Volt már közületek valaki - gyermekével -tanulási képességet vizsgáló bizottság előtt? (tudásbázis)

És igazából fogalmam sincs, hogy vajon hol helyezkedik el a spektrumon.

Képes lehet önálló életre???

Egyfolytában agyalok...

Köszönöm a választ!

A gyanúm szerint teljesen esélyesen autista.

-Fél a nagyobb, zárt terekben. Látszik, hogy fél is. Utólag már rájöttem, hogy ez más, mint egy normál hiszti.

- Ha túl sok inger éri, befogja a fülét. Eddig ilyen 3x volt.

- Gyakran néz a szeme sarkából

- Sosem puszilt még meg, pedig 3 éves elmúlt

- Amikor kicsi volt ,alig tudtam vele menni valahova, mindenhol feszengett, sírt előbb-utóbb

- Szokott lábujjhegyen, repkedve futni

- Az esetek kb. 50%-ánál nem reagál a felé irányuló kérésre, kérdésekre

- Nem hallgat a nevére, csak ha ő akarja

- Rettentően öntörvényű, makacs

- Sokat ismétli a szavakat, perszeveráció is előfordul (most éppen a "csengő-gombot" mondogatja egyfolytában.

- Odáig meg vissza van az autókért, másjáték kevésbé érdekli

- Néha sírva ébred. Megállíthatatlanul sír. Ez nem mindennapos, inkább úgy havonta párszor fordul elő

- Legtöbbször úgy alszik el, hogy jobbra -balra rángatja a fejét

- Az örömét "túlzott" reakciók kísérik, ilyenkor artikulátlan hangot ad ki

- A gyerekekhez ált. odarohan, és átöleli őket. Nem mindig

- Majdem 2 éves volt, amikor önállóan kezdett járni

- Régebben nem tűrte a körömvágást, fültisztítást. Ordított, kb. le kellett fogni. Ez már nincs így, csak a lábkörménél.

- Sokáig nem lépett idegen anyagra. Pl. játszótéren nem ment bele a homokba.

Sok ilyen van, és utólag "esnek le" dolgok.

Pl. egészen kicsi volt még, amikor ha mondjuk főzelékes lett a keze, szája, egyből letörölte.

Még poénkodtunk is, hogy milyen korán tisztaságmániás a gyerek :)

Hirtelen ennyi. Elég egyértelmű.

Ugyanakkor:

-A kistesóját agyba-főbe puszilgatja, normális, cuppanós puszit ad neki

- Mutat együttérzést. A múltkor a tesó beütötte magát, és rohant oda hozzá szeretgetni

- Ha rosszat csinál, elszégyelli magát, és eléggé (pedig sosem ripakodtam rá, ha mondjuk eltört egy tányért).

- Kapcsoltatot teremt az emberekkel, felveszi a szemkontaktust

- Kommunikál, mondja a magáét, és beszélgetünk. Igaz, néha nem tudom, miről is :D

- Néha vannak napok (félnapok),amikor tökre úgy tűnik, hogy minden rendben.

- Kaja- ügyileg nem válogat, szinte mindent eszik. Persze vannak kedvencei.

- A közeli családtagokat szereti, vagyis örül nekik.Pl. A tesóm máshol él, és állandóan szól, hogy hívjuk skype-on. A barátainknak is örül.

Na, azt hiszem befejezem, nem ártana aludni sem.

És még annyit, ha tudsz/tudtok segíteni:

ma tanult meg felmászni a csúszdára, viszont amikor felér, megpróbál egyből leülni, aminek hátraesés lenne a vége, ha nem tolnám bentebb.

De ez még friss.

Viszont eszembe jutott, hogy mi van, ha bizonyos helyzetekben nem működik a veszélyérzete? Ezt hogy mondjam el az oviban, ha így van?

Jajj, nagyon kavarognak még a gondoltatok a fejemben...

Szia,

a Gekkoról lebeszéllek, felesleges kör lenne és drágák is.

Az auti ambulancia lenne a legfontosabb, hiszen ezt a diagnózis-lehetőséget kell vagy megerősíteni vagy kizárni ahhoz, hogy a célzott fejlesztést fel tudják építeni.

A TSMT torna nagyon jó hatásfokú, augusztus már nincs olyan messze, jelentkezzetek mindenképpen!

Nevelési Tanácsadók szeptemberből kezdenek dolgozni, gondolom, ott logopédiai felmérés lenne a legfőbb, de ha az autin már van diagnózisotok, a nev.tan nem is feltétlen kell.

