"Védd magad!… Mindenáron." I/1. (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Védd magad!… Mindenáron." I/1.
Köszi, köszi, köszi!
Mindig boldoggá tesz, ha láthatom, hogy nem maradt el a hatás...
...de ezt már alaposan szét bontottam a moderátorunk kérésére... Így lett ez egy tirilógia három részéből az első. Igen, valóban, még így is elég terjedelmes maradt.
Ha tetszett, akkor majd olvsad el a folytatásokat. Ez a téma összesen nyolc részre lett osztva... kb. hetente aktivizál egyet Hoxa, de közben még lesznek más cikkeim is. Úgy november végéig folyamatosan lesz valami új.
Szívesen látlak!
Szia Lhara! Hát ez belőlem is kivett! Sok része van amit akár én is írhattam volna, csak nem tudnám így megfogalmazni. El kezdtek folyni a könnyeim annál a résznél, ahol írtad, hogy végig szeretted őket. Én is "próbálom" szeretni anyámat... No, de nálunk más a helyzet.
Nagyon jó a téma és az egész írás, bár szerintem is szét lehetett volna szedni két részre. De tudom, ha egyszer belelendül az ember lánya, akkor jön minden csőstül.
Ha még eddig nem mondtam: Imádom minden írásodat, ne hagyd abba!
Üdvözöllek "nálam" titeket is, kedves Jadviga17 és Masnesz!
Mit értetek azon, hogy "kivesz"?
Egyébiránt tudom én, hogy nem könnyű olvasmány, amiket "kell" írnom. Még nekem se, amikor újraolvasom, pedig megélt eseményeket boncolgat sorra... mégse. Kellett hozzá, hogy végre könyebbedjen, az hogy a holisztikus tudásba merítkezzek egy egészen kicsit... de tényleg... mert jelentéktelennek mondható az "informáltságom", de ehhez épp elég segítségnek bizonyult.
Jó volt elolvasni, engem nem "vesz ki". Néha kicsit zanzás, nem tudni mit ki gondol, de alakul ez majd.
:)
Sok sikert a könyvedhez!
Bevallom az elejét nem nagyon tudtam kibogózni. Mikor túljutottam a "húsos" részen már tudtam, hogy Te írtad.
Jól sikerült, de tény hogy továbbra is sokat kivesz belőlem amikor elolvasom egy-egy cikkedet.
huh. megdöbbentő és megrendítő. hiába, az ember önző és nem lát tovább asaját orránál csak ha rákényszerítik. pedig vannak még kegyetlen emberi sorsok, csak ritkán vesszük észre őket.
maga az írás gyönyörű és kivánok sok erőt és kitartást hozzá!
Hiába próbálkoztam, többé nem tudtam ellenállni. Egyszerűen nem. Akármit tettem, miközben egyre rosszabb közérzettel vegyes reménytelenséget éreztem. Valami érdekes nehéz-érzet, mint malomkő, úgy telepedett rám. Szerettem volna megszüntetni, mielőbb legördíteni magamról. Hűen magamhoz… kerestem az okát, a mibenlétét… Mindhiába.
Ugrás a teljes írásra: "Védd magad!… Mindenáron." I/1.