XANAX - segítsetek az adagolását illetően (beszélgetés)

a "nem" kimaradt...

Szóval "egy olyan ember miatt aki NEM úgy bánt vele ahogy kellett volna"...

Ez nem ítélet volt, hanem vélemény, mégpedig a leírtak elolvasása alapján.

Nem akartam rosszat, de a leírtak alapján nem csak én gondoltam így... Az, hogy én le mertem írni... Igen lemertem, mert nem szeretném ha a fórumindító úgy és annyit szenvedne mint én, egy olyan ember miatt aki úgy bánt vele ahogy kellett volna, vagy ahogy egy kapcsolatban az elvárható...

De mindegy is, ez a fórumindító élete, majd ő eldönti és megtapasztalja a dolgokat, ha kibékülnek ha nem... Mindenképp tanulni fog belőle, és ez jó. Így lesz az élete előrehaladtával egyre tapasztaltabb.

Minden jót!

szia

vigyázz vele.. én majdnem rákaptam... kicsit kevesebbet szedtem mint te 0.25-ből 3-4 szemet) de egyszerre és altatónak. 2 hét után már éreztem hogy azért szedem mert KELL... lehet én vagyok a gyenge de a helyedben csak módjával szedném

a doki javasolta hogy mennyit szedjek de idővel nem elég.. abba is hagytam..

"Ez a fiú nem szeret Téged, és nem fog visszamenni hozzád. Lehet ez így most durvának hangzik, de 99%-ig biztos vagyok benne"

Gondolom remélem, hogy jót akarsz, de mégis, ép ésszel fel nem foghatom, hogy emberek hogy veszik maguknak a bátorságot, hogy ilyen könnyen ilyen kemény ítéleteket mondjanak, és ilyen határozott tanácsot adjanak.

Tényleg nem értem.

Köszönöm a meglátásokat, továbbra is érdekelnek a vélemények, mert sokszor olyanra hívjátok fel a figyelmem, ami eddig eszembe se jutott.

A Xanax dologgal kapcsolatban viszont nem tudom, mit tegyek. Egyáltalán nem vagyok függő (főleg, hogy csak pár napja kezdtem), viszont tényleg ezidáig ez az egyetlen dolog, amely segít egy picikét legalább. És úgy érzem, hogy most minden segítségre szükségem van.

Tudom, nem is neked írtam:)

Bár az is igaz, hogy neked válaszoltam... Bocsi..

Ez így van.

Természetesen én is örülnék, ha minden rendeződne közöttetek. Te ismered, én csak a leírtak alapján szűrtem le amit leszűrtem, de az is megeshet hogy én tévedek.

A lényeg, hogy ne szedj xanax-ot mert az nem segít...

én védeni fogom őt, mert úgy érzem, hogy megérdemli

reméljük, az élet téged igazol

Na ez most úgy hangzott, mintha mindenáron le akarnálak beszélni róla... Holott nem, mert a Te életed, én csak segíteni szeretnék, hogy ne fájjon még jobban, ha kiderülnek a dolgok...

Bárcsak ne lennék biztos abban amiben az vagyok(hogy már van neki valaki más):((

És Ő ezt nagyon jól tudja. Fülig szerelmes vagy belé, így iszod minden egyes szavát. Nem ítéllek el, eszemben sincs, kicsit a régi önmagamra emlékeztetsz most.

Lehet hogy szeret mint embert, de az közel sem ugyanaz mintha nőként szeretne. :( Így szerintem az újbóli szerelemre se igen számíts:((( Ő lezártnak tekinti a kettőtök kapcsolatát, és azért mondta amit mondott, hogy ne "nyaggasd" mert neki ez teher. A férfiak igen érdekesek(tisztelet a kivételnek).

Hogy mit tehetnél? Tudom, hogy nem fogod megfogadni a tanácsomat(és nem is kötelező), de ha megakarod kímélni magad egy óriási "pofára" eséstől, akkor elengeded őt. Nem gondolkodsz a hogyan tovább-on?, a mit tehetnék még?-en... Mert semmit!!! Biztos hallottad már hogy csak a káposzta jó felmelegítve... És ez tényleg így van(tapasztalatból írom sajnos).

Állítólag a drogozással már leállt, most "csak" az üzleti részével foglalkozik.

Remek. Egyik jobb mint a másik.

