Vegyesházasság. Semmi különös vagy kaland egy életen át? (beszélgetés)
Valamilyen szinten az is érthető, hogy félti a szülő a gyermekét, hiszen több élettapasztalat van már, esetlegesen nem pozitív. De úgy gondolom, hogy a kultúrák közötti különbséggel kapcsoaltban tényleg az elfogadás lenne a helyes hozzáállás.
Teljesen egyetértek veled, de ezt sajnos nem mindenki gondolja így! Főleg, hogy ha az illető más kultúrkörből származik. Más a vallása stb..
A szülőnek csak ahhoz van joga, sőt kötelessége,hogy a gyermeke mellett álljon,s ha segítségre van szüksége, akkor segítse,támogassa lelkileg és anyagilag is. Nem szólhat bele, hogy gyermeke kit választ társául az életben,-ha nagy kalandra vágyik-legyen meg az akarata! Elfogadás,támogatás!-ez legyen minden szülő jelmondata...GIZUS
sajnos én a szülők ráadásul a konzervativ betokosodott szülők táborába tartozom, borzasztó nehéz ezt némán megállni ne szóljunk bele mikor az ember félti a gyerekét... beleszólni ha nem is de véleményünket bizony elmondjuk és már kész is...
Valóban nem kellene beleszólniuk, de mégis megteszik. Én is voltam már hasonló szituban és ha nem is ellehetetleníteni, de jelentősen meg tudják nehezíteni a dolgod. Mondjuk akkor még ifjonc voltam, mostmár nehezebb dolguk lenne:)
Szerintem a szülőknek nem kéne ennyire beleszólni egy kapcsolatba főleg, hogy ez már teljesen nem az ő dolguk... És ezt nekik is fel kéne fogniuk...
Azért ez nem ilyen egyszerű, a szüleit nem maga válogatja az ember de neki kell élni velük, és ha szereted őket de ez az egy hibájuk van hogy ők ezt egyszerűen nem képesek elviselni akkor bizony eltudnak lehetetleníteni egy kapcsolatot ezt hidd el, voltam már ilyennek tanuja...
Szerintem ez így hülyeség..
nem határozza meg senki sem hogy ki lehetsz és ki nem..ha akarod nyugodtan lehet bármilyen nemű vagy bőrszínű partnered..csak a te döntésed..
nem szabad ezt másokra hagyni..
te döntsd el hogy mit akarsz..
nekem ez a véleményem
Ez egyértelmű, a kultúra a vallás mint ahogy írtam is ez mind mind rengeteget számít a személyiség fejlődésében a tolerancia kialakulásában és mindenben, majd nemhogy az határozza meg hogy ki vagy és az szabja a korlátokat hogy ki nem lehetsz...
Igazából valamilyen szinten tényleg van beleszólása a családnak, de mostanában a mi kultúrkörünkben nem nagyon szoktunk ilyenekkel foglalkozni. Az, hogy ez most jó, vagy nem az megint más kérdés.
Viszont a személyiség fejlődése nagyon befolyásolva van a kultúrától is, nem? Tehát számít az, hogy hol nő fel az illető.
Akkor szerencsés vagy.... Sajna sok esetben a szülők nagyon konzervatívak ilyen téren és az simán tökretesz egy amúgy működő kapcsolatot.
AZ biztos hogy minden országban a személyiség az ami a legtöbbet számít hogy a választott pár megfelelő-e, nem egy idegbeteg állat de sajnos a vallás és egyéb kulturális tényezi is sokat számít...
Na? Feléledt ez a fórum? :)
A családom már az elején elfogadta, nem voltak fenntartásik a férjemmel kapcsolatban. Csak attól féltettek a szüleim, hogy majd esetleg itt hagy, elmegy Libanonba, elviszi a gyerekeket, ilyesmi... Mert hát sajnos ezekre is van példa. De hál' istennek nem így lett. :) De ezt az elején tényleg nem lehet tudni. Tulajdonképpen lutri. Mert a legszerelmesebb és legrendesebbnek látszó férfiból is válhat vadállat. De mondjuk ez magyar férj esetén is fenn áll.
Ezt te sem gondolod komolyan, hogy az egész családot viszed magaddal!?
Az én szüleim erre biztosan alkalmatlanok lennének. Megoldhatatlan lenne.
