Visszatartana, hogy szülj? Hogy lépnél túl ezen? (beszélgetés)

;)

Nem kis méretű pofára esések árán. Még az ősidőkben volt olyan, hogy a barátaim fizették a számláimat, mert hülyeséget csináltam. Apám pedig mosolyogva végignézte. Nem azért, mert nem tudott volna segíteni, hanem mert megmondta, hogy ne csináljam, mégis megtettem. És akkor azt mondta, a hülyeségeimet nem finanszírozza, ha éhes vagyok, bármikor mehetek enni, ha nincs hol aludnom, a szobám mindig a rendelkezésemre áll, de pénze ne számítsak.

Azt hiszem, kb. abban a pár hónapban nőttem fel, pedig már előtte is nagykorú voltam ;)

Ha tervben van az elköltözés, csak utána legyél terhes.. Akkor ki van húzva a dolog méregfoga.

Hogy nincs havi fél milla? Nálunk is így volt egy darabig, hogy mi voltunk a feketefenekűek, anyósék lenéztek, nekik másfél millás nyaralás, 30 millás telek, stb mi a párizsit is alig tudtuk megvenni... Alig telt el pár év, ma mi segítjük anyósomat.

Azóta 4 gyerekünk van. Hogy miből? Dolgoztunk, dolgozunk, nem adtuk fel. Gyerekek mellett is dolgozunk, mert a gyereket nem valami extraként vesszük, hanem az élet részeként.

Egyébként a legelején mi is anyukáméknál laktunk, ők is ki voltak akadva elsőre, hogy akkor szültem. Ráadásul én kettőt is.:-))

Alig telt el pár év, megköszönték, hogy így döntöttünk akkor, hogy fiatalon lehettek nagyszülők, és elnézést kértek, hogy nem vették észre, hogy felnőttünk. Mi meg megköszöntük nekik a kezdeti segítséget.

Ma anyukám a mi cégünknél dolgozik.....

Nem tudom, hogy a családban egymás segítése miért lenne ciki és szégyen..

Kedves vagy, köszönöm ;)

Nincs meg, egyrészt még kicsik, másrészt nem tudni, hol akarnak élni majd.

Személy szerint gratulálok.

Összejött már a két lakás, vagy folyamatban?

Még az egyetem mellett elkezdtem dolgozni, reklámszövegeket írtam, brutálisan jól fizettek. A fizetésem kb.kétharmad részét félretudtam tenni és befektettem, megtanultam tőzsdézni, elég sokat kerestem vele.

Amióta a kölykök megszülettek, az államtól kapott apanázst szintén egy számlán gyűjtjük és azt is fialtatjuk. És mázlim van, mert a férjemnek remek üzleti érzéke van.

Tudod, kaptam én már a pofámra itt nagyon sokat, valaki még meg is szavaztatta egy hozzászólásom alapján, hogy mekkora hülye vagyok, mert sok zsebpénzt adok az akkor még 8 éves lányomnak. Tényleg sokat kap, de nem garázdálkodhat vele szabadon. Én is a szüleimtől tanultam, fontosnak tartom/tartjuk, hogy mire felnőnek, megtanuljanak gazdálkodni, tervezni.

Hogyan tudsz két gyereknek lakást venni és eltartani őket, egyetemre járatni???

Minden tiszteletem, de miből??

Elég mélyen belenyúlhattak, ha lakáshoz segítették őket.

Én is ezt tervezem, mindkettő kap lakást, haszonélvezettel terhelten, hogy ne tudjanak hülyeséget csinálni. Kifizetjük az egyetemet, vagy bármit, amit tanulni akarnak, aztán lehet önálló életet élni, önálló döntéseket hozni.

Segíteni csak a végső esetben tervezek, amikor nincs más kiút - különben soha nem tanulja meg, hogy mi a felelősség - bár bízom benne, addigra már tudni fogják :)

De az, hogy az én kontómra bővítsen családot, amit nem tud fenntartani, az nem tartozik az elvárható segítség közé.

"Az teljesen más tészta, hogy vannak köztünk szép számmal, akik gondolkodás nélkül zsebbe nyúlnának, ha a gyerekükről, unokájukról lenne szó, de nem mindenki ilyen szerencsés."

És persze nem mindenkinek van tele a zsebe...

A topik indító mondott egy közepesen nagy számot, itt sokan csak hüledeznek, hogy ennyi pénzből nem akarnak segíteni? Mennyiből? A bevételeket nem ahhoz kell sosem hasonlítani, hogy Gyes+csp kevés és ez ehhez képest rengeteg, hanem ahhoz, hogy mit kell abból kifizetni. És igen, lehet, hogy ennyiből sem könnyű támogat még egy családot.

Beleférne biztosan, de kényszeríteni nem lehet őket, hogy segítsenek. És nem is kötelességük.

Az teljesen más tészta, hogy vannak köztünk szép számmal, akik gondolkodás nélkül zsebbe nyúlnának, ha a gyerekükről, unokájukról lenne szó, de nem mindenki ilyen szerencsés.