Az oviban elmondani/nem mondani dilemmát megértem, de szerintem ezen csak akkor agyaljatok, ha már konkrét diagnózisotok van.

A bizottság pedig általában elfogadja az autizmust diagnosztizáló helyek véleményét, mert ők nem nagyon tudnak specifikusan vizsgálni, legfeljebb kiegészítik a diagnózist.

Esélyesnek tartom, hogy a nyári szünet miatt diagnózisotok csak szeptemberben lesz, de lehet, hogy nincs igazam...

Igen, jó az ötlet, pipáltam :D

Szóval fejlesztés - ügyileg eddig hivatalosan nem haladtunk volna semmit :( Viszont előhalásztam egy ismerőst, aki a Kulcsárné -féle módszerrel dolgozik. Az ő instrukciói alapján tesszük a dolgunkat. Ez nem az igazi, mert nem személyre szabott, nem is találkoztunk. Viszont az utóbbi kb. 2 hónap történései, hogy végre illeszti a szavakat. Először elkezdett rendszeresen 2-2 szót kapcsolni, kb. 1 hete már volt egy 5-6 szavas "mondata" is. A ragozást hagyjuk, de azért a tárgyeset megy pl.

Most hogy ez a módszer hatása-e v spontán, azt nem tudom.

Az "utolsó" pszichológus szerint nem mutat autisztikus tüneteket, a pszichiáter viszont már a pervzív fejlődési zavart valószínűsíti.

Azt mondta, hogy úgy látja, nincs gond az értelmével.

Továbbküldött autista ambulanciára, nev. tanba, gekko-ba (hát, az irtó drága) és még egy alapítványIba. Azt mondta, ezekből válogassak :D

És erősen javasolja a gyermekközösséget. Sajnos mióta írtam, erre nem kerítettem sort, de igyekszem minél hamarabb családi napközizni, míg el nem kezdődik az ovi.

Ott viszont csak pelus nélkül fogadják, amitől nem nagyon akar "megszabadulni". Bár már a múltkor pucin a bili mellé pisilt. Hm.. És utána nagyon sírt, h a szőnyegre/ nem a bilibe ment a pisi, de megdicsértem, h jó lesz az :) Édes volt.

TSMT -t javasoltak (többek között) a pszichiáter, amire az ő intézményükben lehetőség van, de csak augusztustól, mert szabin van a fejl. pedagógus.

Amint visszajött, és kapunk időpontot, elkezdjük végre.

Most sok minden kavarog egyelőre a fejemben.

Nem tudom, hogy hogy lenne jó a továbbiakban.

Minden percemben ezen filózom.

Esélyes, hogy holnap felhívom az aut. ambulanciát időpontot kérni. Ott diagnosztizálnak is.

A nem levehető címkétől továbbra is tartok , attól , amit a bizottság ad. Azt továbbra sem akarom, semmiképpen. Egyébként a szakemberek ebben is megosztottan vélekednek. Volt aki javasolta, meg volt ,aki azt mondta, amit én is gondolok erről.

Meglátom, hogy hogy alakulunk, hogyan viselkedik közösségben. De most nem is ez a lényeg, hanem a fejlődés, a fejlesztések.

Külön probléma az ovi. Anya szerint (aki ott volt ovónő) ne mondjuk, h ezt a diagnózist valószínűsítették, mert utána nem úgy fognak ránézni ,mint egy "gyerekre", hanem mint egy autistára.

Nem tudom, hogy hogy lenne helyes.

Most azt beszéltük, hogy egyelőre az oxigénhiánnyal indokoljuk a viselkedését és a lemaradást, aztán rövid időn belül kiderül, hogy ő hogy viszonyul a közösséghez, és fordítva.

Igazából azt szeretném, ha átlag gyerekek közé járna, de csak akkor, ha ez valóban járható út.

A pszichiáter egy alkalom alapján azt mondta, hogy nem esélyes, hogy bármi spec. intézményre lenne szükség. Viszont minden az idő (a spontán érés és a fejlesztések) függvénye.

A városban van autista ovi is egyébként, mentsvárnak az talonban van, ha minden kötél szakad, de egyelőre ebben nem gondolkozom.

Megírom majd, hogy mit mondtak az autista ambulancián,ha eljutunk.

Egy kérdés ezzel kapcsolatban, ha valaki tudja:

mivel ott diagnosztizálhatnak, az mennyire/ miben tér el a bizottság diagnózisától?

A

javaslom, pipáld ki a kedvenceket, és akkor nem veszíted el a saját fórumodat.

Kíváncsi vagyok a fejleményekre!

Sziasztok!

Rátaláltam a saját fórumomra.

Megírom, hol tartunk.

Voltunk a 23., 24. 25. helyen, ahonnan továbbküldtek még további 4 helyre!

Őrület!

Az ismerős gyeremekpszichológus továbbküldött egy gyógypedagógus - logopédushoz, aki továbbküldött egy pszichológushoz, aki továbbküldött egy pszichiáterhez.

És mindenova heteket kellett várni!

Na??

A pszichiáternél még 1 hete voltunk. Jaj, sír a kicsi, majd folytatom!

cáfolnám tapasztalatból,nekem mindenki azt mondta amit írsz aztán megtudtam hogy én is kérhetem a vizsgálatát és nem is kellett sokat várnunk....viszont nagyon részletesen leirtam az addigi dolgokat ami segitett nekik az anamnézis felvételében és minden addigi vizsgálati eredményt mellékeltettem mert mikor kértem időpontot megbeszéltem a gyerekorvossal hogy elküld a különböző vizsgálatokra amik szervi okokat zárnak ki....ennek örültek:)

4és fél évesen vittem de azt mondták miért nem mentünk hamarabb....

Igaz régebbi kérdés de hogy most előkerült ehhez csak helyeselnék...

Legtöbb helyen ahol integrált oktatás folyik,csak papíron van meg a megfelelő képzés úgy értem hogy az óvoda iskola alapító okiratában benne van,de legtöbbször megoldják egy pedagógus fejlesztőpedagógussá történő továbbképzésével a dolgot és sok esetben ő az addig is meglévő munkája mellett végzi a fejlesztést,pl óvónő teljes csoportja mellett plusszban kimegy egy kis szobába a gyerekkel addig behívják a dajkanénit a gyerekekhez ,suliban tanárnéni amikor nincs órája bemegy sokszor ebéd vagy játszásidőben és onnan veszi ki a gyereket ....

ha valakit a tanulási képességet fejlesztő bizottság minősít fejlesztendőnek többnyire SNI s lesz,és nem a helyi nevelési tanácsadónak kell megoldani már a fejlesztését hanem a számára kijelölt intézménynek...nálunk ennek ellenére pl nyomják a nevtanra ami iszonyatosan túlterhelt a "sima" gyerekeket sem tudják fejleszteni ahogy kellene...nekem ovis logopédust intézni évekbe 4és fél éves gyereknek,6éves korában sikerült...azóta az a logopédus külön kijár az összes oviba erre büszke is vagyok mert én "balhéztam ki"...szóval zebracsikóval a maximálisnál is maximálisabban egyetértek,de sajnos baromi sok az olyan szülő aki hagyja hogy tologassák,egy darabig én sem voltam tisztában a jogainkkal,a gyerekem jogaival....nálunk konkrétan a tologatásokra a fiam sok éve ment rá,suliban megígértek hogy fejlesztik külön logopédust vettek fel hozzá de hiába van benne az alapító okiratban szó szerint az ő "sajátossága" a finomnál kicsit erősebben ajánlották hogy vigyem más iskolába természetesen a gyerek érdekeire hivatkozva.....

ez csak példa és figyelmeztetés....nekem a bizottságnál nem volt rossz élményem de pl tudom hogy a fiam figyelemzavaros hiperaktív és azzal nem foglalkoztak bár nem is bánom hogy nincs ez is bélyegként a homlokára írva mert úgy lehet még inkább nem találnánk sulit őt pedig még jobban megviselné,de én millió jelét láttam konkrétan a vizsgálat alatt laikus szülőként is...és egyre inkább kijön ez rajta mégsem tünik fel a bizottságnál pedig viszem rendszerrel sőt volt amikor a kora miatt külön én kértem a soron kivüli vizsgálatát és első alkalommal is én kértem nem az intézmény.....

és én is kiváncsi vagyok a kérdésfeltevő hol tart a dologgal

Mi újság Veletek?

Hallásvizsgálat megvolt?

Mit mond az ismerős pszichológus?

Milyen vizsgálatok zajlottak már?

Nem haragszom, ezért is indítottam ezt a fórumot! :)

Akkor én is reagálok, bár bele lehet kötni a következőkbe is (a bele lehet kötni kifejezés nem rosszindulatra utal most!)! :

A pszichológus konkrétan klinikai gyermek szakpszichológus, akinek EZ a területe. És ő irányított gyógypedagógushoz, akihez jártunk is, csak a hugi születésekor ez abbamaradt. Ezt írtam is korábbi hozzászólásban. De tisztában vagyok vele, hogy mi a feladata a különböző szakembereknek. Ezért is akarom több irányból fejleszteni. (Mozgásterápia, értelmi,- beszédfejlesztés..)

Visszatérnék megint a pszichológusra, aki x teszt alapján megállapította a lemaradás mértékét. Azt mondta, ez OTTHON IS behozható lemaradás. Akkor minek a bizottság??

Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy ebből nem kérünk. Természetesen, ha az ovi szól, hogy vigyem a gyereket, akkor viszem, nem kell majd jegyzőhöz fordulnia...

DE mivel ilyen pici korban NEM LEHET megállapítani konkrét diagnózist, addig nem is teszem ki magunkat ennek. Én adok időt, és úgy gondolom/érzem/tudom, hogy ezzel nem ártok neki, ugyanis én vagyok az anyukája, és én vagyok az, aki a legjobbat akarja neki.

Mégegyszer leírom, hogy ha javasolják az oviban, hogy vigyem, akkor szó nélkül vinni fogom.

Azt pedig nem gondolom, hogy államilag finanszírozott helyeken csak "muszáj-szakemberek" dolgoznak, biztos van hozzáértő , elhivatott ember is, nem kétlem. Csak éppen mi nem találkoztunk ilyennel.. Nem célom mindenáron fizetni, csak az igazság az, hogy manapság ha tejel az ember, nagyságrendekkel magasabb színvonalú szolgáltatást kap.Ez már megint TAPASZTALAT, nem légbe beszélek. Persze ez sem minden esetben van így.

És a sértettséget mire érted? Ki sértett meg? És miért? És mire érted, hogy ne kapkodjak?

Érdekel a válaszod, ezért is kérdezem!

És mégegyszer köszönök minden eddigi és leendő hozzászólást, ezekből is "összeáll" valami a fejmben :)

Ne haragudj, de nem hagyhatom szó nélkül néhány megjegyzésed.

". Egyébként ilyenkor nem is tudnak mit megállapítani, maximum a lemaradás mértéket, amit meg tud állapítani a pszichológus is." - tévedés. A pszichológusnak teljesen más kompetenciái vannak, mint egy gyógypedagógusnak.

Ezen kívül a pszichológusok is nagyon sokfelé specializálódnak, nem mindenki dolgozik/dolgozhat gyerekekkel, ilyen kicsikkel meg pláne, mert nem ért hozzá, nem az a szakterülete.

"Inkább fizetünk, de nem viszem államilag finanszírozott x helyre, ahol adott esetben muszájból csinálják a munkájukat a "szakemberek"." - kívánom, hogy megtaláld a megfelelő (fizetős) fejlesztőt, de azt azért ne gondold, hogy ha valami állami, akkor ott már csak megkövült és mogorva agyak dolgoznak.

És még egy: nyárra nem tudom, találsz-e valakit, aki a korai fejlesztésben jártas. Vigyázz, ne adja el magát bárki Neked, teljesen speciális tudás kell a korai fejlesztéshez, és nem pszichológus, sokkal inkább gyógypedagógus ért a terápiához.

Ne kapkodj és ne legyenek előítéleteid, és aki kedves ismerős pszichológus, az attól még nem biztos, hogy specialista a témában.

(ezt azért írtam, mert azt érzem, csúsztatok máris egy évet, a korai fejlesztőről lemaradtatok, és még mindig a sértettség beszél belőled és félig még a homokban a fejed. - elnézést kérek az őszinteségemért!)

Örülök, ohgy neked jó tapasztalataid vannak!

Sajnos nem mindenhol vannak JÓ szakemberek. A rossz szakemberek pedig elveszik a szülő / gyerek kedvét a dologtól, és nem hogy fejlesztik, még meg is utáltatják vele az egész fejlesztősdit.

Sajnos ez saját tapasztalat, ezért is dugtam a fejem homokba ősz óta. Elegem lett, de nagyon-nagyon. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy hagyjanak már minket békén, majd alakul a helyzet, és könyörgöm, NE várjunk már el semmit egy 2,5 éves gyerektől.

Azóta annyi változott, hogy belátom a fejlesztés szükségességét!

DE. Nem mindegy már, hogy ki, mikor, hol és milyen módszerrel. Inkább fizetünk, de nem viszem államilag finanszírozott x helyre, ahol adott esetben muszájból csinálják a munkájukat a "szakemberek". És mondjuk főleg nem meghatározott időpontban, mert ha ez az alvásidejébe esik, akkor semmi értelme nincs az egésznek.

Szóval a lényeg, hogy keressük a "legmegfelelőbbet". És ez nem évek kérdése, hanem heteké. Júniustól szeretnénk elkezdeni valamit, még nem tudom pontosan, mit. Ennek járok utána a mostani időszakban.

A bizottsággal kapcsolatosan továbbra is fenntartásaim vannak, nem akarom most ezt nagyon kifejteni, már így is elég hosszúra sikeredtem. De ha kikerülhetetlen a dolog, úgyis elmegyünk, ez nem kétséges. Az se nagyon érdekel, ha szeptemberben, meg az se, ha csak fél/1 év múlva. Egyébként ilyenkor nem is tudnak mit megállapítani, maximum a lemaradás mértéket, amit meg tud állapítani a pszichológus is.

A 9 hónapos gyerekkel kapcsolatosan: sejti az az anyuka szerintem , hogy gond van. De ez nem csak a gyerek harca, hanem a szülőé is. Lehet, hogy neki is idő kell , mire belátja , hogy baj van. Ha sokan/sokfelől mondjátok neki, hogy szükséges szakembernek látnia a gyerekét, talán felgyorsíthatjátok a folyamatot!

A te kisfiad mennyi idős? Megnéztem, nagyon édes kissrác! :)

Köszönöm, hogy bő lére eresztetted, szívesen olvasok minden történetet, tanácsot!!!

Még kijavítanám magam: nem kötelezheti közvetlenül az ovi a szülőt, hanem a jegyzőhöz kell fordulnia, ha a szülő nem akarja vinni a gyerekét, és ily módon a jegyző kötelezhet.

Nektek tényleg szerencsétek volt, és jól jártatok!

A fiam is sni-s, és nemhogy hátrány, hanem előnye van belőle. Nekem a célom az, hogy a fiam kiegyensúlyozott, értelmes ember legyen. Már 2,5 éves kora óta a rendszer része, és csak jó dolgot tudok róla mondani. Integrált bölcsibe járt, most meg oviba, és lekopogom, rengeteget fejlődött 2 év alatt!! Ezt nagyban segítette a heti 4 fejlesztés. Egy nem sni-s gyereknél ha bármi probléma van, majd iskola előtt kezdenek el egyáltalán vakarózni, hogy le van maradva, nem iskolaérett. A fiam mozgáskoordinációs zavarral lett sni (autisztikus tüneteket is produkált, de ezt szerencsére elhagyta). Értelmi képessége messze megelőzi a korát, de a mozgása, beszéde el van még mindig maradva (már csak kicsit, hála a gyógypedagógusnak, konduktornak, logopédusnak).

Fel nem foghatom, ha szólnak egy szülőnek, hogy vigye el a gyerekét vizsgálatra, akkor min gondolkodik?????? Mire vár? Hogy majd kinővi?? NEM, nem növi ki. A Bizottsághoz ha most jelentkezel, akkor is leghamarabb szeptember-októberben kapsz időpontot (nyári szünetük van nekik is). Én már egy évet csúsztál... Minél később kezdenek neki a fejlesztésnek, annál tovább tart, és nem biztos, hogy a korai fejlesztést be lehet hozni...

u.i.: családban is van egy Anyuka, akinek az orvos szólt, hogy nem fejlődik jól a lánya (9 hónapos, és még csak most kezdett el forogni), vigye el a korai fejlesztőbe. Az Anyuka homokba dugja a fejét, az Ő gyerekével SEMMI baj nem lehet. Én csak a gyereket sajnálom, mivel neki lesz irtó nagy lemaradása az iskolában, az életben.

Igen, ebben van valami. Különösen az a szó ragadta meg a figyelmemet, hogy "kötelezik" a szülőt. Bekerül a rendszerbe, és nem tudni, később ez milyen következményekkel jár.

Viszont lehet, hogy ez az ára annak, hogy például ha szükséges, a speciális ellátást megkapja. Szóval nem tudom. Az én fiam sni-snek lett nyilvánítva emiatt magániskolába kellett vinni. Az iskola kivasalta belőlem a kérdéses szakvéleményt a dupla fejpénz miatt, az önkormi pedig akkor még kifutó rendszerben fizette a tandíjat –vagyis e tekintetben nekünk szerencsénk volt, mert az ő tandíját még bevállalták- ugyancsak a szakvélemény ellenében. Így nem kevés anyagi vonzata is volt, hogy elmentünk a vizsgálatra.

Viszont ha mindezt nem teszem meg, nem tudtam volna fizetni a taníttatását, és lehet, hogy iskoláról iskolára cipelhettem volna, amiről nagyjából lehet tudni, hogy nincs túl jó hatással egy gyerekre.

Szóval néha olyan dolgokat is be kell vállalni, ami ellent minden porcikánk tiltakozik, mert nem tudjuk, hogy ha ezt vagy azt nem teszünk meg, akkor nem ártunk-e valamilyen módon a gyereknek. Sajnos kicsi az esélye annak, hogy a rendszer alkalmazkodik hozzánk, muszáj nekünk megkeresni a szűk ösvényt, ami a boldoguláshoz vezet, ha egyáltalán van ilyen. Szerintem itt ma durva nehéz a család helyzete, ha a gyerek kicsit is kilóg a sorból, nemhogy ha nagyon.

Maga a vizsgálat annyira nem gonosz dolog. Odamegy az ember, letesztelik a gyereket, gondolom egy háromévest játszatnak, próbálnak vele beszélgetni, meg ilyenek. Aztán beszélgetnek a szülővel: részletesen kikérdezik a gyerekkel kapcsolatban. Minden eddigi szakvéleményt, leletet be kell vinni. Kis enni-innivalót is vigyetek, mert első alkalommal biztos elég hosszasan elidőztök ott. Én szabit is vettem ki arra a napra, főleg meg az időpontunk az adott nap kellős közepén volt. Aztán lesz egy előzetes szakvélemény, amit meg is beszélnek veled, alá kell írni, és ezt hivatalosan kiküldik annak is, aki a vizsgálatra beküldött, meg neked is. X idő múlva ismétlés, mi kétévenként jártunk, és mindig ugyanaz volt a szakvélemény. Nem akarom kétségbe vonni a bizottság tudását, csak szerintem egy olyan személy, szakember, aki többször is látja a gyereket azzal a céllal, hogy kiderítse, mi a gond, jobban meg tudná mondani, hogy mi a helyzet,mint aki fél-egy órácskát teszteli, meg elolvassa a mások által leírtakat, és kihallgatja az anyukát, aki érintettsége miatt nem ad pontos képet a saját gyerekéről (ez nem kritika, mi anyukák szoktunk ilyenek lenni). Viszont a bizottságnak vannak olyan jogosítványai, amilyenek például egy korai fejlesztőben dolgozó gyógypedagógusnak nincs. (A bizottság egyébként itt nem egy asztal mögött ülő szigorú tekintetű testület. Kb. olyat képzelj el, mint egy nevelési tanácsadó! Kedves nénik jönnek-mennek, hozzák-viszik a gyerekeket és beszélgetnek a mamikkal.)

Most nem nagyon tudok erről többet írni, de őszintén remélem, hogy a gyermeked megkapja a szükséges segítséget, és idővel „tucatgyerek” lesz. Gondolom, tudod, hogy ezalatt mit értek, és bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem. :-D

Köszönöm a hsz-od neked is!

Igen, már az óvoda is kötelezheti a szülőt.

Igazából amíg ilyen kicsik, nem is nagyon tudnak megállapítani konkrét dolgot. A kisfiam még csak jövőhónapban lesz 3 éves.

A pszichológus javasolta a bizottságot még tavaly ősszel, de pont a fent említett ok miatt idegenkedem ettől.

A gyerekorvossal is beszéltünk már annak idején, az ő kérésére indult meg az egész folyamat (neurológus, konduktor, pszichológus), amit tavaly ősszel ilyen-olyan okok miatt félbeszakítottam.

Az én fiam is volt tanulási képességeket vizsgáló bizottság előtt, de -bár csak átfutottam a hozzászólásokat, és lehet, hogy valaki leírta már előttem- oda csak úgy nem viheted el a gyerekedet!

Az iskola (vagy már az óvoda is?) kérvényezi, hogy vizsgálják meg, és hetekig kell várni egy időpontra. Utána többször is vissza kell vinni felülvizsgálatra, úgy kétévenként. Ha megállapítanak valamit, lesz egy szakvélemény, aminek birtokában az iskola dupla fejpénzt kap, ti meg esetleg magasabb összegű családi pótlékot.

Mi most legutóbb azért voltunk, hogy a középiskolai felvételi vizsgán kapjon 15 perc hosszabbítást, és az előző szakvélemény már elég régi volt, féltem, hogy emiatt nem kapja meg a hosszabbítást. A mostani iskola már azért nem kérte, mert erre a tanévre még járt nekik a dupla fejpénz, jövőre meg már úgyse fog odajárni, akkor meg minek strapálja magát.

Ez a legutóbbi felülvizsgálat tehát úgy volt, hogy hivatalosan a mostani iskolának kellett kérnie. Tehát az nem volt elég, hogy én akartam.

Szerintem egyébként oda jellemzően nagyobb gyerekeket visznek, tehát akinek ténylegesen az iskolai tanulással van gondjuk, de ebben nem vagyok biztos. Viszont én ott nagyon kicsiket (6-7 év alattiakat) nem láttam, amíg várakoztam.

A kicsik problémáival első körben a gyerekorvossal kellene konzultálnod, esetleg bölcsődei/óvodai gondozóival. Nekünk a nevelési tanácsadó nem jött be. Lehet, hogy másnak jók a tapasztalatai, de mi olyan szakembereket fogtunk ki, akik leginkább azért dolgoztak ott, mert valahol dolgozniuk kellett.

Mondjuk előre semmiről nem lehet tudni, mennyire hatékonyan végzik a munkájukat, és egy anyuka a gyerekéért minden követ megmozgat, tehát ha úgy érzed, hogy van valami gond, akkor okos dolog a részedről mielőbb utánajárni, és tenni valamit, és ha tehetitek, akár pénzt fizetni a fejlesztésért, mert ami állami az vagy nem az elvártat nyújtja, vagy telt ház van és durva nehéz bekerülni.

az új köznevelési tövény alapján az a tanköteles korú gyermek, aki aug.31-ig betölti a 6. életévét. (ez eddig ugyebár máj.31.volt)

És tényleg csak az kaphat "hosszabbítást", akinek a szakértői bizottság ezt javasolja .

Sziasztok! Köszönöm az utóbbi válaszaitokat!

Az iskolaértelenséggel kapcsolatosan: a legújabb, hogy 6 éves kortól kötelező lesz az ovi. Ma összefutottam a pszichológus sráccal, akivel még mindig ne volt találkozó, és ezt ő mondta. És azt is, hogy +1 évre csak akkor hosszabbítható meg az ovi, ha van "papír" van a bizottságtól.

Nem tudom, ezen miért kellett amúgy változtatni. 6 évesen sok gyereknek még korai az iskola. Persze tudom, olyanok is vannak, akik már ilyenkor "unatkoznak" az oviban.

Szóval jövőhéten találkozunk elvileg, hátha mond még hasznos dolgokat.

De a fejlesztés mindenképp' javasolta, és előrebocsátotta, hogy elég melós lesz mindig csinálni, és vinni. Igyekszünk majd minden erőnkkel..

De még nem tudom, hogy hova/mikor visszük.

Első körben azt találtam ki kútfőből, hogy heti rendszerességgel viszem családi napközibe. Találtam olyat, ahol sni-s gyerekeket is várnak, és a honlap alapján nagyon nyitottak. A város túlsó végében van, de teszünk majd egy próbát. A gyerekközösség már önmagában is fejlesztő hatással bír.

Továbbá a gyerekdoki elküldött hallásvizsgálatra is. Azt mondta, ez alapvizsgálat ilyenkor. Meglátásom szerint a hallásával semmi gond, de persze elmegyünk.

Szóval egyelőre nálunk ennyi.

Na, és plusz még van egy nyuddíjas gyógypedagógus ismerőse a férjemnek, aki megkésett beszédfejlődésű gyerekekkel foglalkozott. Vele is találkozunk majd.

Ne használj magadra ilyen kemény szavakat! A szülő dolga az, hogy a saját gyerekét a legszebbnek, legjobbnak, legokosabbnak tartsa! De ennek is van bizonyos határa, s bizony a szekembereknek éppen az az objektivitás "adatott" meg, ami a Szülőből -természeténél fogva- hiányzik.

Ahogy többen is írták, kicsit elcsúsztatok, nem csak Ti, hanem a neurológus, pszichológus sem állt a sarkára, és nem jutott eszébe Benneteket Korai Fejlesztőbe küldeni. Ugyanis van egyfajta kompetenciája a neurológusnak, meg a pszichológusnak is, de a gyógypedagógus nem hagyható ki a körből, gyakran jobb diagnoszta a többinél.

SZóval az "IDŐ" , amit nem lehet vesztegetni.

Van a környéketeken Korai Fejlesztő?

Az én fiam gyakorlatilag minden tünetet produkált az iskolában, végül diszgráfiásként és diszlexiásként "kezelték". Logopédus foglalkozott vele - viszonylag kevés eredménnyel.

A hiba azonban nem a gyerekben volt, hanem bennem, aki iskolaéretlenül dobtam a mélyvízbe. Ez egy hosszú történet, nem is a fórum témája, ezért mellőzöm.

Időközben gyógypedagógus lettem, és az így szerzett tudásommal próbáltam menteni a még menthetőt. A gyerek viszont "kinőtte" a problémákat.

Sirga, PanDóra, Hold Viola, Kismogyi!

Nálatok mi a probléma? Most hol tartotok? Milyen módszerek segítettek?

Zebracsikó! Úgy emlékszem valamelyik fórumból,, hogy szakmabeli vagy! Mivel foglalkozol?

Én szoc.ped.-ként végeztem, csak sajnos nem sikerült úgy elhelyzekednem, hogy gyerekekkel tudjak foglalkozni (idősekkel és pszichiátriai betegekkel foglalkoztam). Pedig jó lenne.. Talán gyed után sikerülhetne. Így az a kicsi tudásom ami van, csak elméleti.

Legkésőbb június elején el akarunk kezdeni valamilyen fejlesztést. Csak mindenképpen meg akarom várni, hogy mit mond a srác jövőhéten.

Főként bizottság - témában. Meg hátha tud javasolni módszert/szakembert.

Tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy fejlődjön folyamatosan! :) És ez úgy látom megvan! A TSMT torna milyen? Segít? Vajon nekünk is jó lenne?

Egyébként az én kisfiam még 2 szavas mondatokban sem beszél. Kifejezi a kívánságát, de csak egy szóval.

Ha kér valamit, csak annyit mond, hogy "kekszet", "rudit", "vizet" stb...

Mindig mondom neki, hogy mondja mellé, hogy "kérek". De mindig csak külön mondja. Vagy: ha köszön valakinek, akkor sem mondja mellé, hogy kinek szól a köszöntés. Stb..stb..

Nálunk is sokat segített a logopédus. :)

Indus! Ami nincs, az az IDŐ! Ne várj, mert értékes heteket-hónapokat veszítesz vele, ami alatt a kisfiad sokat fejlődhetne! Valamerre el kell indulnod mihamarabb, mert mindjárt itt a nyár, és az megint 3 hónap, ami alatt sokminden történhet. :) Ne várj! Sok sikert!

Konduktív terápiára jártunk egy ideig, de nem volt hatása, ugyanis nem akarta csinálni. Így kb. 6 alkalom után úgy döntöttünk, hogy nem dobunk ki 3000 ezer forintot azért, hogy a 45 perc nagy részét "áthisztizze".

Az időhúzás miatt már így is megszívtuk, hosszú hónapokat hagytunk ki. Egy mentségem van: a fejlesztő pedagógust kb. akkor hagytuk abba, amikor a kistesó született. Nem volt kapacitásunk elvinni, a férjem 3 műszakban dolgozozz (egészen 2 hónappal ezelőttig, és segítségünk is ritkán van). Szóval akkor tényleg fizikai képtelenség lett volna rendszeresen vinni. (Sajnos autónk sincs). Most már változtak a munkakörülmények, így heti szinten, akár többször is tudnám vinni. Meg magánúton is megoldható, ha kicsúsznánk az időből. Leghamarabb olyan 1,5 hét múlva tudok intézkedni.

Tudom, hogy egy xar voltam, de már nincs értelme ezen keseregni.

A szkeptikus viselkedésemből meg persze, hogy alább adok :)

Jaj, de még mindig tudnék vitatkozni, na de nem teszem, nem az a cél, hogy én most kételkedjek.

Zebracsikó, ez minek a tipikus tünete?