Vonattal, vonattal való utazással, vagy csak a közlekedéssel kapcsolatos mesét keresek. Anyukák, óvónénik légyszi segítenétek? (Nem Thomas!) (tudásbázis)

Ó!

Miért ne:)

Mi karácsonyra saját mesét gyúrtunk össze sok sok meséből...

Hatalmas sikere lett :)

Hát lehet jobbat összehoznék itthon. :)

Na de milyen már az! A gyerekeknek csak nem olyan mese kell.

[link]

én ezen nőttem fel

Értem.

Akkor meg tudod mondani, hogy milyen jellegű.

Inkább több a kép benne és kevés a szöveg, nem összefüggő hosszú mese ugye?

Köszönöm! :)

Az az igazság, hogy itt az interneten én is ugyan ezeket találtam, csak egyikbe sem szerettem bele, ezért kértem segítséget.

De köszönöm, hogy fáradoztál.

Zágoni Olga

Vonatvezető leszek

Én eddig úgy gondoltam, vagy ezermester leszek, vagy vonatvezető. De ha vonatot vezetek, akkor Gyurinak nem engedhetem meg, hogy odajöjjön a fülkémbe, mert ott nekem nagyon kell figyelni, és nem hallgathatok mindenféle fecsegést.

Ha megéhezem, csak megnyomom az egyik gombot, és máris jön a torta. Mert a vonaton csak tartalmas, jó ételeket kell enni. A tortában pedig minden benne lesz, ami jó az én szervezetemnek.

Gyuri jobban örvendene annak, ha inkább ezermester lennék, és mindennap meghegyezném a ceruzáját. Szerinte, ha vonatot vezetek, akkor anyu a törülköző színéről még hamarabb észreveszi, hogy kezet mostam… Csakhogy én tiszta vonatokat fogok vezetni. Különben is csak azért leszek vonatvezető, hogy egy kicsit több világot láthassak, és megtudjam, miért mondják, „mindenütt jó, de a legjobb otthon”, ha máshol is jó.

Később majd messzi tájakra is elmegyek, és onnan gondolok a családomra meg Gyurira. És hogy a szüleim is megtudják a gondolásomat, majd küldök nekik egy vonatfüttyöt. Ha nagyon messzire mentem, akkor egy hosszú vonatfüttyöt, ha jókedvem van, akkor egy kacskaringósat, ha unatkozom, akkor egy döcögőset, ha meg sok a dolgom, akkor egy szaggatottat, ami kicsi időbe telik. És ha már kitapasztaltam, hogy milyenek a körülmények a vonaton, akkor a családomat is elviszem, hogy egy kicsit nézelődjenek.

Miközben vezetem a mozdonyt, be-befutok egyegy állomásra, hogy szalutálhassak a bakternak, ő ugyanis ott fog állni, és integet nekem. Az én vonatomnak nem csak egy mozdonya meg egy kocsija lesz, hanem mindenikből annyi, amenynyi kell, úgyhogy jut is, marad is, és mindenki utazhat rajta, ahová akar.

Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,

Fut a vonat,

repíti az

utasokat.

Ha hegynek megy,

a kerekek

ezt suttogják:

"Se-gít-se-tek!"

Ám ha völgyben

vígan szalad,

füstje keskeny

ezüstszalag.

S ha a völgyet

már megunta,

besurran az

alagútba!

Bogos Katalin: Hova fut a kisvonat?

Ziki-zaki zakatol,

Megy a vonat valahol.

Hegyen át és völgyön át,

Viszi sok kis utasát.

Csihuhú, meg sem áll,

Gomoly füstje tovaszáll.

Kirándul és integet

Jókedvű gyereksereg.

Csodálkozik a bárány,

Mi lehet ez a látvány?

Dübörög és nyekereg,

Forognak a kerekek.

Zakataka-zakahúz,

Jegyet szed a kalauz.

Bátran tekint előre

A mozdony vezetője.

Vonat szállít szenet, fát,

Levelet meg gabonát.

Vígan fut, úgy fütyül,

Erdőt, mezőt üdvözöl.

Szisszen, pöffen, sistereg,

Fékeznek a kerekek.

Kiszállás, beszállás,

Itt a vonatállomás!

Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,

Fut a vonat,

Repíti az

utasokat.

Ha hegynek megy,

a kerekek

ezt suttogják,

„Segítsetek!”

Ám ha völgyben

vígan szalad,

Füstje keskeny

ezüstszalag.

S ha a völgyet

már megunta,

besurran az

alagútba!

Weöres Sándor: Hegyen-völgyön

Hegyen-völgyön

robog a vasút,

döng a vashíd

búg az alagút.

Fenn a légben

száll a gépmadár

szárnyán csillog

kényes napsugár.

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk — vers

Rajzoltam egy vonatot,

a vonatra ablakot,

ablakba egy nagypapát,

ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,

nagyapám a nagyapa,

az ablakban mi vagyunk,

indulhat a vonatunk.

egy dal:

[link]

egy vers:

[link]

STOP! közlekedj okosan 1.,2.

Macska és kutya mesél a közlekedésről...

Ruff István Zalán:

Állati utazás a vonaton

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer vonat, amelyen állatok utaztak. A vonatot a zsiráf vezette. A zsiráfnak túl hosszú volt a nyaka, ezért a vonat tetejét ki kellett vágni.

Nagyon biztonságosan vezetett, mert a hosszú nyaka miatt messzire ellátott.

A vonat oldalán türkizkék betűkkel ez állt: MAGÓCIA

Oda indultak az állatok. A vonaton utazott a menyét, aki nagyon rendetlen volt a hosszú út alatt. Krémtúrót evett, és azt mondta:

- Oda dobom a krémtúró dobozát, ahová akarom!

A menyét mellett a gorilla ült.

- Szégyellheted magadat, hogy szét akarod dobálni a szemetet! Nem tudod, hogy a vonaton tilos szemetelni?

- Nem igaz, mert nekem mindent lehet! - nevetgélt a menyét.

A gorilla már felemelte a hangját. Ekkor a menyét félni kezdett tőle. Ott ült a pávián, a vaddisznó, a bagoly, a nyuszi, és egy szarvasbika is.

Egyszercsak megjelent a kalauz, aki egy szibériai tigris volt. Ellenőrizte a jegyeket. Amikor a vaddisznóhoz ért, akkor látta, hogy valamilyen sárga-rózsaszín folyadék folyik a táskájából. Mindenki észrevette, és ekkor a vaddisznó elmesélte, hogy az állomáson két gombóc fagylaltot vett. Málnát és vaníliát.

A nyuszi megkérdezte, hogy miért rakta a táskájába.

- Nekem nem szabad hideget ennem, dr. Pirosfenekű Majom, az orvosom megtiltotta! - röfögött a vaddisznó.

A bagoly is megszólalt:

- Hu, hu-hu! Jobb lett volna, ha az állomáson megeszed!

Ekkor a kalauz, a szibériai tigris így szólt:

- Kérem a jegyeket!

A nyuszi félt a kalauztól. Azt hitte, meg akarja őt enni. Az ülés alá bújt. De a füle kilátszódott.

A kalauz mély, morgós hangon ezt mondta:

- Nyugodtan kijöhetsz. Miért félsz, talán nincs jegyed?

A nyuszi előbújt.

- Azt hittem, meg akarsz enni...

- Nem akarlak megenni, csak a jegyeket ellenőrzöm. - mondta a tigris.

A vaddisznó mindent felfalt a táskájából. egész úton röfögött és csámcsogott. Hagymát és kolbászt ebédelt.

- Nem illik a vonaton hagymát enni! Befogott orral kell utaznunk! - mondta a pávián.

- De hát én olyan éhes vagyok egy kis hagymára! - röfögte a vaddisznó.

- Egyél inkább banánt!

- Azt én nem szeretem. Különben is, már felfaltam az összes hagymát. - válaszolta a vaddisznó.

A szarvasbika elaludt a vonaton. Hangosan horkolt. Csak akkor ébredt fel, amikor valaki ráakasztotta a szatyrait az agancsaira...

- Magóciai Pályaudvar következik! - mondta be a mozdonyvezető.

Az állatok már az ablakból meglátták a magóciai barátaikat, akik az állomáson ott álltak és integettek. A vonat megállt. Minden állat leszállt róla. Odamentek a barátaikhoz.

Nagyon elfáradtak, és már éhesek is voltak. A vasútállomáson volt egy étterem, ahol magóciai ételeket lehetett enni. Még a szalvéta is vonatos volt. A tigris és a zsiráf bementek az étterembe. Ketten ettek egy magóciai vonatos tálat.

Ha éhesek maradtak volna, az én mesém is tovább tartott volna...