Nem sikerült értelmezned a hozzászólásomat.

Kétségem nem fér hozzá, hogy te olyan ember vagy, aki önzetlenük segít, és segíteni fog a gyerekeinek, ha megteheti. Én is ugyanígy gondolom.

A mi családunkban azonban nem így működik, mi csak egymásra vagyunk utalva. Senkitől semmit nem kaptunk az életkezdéshez - én azért nem, mert nem volt kitől, a férjem azét nem, mert nem, oszt kész... De így utólag örülök, mert össze tudtuk szedni magunkat, és nem tartozunk senkinek hálával, amiért segítettek.

Felelősen, tudatosan kell vállalni a gyereket. Baromi nagy szerencse, és irigylésre méltó, ha valakinek a szülei önzetlenül adnak, de ez nem minden családban van így.

Lásd a topikindító első kommentjék - adtak, de a fejéhez is vágták, hogy segítettek nekik.

Ettől miért nekem furcsa a felfogásom?

Nem "minden körülmény", de az anyagiak mindenképpen rendezettek legyenek. Nem milliókra gondolok, de egy kisbaba nem is havi 15 forintból nevelhető fel. Ezt mindenki tudja. Vannak élelmes anyukák, akik adnak-vesznek-csereberélnek éppen mindig arra, amire a gyereknek szüksége van, de vannak, akik csak a szájukat tátják, és várják, hogy valaki adjon, mert nekik nincs pénzük a gyerek alapvető fizikai szükségleteit kielégíteni.... És akkor még nem beszéltünk a fejlesztésről, tanításról, játékokról.

Azért ezeket jó lenne átgondolni, mielőtt valaki gyereket vállal? Van, és várhatóan lesz annyi pénzünk, hogy felneveljünk egy kisbabát? Elég stabil a párommal a kapcsolatom ahhoz, hogy biztos legyek benne, nem hagy ott egy újszülöttel? Van annyira erős a családi kötelék, hogy ha mégis beüt a ménkű, akkor természetesnek vesszük, hogy segítünk egymáson? Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor inkább várjon az a baba pár évet, amikor a szülők összeszedik magukat, és be tudják vállalni.

Hohhh, kedvenc témám :)

Topiknyitó, hány évesek vagytok amúgy? Én frankón nem értem hogy hova, miért rohannak a nők a gyerekpotyogtatással...... :O 19 évesen volt az első? Minek? Én ezt komolyan nem értem. Harminc múltam de eszem ágában sincs szülni még most sem (és azt hiszem, soha nem is lesz, de ez egy másik topic téma.) Akkor most nem értem: a szülőkkel élnek és oda akar még szülni? Vagy nem élnek velük, de akkor miért számít hogy mit mondanak a szülők? Én ezt elképzelni se tudnám, hogy szülőkkel együtt élve alapítsak családot.

A házasságosdiról meg annyit, hogy az én szüleim nem voltak soha házasok, úgy születtem én hogy csak simán együtt éltek....nemrég bútoroztak szét másodjára, ami nekem/nekünk nem kis anyagi terhet jelent, mert támogatni kell őket, két háztartást kell ellátni....csak azért mert nekik "válni" volt kedvük. Sose volt egy összetartó család a mienk, én ennek tudom be, hogy hallani se akarok gyerekszülésről. Szülői segítségem annyit volt, hogy a mamától örökölt lakásban kezdhettem az önálló életemet.....lakbérért. Igaz nem annyiért mintha idegenhez mentem volna albiba, de kb háromnegyedéért. Házassághoz visszatérve, nem gondolom hogy ha házasok lettek volna, akkor az összetartotta volna őket, mint ahogy nem tartottam össze őket én sem. Ennek ellenére én hiszek a házasságban (az örök hűség az más kérdés, én nem azzal hozom összefüggésbe a házasságot), férjnél vagyok, de a gyerekvállalás eleve nagyon kritikus kérdés nálam.

Azt írod hamarosan elköltöztök. Ha a saját kuckóban, nulla segítség nélkül meg tudtok élni, nem lesz szükség a szülői támogatásra legalább egy évig, akkor igen jöhet a második gyerek.

Miért pont egy év? Mert egy év alatt jöhet minden, hol könnyebb, hol nehezebb. Ha váratlan kiadásokat is meg tudjátok oldani, anélkül, hogy szülői segítséget vennétek igénybe, akkor jöhet a második gyerek.

Lehet most úgy gondolod belefér, de még együtt élsz a szüleiddel. Gondolom fizetve van a rezsi (mégha beleadtok is), nem jelent gondolt, ha fizetés előtt egy forintotok sincs, hiszen étel van a szülői házban. Nem ugyanaz a szülővel együtt lakni és külön, tényleg külön háztartást vezetni.

Jöhet egy váratlan kiadás, egy szokatlanul magas számla, egy elromlott hűtő, bármi. Ha ezt külön a szülőktől, segítség kérése nélkül tudjátok vállalni, akkor a szüleid sem fognak morgolódni, hogy második unoka lesz.