk.

Mentünk tovább Kiliomeno irányába, majd a falut elhagyva Agalas felé vettük az utunkat. Itt lefényképeztük a templomot, a falucska teljesen kihalt volt, mindenki sziesztázott, majd megkerestük a dupla barlangot. Az oda vezető út nem vészes, bár nekünk, mint a Bükkben túrázó embereknek nem volt eget rengető élmény.

Agalasból Keri irányába mentünk tovább, és a Limni Keri felé tartó főútról, mielőtt a Keri öblöt elértük volna Marathia felé fordultunk. Marathia öble meseszép. Hatalmas, több négyzetméteres, hófehér lapos kövek, melyeken kiválóan lehet napozni, nagyon érintetlen a környezet. Jó úszóknak alkalmas a fürdőzésre is. A látvány sem mindennapi. A teknősbéka sziget innen a legszebb, és a legközelibb. És snorizás tekintetében itt láttuk a leggyönyörűbb, a szivárvány minden színében egyszerre pompázó, és mindenféle mintázatú halakat.

Mivel megint eléggé fújt a szél, visszamentünk Limni Keri irányában Agios Sostisra, itt megvacsoráztunk a törzshelyünkön, és utána ismét sétáltunk este egyet Zakynthos városban. Itt egy esküvőbe is belebotlottunk, katonák díszlövéseket adtak, a templom bejárata csupa tüll volt, és mindez este kilenckor történt!

Egy Internet kávézóban megnéztük az utolsó két napra az időjárás előrejelzést, bíztató volt.

6. nap

Reggel a recepcióról telefonáltunk Vromiba. Még mindig nem mennek ki a kishajók, talán holnap. Kicsit csüggedtek voltunk. A nap már sütött, így irány a Vassilikos-i félsziget, ahol a beacheket látogattuk sorra. Porto Zorro: nekem még mindig nem tetszett, tavaly sem. Nagyon hínáros, bár igaz a napágyak, és ernyők szépek. Utána a Banana beach. Életem egyik halálközeli élményét sikerült begyűjtenem egy flyfish nevezetű, gumiból készült víziszörny segítségével. Egy motorcsónak húzta, mi kapaszkodtunk (próbáltam), és közben az egész majdnem függőlegesben állt, a hullámok dobáltak minket, néha meg-meg emelkedett. Édesapám a felénél katapultált, elszállt mellőlem, a párom csak bíztatott…így utólag már mosolygok, de akkor nem volt túl mulatságos. Zokogva szálltam le róla. Azt hiszem a két fiúnak kellett volna csak kipróbálnia ezt a vízi eszközt.

A legszebb a beachek közül a Plaka. Igényes, ingyenes napágyakkal, tiszta homok, és a bárnál már füves. Az autók naptól védett parkolókban, és le lehet zuhanyozni a fürdés után!

A végén Gerakason kötöttünk ki újra. Itt napoztunk a hullámokban, mindenkinek szép színe lett, majd visszafelé egy kicsit Románál snoriztunk.

Este a Syrtakiban görög estet rendeztek: élő zenével, és görög népi táncosokkal. Mindezt ingyen, csak előre foglaltattunk asztalt (fő helyre) és ott vacsoráztunk. Fergeteges volt, a vendégeket is bevonták a táncokba, a végén már az utcán tekergőzött a táncolók sora és mindenki be-bekiabálta a Hopppá! szót, ahogy a görög táncosoktól hallotta.

7. nap

Az utolsó esély, hogy a hajóroncshoz kimenjünk. Napsütés, teljes szélcsend. Irány Vromi! Alighogy leparkoltunk, már integettek, hogy oké, indul a kishajó, szaladjunk, még öt perc. Micsoda mázli. Tíz perc múlva már az öbölből tartottunk kifelé. A hajón szinte csak magyarok voltak, tele fiatallal. Lefényképeztük Posseidon arcát, majd betértünk két barlangba, fotóztuk a több százméteres hófehér sziklafalakat, a hullámzó tengert, a víz vájta lyukakat a sziklába, majd megpillantottuk a Navaggio öblöt. Még csak három hajócska ringott a vízen, bezzeg fél óra múlva! Kikötöttek a nagyobb hajók is, megtelt a part turistákkal. A hajó a roncsnál is roncsabb, de nem számít, hanem a tenger gyönyörű látványa, a fehér habok, a hófehér apró kavicsos tengerpart, és a szikrázó napsütés! Kb. egy óra múlva indultunk vissza, azonban az élmények még nem értek véget.

