Áldozócsütörtök
Áldozócsütörtök, áldozónap, vagy, ahogy a liturgia nevezi Urunk mennybemenetelének (Ascensio Domini) ünnepe. A katolikusok az első kettő, míg a protestánsok az utolsó megnevezést használják.
Neve egyrészt onnan ered, hogy amikor Jézus vasárnap feltámadt halottaiból, 40 napig a tanítványaival társalkodott, majd elvezette őket a Jeruzsálem közelébe eső Betánia mellé, felemelte a kezét és megáldotta őket, s miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük és felvitetett a mennybe, s ez a nap, csütörtökre esett, másrészt az évenkénti kötelező szentáldozást eddig a napig kellett teljesíteni.
Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.
A 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor (a húsvétot követő ötvenedik napon, ami a keresztény egyház születésnapja is egyben) ünnepelték, majd ezután a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került a megünneplése.
A 12. század környékén terjedt el az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása.
Magyarországon az e napi misén szokás volt a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzni a templom mennyezetéig. Később alakult ki a mai szokás, hogy a föltámadt Krisztust jelképező égő húsvéti-gyertyát mise közben eloltják.
1918-ig a katolikus egyházban ez az ünnep volt a húsvéti szentáldozás határnapja is volt, innen ered az áldozó jelző is. Liturgikus színe: a fehér.
Mozgó ünnep, minden évben más napra esik. Legkorábbi lehetséges dátuma: április 30., a legkésőbbi pedig június 3.
Jézus Krisztus mennybemenetelének leírásáról az Újszövetségben három helyen olvashatunk: Márk evangéliuma 16., Lukács evangéliuma 24. és az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 1. fejezetében.
Utóbbiból idézek:
„Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, "amelyről - úgymond - tőlem hallottatok:
Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."
Az egybegyűltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?"
"Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.
De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig."
Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.
Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve.
Ezt mondták nekik: "Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment."
Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.
Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.
Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.”
Jézus mennybemenetelének az volt a célja, hogy megértesse a tanítványokkal, hogy Jézus ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”
Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem veszik el, amit testünkben, testünk által cselekszünk, hanem az "megüdvözül", hiszen Jézus is testestül-lelkestül felment a mennybe, teste fölvétetett a Szentháromság (Anya, Fiú, Szentlélek) isteni boldogító közösségébe, és ugye ez a mi reményünk és célunk is.
Tehát áldozócsütörtökön, áldozzunk az Örökkévalónak, áldozzuk oda mindazt, akik mi vagyunk, hogy mennyei erővel mi is felruháztassunk, öntudatra ébredjünk és magunk is megértsük az Írásokat, és hogy üdvösségünk legyen.
Idén (2009-ben) ez a nap május 21-e.
Írta: tinendo, 2009. május 21. 21:03
Fórumozz a témáról: Áldozócsütörtök fórum (eddig 4 hozzászólás)