:D biztos hogy csak miatta mennél;) Lassan már szinte bárhol szívesebben élnék mint idehaza, majd szervezz nekem is valami jó partit)
A család általában maradni szokott mindig. Az én családom sem költözne szerintem sehova sem
Ha netán egy nem magyar párom lenne, biztos vagyok benne hogy kiköltöznék vele külföldre, ha ő szeretné :)
A családot nagyon nehéz kiköltöztetni akármerre külföldre. Családra viszont szükség van. Vagy egyedül mész vagy sehogy.
Neeeeeeeeeem hanem az apuci anyuci jön majd látogatóba néha, nem állandóan, de nekik is meg kell érteni hogy feleséged gyereked lesz akkor velük maradsz az anyuci apuci meg otthonmarad.
Most arra gondolsz hogy a már meglévő családoddal együtt kiköltözni? Az elég őrült ötletnek hangzik, főleg ha a gyerekek is már iskolások. Hogy fognak az új helyen tanulni? Ez nem kaland, ez felelőtlenség.
Hát ha külföldön alapítasz családod=házasodsz, az minden csak nem kaland... A kaland ha kimész egy két hétre esetleg nyárra dolgozni de hamár kinn van a családod, az nem kaland... És miért járnál te haza? A szülők is mehetnének arról nem is beszélve hogy simán elmenne sima vakációnak és ingyé szállás :)
Nekem a külföldön élés kaland lenne, attól függetlenül, hogy a házasságot nem tekintem annak.
Külön kell választani a két dolgot. Külföldön úgy is lehet élni, hogy nem a párod, hanem mondjuk a munkád miatt mész ki. És az is egy kaland, és nem azért mert ugyanazt a munkát csinálod mint itthon, hanem azért mert új helyre kerülsz.
Az mindenképp megnehezíti a házasságot ha külföldre házasodsz, hazautazás néha szülőkhöz meg ilyenek.Kalandnak azért nem mondanám mer azér ha összeházasodsz valakivel az csaknem kaland kategória:)
Ez pont úgy hangzott mindha mindenképp egy külföldivel akarnád összehozni, szerintem meg pont az a lényeg hogy ne válogassunk, majd az idő eldönti, mindenki felismeri saját maga, hogy ki az aki... Az hogy más a szine vagy más nyelven beszél az mind mellékes lesz.
A te családod mennyire fogadta nehezen azt hogy a kedvesed Libanoni? Felicitas igazán sajnálom, de ez ne szegje kedved. Sajnos az életben rengeteg csalódás ér, de nem szabad egy rossz tapasztalat után föladni!
Én csak a pozitív tapasztalatokat tudom erősíteni. Férjem libanoni és 25 éve vagyunk együtt, 3 gyönyörű gyerekkel. Voltak, hullámvölgyeink, de nem az etnikai eltérés miatt. Minden évben kimegyünk a rokonainkhoz, imádom őket és ők is engem, és persze a gyerekeinket is. Ők is nagyon jól érzik magukat ott kinnt. Az időnként háborús állapotok ellenére is. Ha ma választanék férjet, újra csak őt választanám. Pedig lenne/lett volna jelentkező magyar is... :)
Azt hittem hogy tényleg szeret.Tévedtem.Inkább a papírok kellettek neki,hogy legálisan tudjon maradni Európában.Nem tudnék meg nem is akarok többet külföldivel összeállni! Meg a sok stressz ami velejárt,mire a papírjai rendben lettek.
Nálunk a vallás nem volt téma,de nem bírtam már hogy neki csak a szülei,a testvérei voltak fontosak.Azóta sem vagyok párkapcsolatra....
Amirol te irsz, az nem szerelem. Bar olyanba en sem mennek bele, hogy full vallasos ferj (mivel en nem vagyok vallasos), meg nagyon mas csalad, stb.
a tavakat nagyon szeretem sokat jártunk a gyerekekkel gödöllőről át....
Igen, ez alkalmazkodni nem tudó, nem is akaró, azt nem élvező embereknél így van. Ha 2 ilyen ember kerülne össze, azt nem is szabad erőltetni.
Egyszer volt ilyen kapcsolatom, de az is bőven sok volt... A kulturális különbségek nagyon élesek lehetnek, és amiben felnőtt az ember, az alapvetően meghatározza a gondolkodásmódját. Egy ilyen kapcsolatban az egyik félnek általában fel kell adnia a saját kultúráját, és ez nem jó. Ha egyik sem akarja, abból lesz a háború, méghozzá nagyon durva is lehet. Én többet nem mennék bele ilyesmibe.
További ajánlott fórumok: