"Védd magad!… Mindenáron." I/2. (beszélgetős fórum)

Kizárólag varjúként tudnék hozzászólni... k'ááááááár lenne érrrrrte!

Ne gondolj túl komolytalanak. Ma így ébredtem. Az optimizmusom pedig már áttörte a legnagyobb termünk búráját is. Nincs mit tenni ma velem... De lehet, hogy így vetem le majd az ólomköntösöm is egyszer? Az se rossz, nem!?

Nem csodálkozom egyébként. Azért remélem, hogy kellő sebnyalogatás után még változtat a mi burink a véleményén...

És tegnap már volt a Hoxán... v. tegnapelőtt?... de volt és ez már valami. Nem gondolod?

Milyen különös! Burgonya írásába én is úgy kezdtem bele, hogy talán ezt is Lhara írta... Viszont már a második mondatából rájöttem: ez biztosan nem ő - a hasonlóságok ellenére sem...

Sajnálom én is, hogy Burgonyát ilyen heves támadások érték. Nyilván nem akart rosszat... ...És az is nyilvánvaló (legalább is az én számomra), hogy gondban van az édesanyja, a testvére miatt, s azért írt, mert segítséget várt... Szerintem is úgy kéne fórumozni (ha lehet - de lehet-e mindig?), hogy ne megbántódás legyen a vége...

Kedves Mapipiti és Sandacsacsa!

Sajnálom, hogy megkésve, de most szerét ejtem, hogy megköszönjem jóindulatú segítő-szándékotokat.

Szerencsére nem túl nagy a gond... némi infohiány csupán, ami Linamelinda hsz-ét meghatározza. Ez pedig rendbe jön azonnal, ha még olvas tőlem... amit őszite szeretettel remélek.

Végül is csak egy hozzászólóról beszélhetünk ugye, aki túl vehemensen lépett fel, kellő körültekintés nélkül. Ráadásul helyesbített is... de sajnos már csak azután, hogy kiborult ez a kedves kis "barátnőnk". Annyira sajnálom, hogy így történt. Reménykedem, hogy rákattint és beleolvas még a Hoxába... tegnap írtam neki priviben...

még nem válaszolt.

Üdvözöllek!

Igen, folytatom. Okt.02-án aktivizálja Hoxa a harmadik részt.

Örülök, hogy várod.

Zavarba hozol, kedves viktory1.

A élet dolgai akkor is megoldódnak, ha mi magunk tehetetlennek bizonyulunk a legjobb szándékaink ellenére. Tudod, az idő... a sors...

No, alaposan lereagáltam a topicját... olyan erős érzéseket keltett a története, a problémja, hogy legszívesebben kiemeltem volna a kis életéből és bepakoltam volna valami ezzel pont ellentétesbe.

Hiába, a szentimentális-empátikus érzelmeim vezérelnek.

Ah! Ez volt a másik ötletem, de valahogy elterelődött a figyelmem mielőtt elolvastam volna. Köszönöm, hogy segítettél.

Egyéként az első benyomásom igen pozitív róla.

Kár lenne, ha pont ő maradna csalódott... Nem érdemli.

Azért nem találtad, mert cikket kerestél. Ő Tudásbázist írt ki: "Az időskori demencia tényleg csak idősebb korban fordul elő? Fiatalabb (55 éves korban) nem?" címmel.

Szegénynek úgy beszólogattak, hogy - eddig legalábbis úgy tűnik - egy életre elvették a kedvét a fórumozástól.

Öszinte örömmel üdvözöllek ismét "nálam".

Köszönöm a figyelmed.

Rögvest felkerestem Burgonya lapját, de azt amire gondolsz, nem publikálta. Vagy priviben írta neked, vagy nem róla lehet szó... de érdekelne a történet... szívesen venném, ha segítenél ebben.

Egyébiránt valószínűleg magam is nehezen elképzelhetőnek tartanám, hogy ilyen emberi életek léteznek, ha közvetlenül nem lettem volna érintett.

A folytatás...?... amit a valóság ír... már megtörtént eseményt dolgoz fel, nem tud minden esetben szívderítő fejleményeket, kifejletet adni. Legalábbis nem minden síkon... de valamely síkon mindig megtalálhatjuk minden történetben azt. Minden történet, minden emberben más és más gondolatot ébreszt, így pedig közvetve vagy közvetlenül, de mindenképpen hozhat jót az életünkbe a legtragikusabb történet is.

Szeretnék örömet okozni neked... Remélem, megtalálsz valami fontos, építő gondolatot, ami éppen téged visz majd tovább.

Kedves Lhara!

Sikerült ezzel az írásoddal is a lelkemet megéríntened.

Nem igazán érted a lényeget.Itt nem testi éhezésről/nélkülözésről van szó csupán,hanem lelki-és szellemi kiéhezettségről is.Kigúnyolták, ha könyvet olvasott, ha relax zenével töltekezett(lelki/szellemi töltekezés). Nem nézték jó szemmel,ha szeretetet és babusgatást adott magának, mert ők nem tudták megadni neki....

Szerintem az anyagi nélkülözést még pótolná a másik kettő bősége....A hiány ezen hármas (test-lélek-szellem) szintje együtt pedig tényleg maga lehet a pokol.

Aki nem élt ilyen helyzetben, annak nem lehet megmagyarázni, mert nem érti!

Ha én mesélek az életemről, érzéseimről, sokszor az az érzésem, mintha egy másik bolygórol jöttem volna!

Tudom, hogy a cikkíróhoz címezeted a mondanivalódat, de ne is próbáld megérteni, nem fog menni.

Na, ez már ehetőbb olvasmány tőled. :)

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni, először azt hittem Burgonya írta, olyan kísértetiesen hasonlít a történet vázlata az ő életéhez.

Hihetetlen, hogy ebben az országban a XXI. században így élnek emberek.

Várom a folytatást, remélem szívderítő fejleményeket is fog tartalmazni.