Nem tudom milyen dílernek lenni. Feltételezem, jó pénz jár vele,és aki megszokta az nem akar majd elmenni minimálbérért melózni.

Te szereted, de ő csak saját magát, saját érdekeit. Nem így lenne, akkor nem tenne olyat ,amivel másokat bajba sodor.

Majd amikor a rendőrök fülöncsípík, buksz te is.

Ki hiszi majd el, hogy semmi közöd a dolgaihoz. Márt most benne vagy a calba, olyat tudsz amit jelenteni kellene.

Felejtsd el. Jókat írnak itt, ez a fiú nem szeret Téged. A drogozást pedig észre sem vetted? Annak azért vannak jelei külsőleg is nem? Még ha nem is vagytok mindig együtt. Szerintem ez csak egy jó kis szöveg, mert fél a szemedbe mondani, hogy vége. Így még nyitva hagyja nálad a kaput, ha nem jön össze neki senki....

Ezért a fiúért kár xanaxot szedned. Fiatal vagy még, mindenki túléli a szerelmi csalódást. Fel a fejjel!

Nincs két egyforma ember, de most mondjam azt, hogy az én volt barátom is drogozott, és kegyetlenül csajozott mellettem??? Mindig jött a kamu dumáival, pl mint a Te esetedben, Balatonon volt(állítólag dolgozni:S), és hogy nem mert hívni ezért meg azért. Közben meg kiderült, hogy csajozott!!!!

Megkérte a kezemet miután nem először megbocsátottam neki, és gyógyszer mellett terhes lettem. Akkor mutatta ki a foga fehérjét... Életem egyik legszörnyűbb időszaka volt, és a babát is elvesztettem.

Ne ess ugyanebbe a hibába, tudom én tudom hogy nehezen hihető, de higgy az idősebbnek. Én anyukámat no meg Nagyimat is megtudtam volna "fojtani" mikor előálltak ezzel a dumával nekem... És most 26évesen, jó pár kudarcba fulladt párkapcsolat után, beláttam hogy igazuk volt Anyuméknak... Azóta boldog házasságban élek lassan 3éve és van egy gyönyörű két éves kisfiam.

Ez a fiú nem szeret Téged, és nem fog visszamenni hozzád. Lehet ez így most durvának hangzik, de 99%-ig biztos vagyok benne. Nem ismerem, de a leírtakból azt szűrtem le, hogy amíg Te szenvedsz miatta addig ő nagyon jól érzi és érezte magát pl. Balatonon, ahol én biztosra veszem, hogy egy csajjal volt:((((

Tudom mit érzel, anno velem is előfordult ilyesmi, és szerintem itt sokunkkal. Fájt nagyon fájt, de muszáj voltam túltenni magam rajta.

A szerelem fájdalommal jár... Erre szokták azt mondani.

Fiatal vagy, menj el a barátnőiddel(gondolom vannak barátnőid) moziba, táncolni, strandra, vagy ahová csak szeretnél, kapcsolódj ki... Sohasem tudhatod, lehet épp egy ilyen kikapcsolódás közben talál rád a Nagy Ő:)

Ne gubózz be, ne szedj xanaxot, sz@rd le. (tudom tudom mondani marha könnyű) Nem szabad hogy felemésszen ez a "kapcsolat", akármennyire is hihetetlen lesznek még kapcsolataid, és leszel még felhőtlenül boldog, vagy épp szomorú. Ez az ÉLET!!!!

Rosszul látod a helyzetet. Egyáltalán nem az a tipikus rossz fiú, csak sajnos most próbálja kiélni magát. Tudom jól, teljes mértékben ismerem a lelkét, hogy ez számára is csak mélypont az életében, ahogyan valahogy túl fog lépni. Ha másként nem, hát én segítek rajta. Állítólag a drogozással már leállt, most "csak" az üzleti részével foglalkozik. Én úgy gondolom, hogy ha rájön, hogy nem ettől lesz nagyfiú, akkor azt is abbahagyja, ha máshogy nem, hát külső behatásra.

Amikor azt mondtam, hogy jó ember, az a legteljesebb mértékben igaz rá.

Nem ezt akarod hallani, de menj el jó messzire tőle.

Drogozik, dilerkedik és még ő is csak gyerek.

Hosszú távon, siralmas kapcsolat lesz.

