Volt egyszer egy kislány... (beszélgetés)

Köszönöm! Igyekszem. :)

Másoknak is hajrá!

Most megtaláltam egy régi képemet, 15 évesen, amit anno anyám megkritizált, hogy vastag a csípőm, lábam.

Bár úgy néznék most ki...

Na igen...

Nekem kedves édesapám ilyen jó fej, mindig is bántott, mert kövér vagyok, oszlop lábúnak hívott, dagizott mindig, meg kaptam a leszólásokat...

Persze mindig hozta nekem a csokikat, csipszeket... ők tehettek róla, ahogy kinéztem gyerekként... nem azért írom ezt már rájuk akarok minden fogni, nyilván észbe kaphattam volna előbb is, tiniként például, de ebben nevelkedtem, ez volt a normális...

Én meg szerintem kényszerevő is voltam, ha fájt a lelkem, ha unatkoztam, bármi nyűgöm-bajom volt ettem...

Sajnos itthon az esetek nagy százalékában csak szendvics volt, így nem volt nehéz hízni...

De sebaj, 20 kiló már lement, még dolgozok a maradékon, és megmutatom az apámnak, hogy megy ez nekem!

Nézd. Legyünk már őszinték önmagunkhoz. Igen, ebben a korban - amikor már természetszerűen nagylányos akarsz lenni, meg hasonlítani az "ideálishoz" - bizony képes lehetsz tenni magadért. Nyilván nem jogi értelemben.. Sőt, pont ez egy nagy hajtóerő ebben a korban. Nagyon remekül lehet felüléseket csinálni a szobában a "szerelemről" álmodozva.

Csak könnyű ezt tagadni, mert kényelmesebb mindig mindenért csak mást okolni.

A fórum kiiró kiskamasz?

....nem ,nem az,csak még nem nőtt fel abból a korból.

mi vaaaan??? kiskamasz korra mindenki magáért felel?????

na neee mááááár!

hello

ne törődj a szemét hozzászólásokkal

persze,hogy rosszul esik egy kamasznak,pláne a szeretteitől na, ezt mindenki tudja

itt nagyon erős hangnemben írnak az emberek,valószínűleg azt akarták mondani Neked,hogy lásd meg,hogy javad akarták a maguk egyszerű módján,mostmár felejtsd el az egészet,felnőttél és fókuszálj arra,hogy rendbehozd magad

Te milyen ilyen ételt tudsz?

Tudod-e,hogy az ételek es a talajok annyira kezeltek már,hogy ilyen táplálék már nemigen létezik,de,ha létezik tuti nem Európában...ja és ezt nem én mondom,hanem egy orvosi szaklap is például...na jó..

Gratulálok kék irisz!!!!!!

100%-ban egyetértek Veled!

Jól átlátod a helyzetet!

Cris.co hozzászólásai csupán csak a cinikus polgárpukkasztásról, önelégültségről és a teljes tudatlanságról árulkodnak!

Valószínűleg valami feldolgozatlan komplexusa van a fogyókúrázókkal kapcsolatban és úgy gondolja,hogy az arctalnság mindenre feljogosítja.

Örülök neki,hogy egyre többünknek kezd elege lenni belőle!

Remélem egy moderátor átnézi már egyszer miket ír és főleg milyen hangnemben!

JA cris. a nekem írott prividet olvasatlanul töröltem:DDDDDD

Persze, hogy prezentálsz, hiszen pajzsmirigy beteg vagy.

Nekem is sikerülne 1 hónap alatt is, de nem teszem:)

10 kg/év az durva?

Én 2 hónap alatt prezentálok neked ennyi pluszt, minimális zabálással.

Igen nalunk is azt ettuk, ami volt. Amikor meg anyukam vissza ment dolgozni jott a menza kaja.

Zsbpenzt soha sem kaptunk, vagy ha meg is, azt nem koltottem el, mertnkellett az ajandekokra a szuletesnapokra, nevnapokra, karacsonyra stb.

Nem tudom, hogy feltunt-e, de nem mondtam, hogy csak a nagyapamon mult. Igen, tudom, hogy en is hibas voltam. Sot a felelosseg eleg nagy resze az enyem, de en nem azt akartam ezzel a cikkel mondani, hogy a nagypapam mekkora egy szemet alak volt, mert az azok akik ismertek eltudjak donteni. En csak arra hivnam fel a figyelmet, hogy nem mindegy milyen tipusu gyereknek hogyan probalsz segiteni. Lehet, hogy a te lenyednek az is tetszett volna, ha az anyad vagy barkid igy hozza tudomasodra a kb. meg nem letezo sulyproblemad, de nalam ez nem ig volt.

Amugy meg azert nem toltam ide a kepem, mert eleg sok minden ossze jott az utobbi idoben, es remelem, hogy nem baj, hogy nem ez volt az elso, hogy allandoan masok velemenyet olvassam.

Most jutottam oda, hogy van egy kis idom olvasni.

Nagyon szepen koszonom.

Sajnos egyenlore meg nem bekultem ki magammal, de most van egy ev lehetosegem valtoztatni.

Ugyan már! Nőj már fel...

