Van itt olyan aki szorong mások közelében? (beszélgetés)

Szia, persze hogy nem mindegy a szorongés intenzitása, az enyém talán nem olyam intenzív, eddig csak a szívemet nyiffantotta ki ( pészmékerem van fél éve) és ott a folyamatosan gombócérzés a torokban meg a "szert érek" életérzés".

Ki lehet bírni, már hogy a fenébe ne lehetne, csak nem biztos hogy ilyen állapotban érdemes kivárni azt az isten tudja hány évet ami még hátravan.

Az sem mindegy ,hogy milyen mértékű szerintem a szorongás.Van amelyik szinttel együtt lehet élni és van szerintem az,ami pl. Nekem annak idejen volt,azzal mondjuk szrintem mar nem elnek.

Tuti megoltem volna magam.

Szerintem van az a gyogyszer ami hat.

Csak nem biztos h az elso vagy a masodik.

Es ugy gondolom h van az a pszichologus aki tud segiteni.

De nem akarok okoskodni,nem vagyok orvos,de kozel 7 eve kezdodott az en betegsegem.

( generalizalt szorongas)

Sziasztok, túl vagyok orvoson, terápián, gyógyszeren, hipnózison, kinezológuson és amit el lehet képzelni hogy segíthet, emberek között mozgok és dolgozom immáron 31 éve, ennek ellenére a szorongás maradt hű kísérőm.( és fog is halálom napjáig)

Sajnos ennyi év és "szabadulási kísérlet" távlatából az a véleményem hogy tökéltesen SEMMI nem segít azon aki ilyen típus, maximum abban bírhat az illető hogy vannak jobb időszakok az életében.

szakorvosi segitseggel le lehet szokni rola; ez kb. egy eves "program" (xnx-szal es mizapinnal)

a baratnom 16 ev utan hagyta el

Én a gyógyszer kérdéssel kicsit vitába szállnék,mert annak idején én is jártam mindenhol,pszichologus,kineziologus,akupunktura meg sorolhatnám. Hiába beszélgettem,jartam tisztessegesen a pszcihologishoz,kidobott penz volt.

De nem akarok a gxogyszer melle allni,felre ertes ne essek. Mondjuk en 7 eve szedem ua a gxogyszert ugxan abban a mennyisegben. 1 szemet !

De mindenkeppen doki. Elsonek pszicho,utana majd o eligazit.

1 év munka nélkül sok idő, elidegenedtél az emberektől.

Elmúlik mihelyst lesz munkád.

Nekem is a szociális fóbia jutott elsore eszembe.

Engem annak idejen generalizalt szorongassal diagnosztizaltak.De barmi is legyen el kell menni orvoshoz.

Kevés emberrel beszélsz, nem tartozik napi szintű tevékenységhez, hogy kimozdulsz.

Bizony sokszor menj el sétálni, csak azért hogy ne szokjál el.

Aki nem volt benne, lehet, hogy nem hiszi, hogy a tömegtöl is el lehet szokni. Saját tapasztalatként mondom, hogy pedig el lehet.

Ügyintézésnél, az lehet a gond, hogy magadra veszed a fáradt ingerlékeny , beszólós modorukat. Lehet, hogy utóbbi időben kijutott ebből is. Mosolyogj vissza, és légy határozottan kedves velük. Talán átveszik ezt a temperamentumot is.

Keress valami közösséget, klubbot, akik heti rendszerességgel összejönnek. Sokat segítene.

Ha sokat van egyedül az ember, a komfortzónája megváltozik és már nem érzi biztonságban magát új helyzetekben, új emberekkel. Rá lehet fogni, hogy pánikbetegség, meg orvoshoz, meg alternatív lehetőségeket keresni.

Én azt mondom, hogy kutyaharapást szőrével: vegyél erőt magadon és használj ki minden alkalmat a szociális érintkezésre, a kimozdulásra, az új élményekre. Le kell küzdened magadat, mielőtt teljesen beleragadnál ebbe.

Generalizált szorongásnak hívják a problémádat.

Valószínűleg valami közelmúltban vagy régebben történt dolog váltotta ki,ami miatt szorongani kezdtél. Első körben pszichológus, de lehet, hogy pszichiáter is kell majd,aki felír valami könnyebb nyugtatót. (Először általában a tüneteket kell kezelni gyógyszerrel,utána pedig az okokat feltárni terápiával.) Sok sikert!

Ez valamilyen mentális betegség lesz, nem hiszem, hogy elég kineziológus, orvoshoz fordulj. És küzdj ellene - bár ez a fórum azt jelzi, hogy akarsz.

Mielőbbi gyógyulást kívánok!