Márt téged is magával rántott, ez a hülye bogyó egyenlő a droggal.

Ebből semmi jó nem fog kisülni.

Viszonylag erős ember vagyok, túl tudtam lépni minden eddigi nehézségemen, ez azonban olyan, ami bizonytalanságba taszít.

Elmondom, hátha segít..

19 éves vagyok, több mint 3 éve jöttem össze egy fiúval. Eleinte nagyon szerelmesek voltunk, sajnos ekkor még tényleg nagyon fiatal és visszagondolva undorító voltam, ezért sokszor nem kezeltem megfelelően, többször kértem tőle szünetet is, de én is tudtam, hogy ezek csak afféle "kiélési" szünetek. Iszonyatosan megbántam, el is mondtam neki (nagy vonalakban). Azonban az utóbbi szinte 1 évben nagyon megváltoztak a dolgok. Nem voltak közös programjaink, pedig én sokszor javasoltam, a szexuális életünk iszonyúan egysíkúvá vált, szinte már nem is szexeltünk, néha kielégítettük a másikat, és ennyi. Folyton úgy éreztem, hogy az egész nagyon unalmas, de közben szerelmes voltam (vagyok!) belé, és éreztem, hogy ő is szeret, csak nem ad bele (se ő, se én) erőfeszítést. A kezdetekben hívott minden programra, a barátaival, együtt mentünk bulizni olykor, azonban mostanában (sulit váltott ő is, én is - eddig sem jártunk egy iskolába), nem hívott el sehová, nem ismerem a barátait. Én pedig hiába hívtam magunkkal, ritkán jött el, és akkor is unottnak találtam. Nagyjából 2 hete sírva vallotta be, hogy drogozik és nem tudja mi lenne vele nélkülem, nincsenek igaz barátai (ezt én is így látom, többnyire felszínes a társasága - már amennyit látni vélhetek belőle), és nem csak a párja, hanem a legjobb barátja is vagyok. Mondtam neki, hogy szeretném, ha abbahagyná, és én mindig mellette fogok állni, nem haragszom, csak szeretném, ha ezek után mindig őszinte lenne. Közben és előtte és utána is folyamatosan voltak furcsa telefonhívások, smsek, folyton keresték, amikor együtt voltunk. Aztán 1 hete nagyjából elmondta, hogy lényegében dílerkedésel is foglalkozik, de ne aggódjak, legális dolgok. (Ez nem volt igaz, mert aztán kiderült, hogy pl. fű is van benne, az meg ugye máris nem legális, bár én nem ítélem el.) Ekkor már jó ideje nem találkoztunk, mert mindketten most érettségiztünk, és megbeszéltünk egy koncertet, amire kettesben elmegyünk és másnap a felvételim után elmegyünk fagyizni vagy pizzázni. A koncert előtti nap valami buliban volt (szintén osztálytársak, mindenféle általam nem ismert ember), és aznap felhívott, hogy lemondja, mert nem érzi jól magát. Másnap találkoztunk, nem lett semmi a fagyi/pizzából, egyértelműnek gondoltam, hogy nálunk alszik, hiszen szinte mindig nálunk alszik, hétvégén meg tényleg mindig. Aztán közölte, hogy ja, hát ő nem gondolta, hogy itt alszik. Ez elrontotta a kedvem, végül mikor hazahozott kérdeztem, hogy feljön-e (meg szerettem volna beszélni a dolgokat, mert aznap egymáshoz se nagyon szóltunk), de azt mondta, hogy nem szeretne. Ezek után 2-3 napig nem beszéltünk, mígnem én hívtam fel, közölte, hogy 2 óra múlva visszahív, autópályán van. Próbáltam 2 óra után hívni, kicsöngött kétszer, utána ki volt kapcsolva. Nagyjából 3-4 óra múlva hívott, én akkor már azt se tudtam, mit mondok, csak sírtam, megbeszéltük, hogy másnap átjön, átjött, kiadtam magamból, hogy nagyon rosszul esik, hogy kizár az életéből, azt se tudom, mi van vele (mint kiderült, lement Balatonra eddig), azt felelte, hogy csak nem akar belekeverni a hülyeségeibe. Megkérdeztem, hogy szeret-e még...azt mondta, hogy nem tudja, hogy csak megszokásból vagy valóban. Megkérdeztem, hogy szerelmes-e. Erre nem válaszolt. Innentől kezdve nagyjából csak sírtunk órákig. Megkérdeztem, hogy gondolja-e úgy, hogy megpróbálunk tiszta lappal kezdeni, mert ellustultunk és mindent beleadva, megdolgozni ezért a kapcsolatért. Azt mondta, hogy nem tudja, nem tudja, mit érez, bizonytalan. (Itt megjegyzem, hogy mindkettőnknek a másik volt az első mindenben.) Végül azt mondta, hogy lehet, hogy szünet kellene. Sokáig sírtunk még utána és felidéztük a régi emlékeket. Kérdeztem, hogy lát-e még esélyt arra, hogy valaha újra szeretni tud úgy, amire azt válaszolta, hogy lehetséges. Azt mondta szabadságra vágyik, és tehernek érezte, hogy mindennap beszéltünk (2-3 perces telefonbeszélgetés vagy interneten) . Egyébként nem találkoztunk különösebben gyakran, nagyjából 3-4 naponta. Mikor megkérdeztem, hogy lehet ebben az időszakban más lánnyal? Azt mondta, előfordulhat, de nem ezért akar szünetet, nem ez a lényeg, csak előfordulhat. De ő nem akar engem elveszíteni, mert nagyon fontos vagyok neki, ezt sokszor kiemelte.