Egy gyereknek is meg kell tanulnia,hogy hogyan kezelje a bántásokat ,csúfolódást ,és ehhez bizony az kell ,hogy néha negatív dolgok is érjék,mint ahogy érnek is minden embert.Senki sem élhet burokban,meg habosbabos rózsaszín szobácskában ,cuki barik között .

A másik dolog.Cseppet sem biztos ,hogy ami téged megbántott,azt bántó szándékkal is mondták,vagy tették.

Ez rólad szól ,nem a nagyapádról.

Nem neki kellene visszaszívnia,hanem neked kellene meglátni ennyi év után már,hogy jót akart.

hej hej hej. Itt vmi nagyon felre ertettetek.

En nem azt mondtam, hogy a nagyapam a hibas, hanem azt, hogy gondoljatok meg, hogy mit mondtok a gyereknek, mert egy 4 eves gyermek nem azt vonja le kovetkeztetesul, amit te mondani akarsz.

Es emellett egy kis gyermeknek meg erzekenyebb a lelke is.

Itt nem arrol van szo, hogy ki mennyire hibas, hanem arrol, hogy ketszer megkell gondolnunk, mit mondunk egy gyereknek, vagy akar csak elotte. Mint ahogy csunyan se beszelunk egy gyerekkel, mert meg tanulja, es ezt a peldat kovetve komunkial masokkal.

Egy szo mint szaz en nem a nagypapamat hibaztatom, csak azt mondom, hogy LEHET hogy mas lenne az en eletem, ha akkor ezt nem mondja.

Szégyeld magad. Bocs, hogy kemény, de ez jutott először eszembe, hogy ezt elolvastam.

Nagypád az egyetlen volt, aki - még ha a maga öregebb és férfibb módján is - de törődött veled ilyen szempontból. Önmagaddal kerülsz ellentmondásba, hiszen a többieket pont azért szidtad, merthogy "ők etettek". Neked azzal is bajod van, aki nem ezt tette. Ha mástnem felnőtt fejjel már illene értened, hogy a versike nem neked, mint a szeretett unoka ellen szólt, hanem érte...

Másrészt: elég soványka kislány voltam, de 11-12 éves koromra eléggé kigömbölyödtem. Nálunk volt tükör, láttam ezt magam is. Ekkor már saját magam képes voltam úgy dönteni, hogy kérek-e sütit, vagy még egy tányérral ebédet, vagy nem. Ha valaki határozottan azt mondja, köszönöm nem kérem, kétlem, hogy bárhol is lenyomnák a torkán, bár az én rokonságom is vidéki, gömbölyű, etetős. Esténként bementem a szobámba (közös volt az öcsémmel), megcsináltam 60-80- felülést, hullahoppoztam egy negyed-fél órát. Az iskolában rendesen tornáztam tesiórán, szabadidőmet a szabadban töltöttem. És bár cérnaszál nem lettem, de elkerültem az elhízást mind a mai napig, 3 gyerek megszülése után is..

És még pár süti is belefér. Ha úgy döntök..

Ha meg úgy döntök, és feljön egy pár kiló, azt nem a rokonságomra fogom.. Ők ugyanis testi-lelki támaszaim, de magammal én rendelkezem.

Az ember meg a gyerekére másként néz, a szülő fogadja el legjobban a gyerekét, és úgy szereti, ahogy van. És ez így van jól. (Persze nagyon szélsőséges esetektől eltekintve...)

Nekem a 6 éves fiam 16kg, kákabél, a 2 éves meg 14kg, és tömzsi, kajálós. Pedig ugyanazt a példát látják, ugyanazt eszik... Ez kiskamaszkorra megváltozhat, meg is változik, ezért teljesen kár egy kisgyereket ezzel izélgetni.. (Persze még egyszer ismétlem, a szélsőségektől eltekintve). Kiskamasz korra meg az ember már magáért felel..

Nos...nálunk a család, minden tagja ezt hajtogatta:

"Jéé, neked milyen jó "combikáid" vannak..de jó testes ez a leánka" -mondták nekem.

"Jaj de sovány vagy, nézd meg a testvéred ő milyen jól eszik, jól néz ki, jó combos" -mondták a tesomnak.

Most pár év "kivert" rajtunk a sok összehasonlítgatás...És nem merek enni, mert akkor mindig én leszek a kövér tesó, aki "de jól eszik" a tesóm meg állandóan nyomorultul érzi magát mert vékonyabb testalkatú. Jelentem egyikünk sem kövér vagy sovány...Csak ezt nem akarjuk elhinni magunkról, mert annyi év után már nehéz.

Még annyit, hogy lassan már alig jártam a nagyszülőkhöz, mert mindig végigmértek. A nagynénikkel együtt(csak nagynénik vannak).

Párom meg azért, mert mindig megjegyezték, milyen magas... :)

Igen egyetértek azzal, hogy van úgy, hogy az embernek addig mondogatják, hogy ilyen-olyan, míg el nem hiszi és úgy is viselkedik. Pláne kisgyerek.

Xyz, a süti tényleg jött :) én inkább csokis voltam, azt meg a másik mama hozta mindig...