A kapitány átadta a hajó kormányzását az utasoknak, ő maga beugrott a vízbe, és megkapaszkodott a hajó hátsó végébe, majd invitálta az utasokat is. A párom ki is próbálta. Majd egy barlangnál megálltunk, itt lehet úszkálni a leírhatatlanul kék vízben, ami a víz alatt is ugyanolyan kék, mint amit felszínen lehet látni a beszűrődő napfénynek köszönhetően. Aztán egy másik barlangnál újra megálltunk, itt a sziklafalon korallokat, és tengeri csillagokat láttunk a víz alatt, a kapitány pedig a szikla tetejéről beugrott a vízbe. A kikötőbe már az utasokat egy kötélen vontatta be, én tavaly kipróbáltam, nagyon szuper, bár sokat nyel az ember a sós vízből. Nagyobb hajókról irigykedve bámultak minket, és fényképeztek. Vromiban még snoriztunk egyet, és újra megcsodáltuk a tenger élővilágát.

Anafronita felé vettük az irányt, itt az árusoktól kézzel készített sálakat vettem, ajándékba mézet kaptam, majd a Navaggio öblöt újra megnéztük felülről, még egyszer búcsúzásként.

Lementünk Kiliomenoig, majd ott Macheradonak fordultunk, gyönyörködtünk a zantei síkságban, az elénk táruló panorámában, miközben ereszkedtünk lefelé. Zakynthos városáig meg sem álltunk, itt édesanyám megvette a már tavaly kinézett Mária ikont, majd indultunk vissza Agios Sostisba. Utolsó este már a szállodában vacsoráztunk, mert barbeque volt, majd sétáltunk a parti sétányon, elköszöntünk a Syrtaki személyzetétől, és megvettük az utolsó ajándékokat is. A szállodában még írtam a vendégkönyvbe, készítettem pár fotót, és elbúcsúztam Catherinától (a tulajdonos lányától), és a többiektől, megígérve, hogy még visszajövünk néhány év múlva erre a csodálatos, és elbűvölő szigetre, ahol nagyon kedvesek, és barátságosak az emberek, és ahol, bármikor megkérdezték tőlünk, honnan jöttünk, örültek annak a válasznak, hogy Magyarországról.

Utolsó nap még megvettünk egy türkizkék Zakynthosos táskát is, hogy tudjunk mibe pakolni. Mert igen, elérkezett a bepakolás ideje… Este nehezen aludtunk el, sokáig beszélgettünk az átélt élményekről…

8. nap

Reggel korán keltünk, összepakoltunk, megreggeliztünk, és még a diszkó szigetnél lévő kikötőbe átmentünk autóval, hátha látunk teknőst, de nem jártunk sikerrel. Néhány fényképet készítettünk ott helyben, és leszaladtunk a tengerpartra, hogy „elbúcsúzzunk”.

A recepciós hölggyel együtt majdnem sírtunk. Olyan volt ez a hét, mintha haza mentünk volna.

A transzfer busz pontban 9:10-re megérkezett. Sajnos a reptéren balkáni helyzet uralkodott, egy óra leforgása alatt nyolc gépnek kellett volna felszállnia: Svédországtól Anglián keresztül Magyarországig bezárólag. Hááát! Mindegy volt a túlsúly, hogy víz volt mindenkinél, hogy az emberekre rácsipogott az átvilágító kapu, a mosdók szégyenletesen piszkosak voltak, és borzasztó meleg volt a várakozó részen. Nos nem voltak a helyzet magaslatán. A gépünk késett, így fél óra késéssel tudtunk felszállni.

A szigetről még egyszer utoljára képeket tudtunk készíteni, majd végérvényesen elváltunk Zakynthostól.

Élményeinket szerettem volna másokkal is megosztani, és azért ilyen részletesen, hogy bárki aki elolvassa, képet kapjon Zakynthosról, erről a csodálatos szigetről. És önző módon saját magunknak is írtam, azért ahogy telnek múlnak az évek, ezt elolvasva, még mindig emlékezzünk tisztán minden egyes percre, élményre.

Szeretnénk más szigeteket is bejárni a következő években, de talán egyszer újra visszamegyünk Zakynthosra, és remélem akkor már gyermekeinkkel, ha a Jóisten továbbra is megsegít bennünket.