Hirtelen ennyit tudtam mondani. Lehet, hogy számotokra ez semmiség, de engem iszonyatosan megvisel, későn jöttem rá, hogy a szerelmem, a legjobb barátom, a mindenem az, akit most talán elveszítek. Bármit megtennék, hogy visszakapjam a régi, boldog időket, hogy újra azt lássam, hogy igenis szeretné, ha mellette állnék, ha szeretné, ha megismerném a társaságát és ott lennék velük (persze nem mindig, csak tényleg jól esne párszor). Ő a világ egyik legjobb embere, elmondhatatlanul szeretem és megöl a bizonytalanság érzése, és alig fájt még valami annyira, mint amikor a "szerelmes vagy belém?" kérdésre nem felelet, és a szemébe néztem.

Tessék, ezért van az egész.

Nem átmenetei megoldásra van szükséged, hanem véglegesre. Hiszen ha most ledöntött valami a lábadról, akkor ami ezután jön még, az talán el is söpör.

Betudnak utalni pszichológushoz úgy, hogy nem kell fizetned.

Tudod, aki kinevet, az lelkileg elég szegényes. Azt gondolom, hogy más problémáján nem nevetünk (!), hiszen a magunkét is mindig véresen komolynak gondoljuk, mert mindenki a sajátját érzi.

Az orvos nem fog kinevetni, és SZTK alapon is van pszichológus. Én is SZTK-s pszichológushoz jártam. Ha van biztosításod akkor ingyen és bérmentve járhatsz, viszont idegorvostól beutaló kell.

A pszichológus sem fog kinevetni...

Vannak olyan pszichológusok is, akik nem magánrendelésen gyógyítanak. Érdeklődj a helyi rendelőintézetben, vagy nevelési tanácsadóban. Biztos vagyok benne, hogy diákoknak van olyan lehetőség, hogy ne kelljen fizetni érte.

nem kell félned attól hogy kinevet, hisz szakember, az a dolga hogy meghallgasson.

vagy ha úgy érzed, hogy egy beszélgetés valakivel segítene, nem biztos, hogy muszáj pszichológusnak lennie, keress valakit, akinek elmondhatod.

(akár a neten is, névtelenül, kvázi idegeneknek, az is tud hatásos segítség lenni, tanácsokat, segítséget adhatnak)

Ha ennyire nem tudsz nekiindulni hívj fel egy ingyenes segélyvonalat. Nagyon jókat lehet beszélgetni, névtelenül. Ők tudják a menetét is annak, hogy hová tudsz fordulni a gondoddal.

A sírás pedig talán jobb mint a Xanax, oldja a feszültséget....

egy orvos tuti nem fog kinevetni, sajnos valóban nem olcsó, de megéri mielőtt felkötöd magad.

De ha gondolod, meséld el itt, aztán közös erővel próbálunk segíteni. Na?

A Xanaxot meg dobd ki a francba, nem az fog meggyógyítani, sőt...