Van értelme így a szünetnek szerintetek a kapcsolatomban? (beszélgetés)
szerintem ha valaki szerelmes, es kozos jovot, csaladot, hazassagot akarna valakivel, az egy szunetben nem rohan rogton massal randizni
olyan, mintha nagyon eroltetni akarnad, hogy o akarjon komolyan, mikozben egyikotok sem szereti igazan a masikat. kulonben fel sem merulne az, hogy ne tudnatok komoly dolgokat megbeszelni, hogy a haverozas menne, nalad meg massal randi. ha 18 evesek lennetek, beleferne, 27 es 38 evesen gaz mindkettotok hozzaallasa
ez egy pocs, nem ferfi, te pedig nem vagy szerelmes igazan, csak mar abrandozol hazassagrol. keress mast, olyat, aki ugyanazt akarja, mint te, es megszeret, megszereted
ha kibékültök, újra kezdődik az egész ő bulizni akar, te családot. de ha valaki ilyen korban még nem akar családot csak bulizni, ez alaptermészet szerintem 5 év múlva is így fogja gondolni. szerintem legbelül te is tudod, hogy nincs értelme
Ami nem megy hiába erölteted.Ha Ö nem érzi szükségét hogy veled legyen.Minek akarsz várni és minek.Elrepül a fiatalságod az idöd,egy ilyen pasira aki a haverjait részesiti elönyben.Nem Téged.
Ezt akarod???
Hát, talán nálunk is ugyanaz a helyzet mint nálatok... Ő is inkább fél tőle, de amúgy nem mondja hogy nem akarja... meg gondol rá néha. Én is úgy gondolom, ha születne egy baba, akkor nagyon szeretné... Tudom rossz példa, de én nagyon akartam egy macskát, ő meg nem. Aztán amikor lett, akkor annyira megszerette, hogy csak ő foglalkozott vele... Meg imádta.Ha kiment a kertbe, akkor is rohangált utána, aggódott, hogy merre megy, pedig csak egy macska... Szóval szerintem egy gyerekkel is ez lenne.
Szerintem nem arról van szó, hogy nem érett meg rá. 38 évesen? Az elég durva. Valószínűleg nem is akar, neki így jó, ahogy most van. Az én párom konkrétan rettegett a gyerekvállalástól. Évekig voltak komoly vitáink emiatt. Mikor megszületett a kislányunk, ez elillant. Mindig tudtam, hogy nagy kockázatot vállalok, hogy neki szülök. De abban sosem kételkedtem, hogy remek apa lenne. És igazam lett. De alakulhatott volna másként is. Akkor most egyedülálló anya lennék. Minden kapcsolat más. Neked kell érezned. Beszéljetek, döntsön, mit akar a jövőjével/jövőtökkel.
Bizonytalan 38 évesen, 48 évesen, majd 58 évesen...
nem, még azt sem akarta... csak hogy ő bizonytalan az egészben. mármint a gyerekvállalásban...meg nem tudja, állandóan ez a válasza, meg h
Csak mondj le a gyermekről...
na jó, de ő sosem akart lelépni :( azt mondta, lehet hogy mi életünk végéig együtt leszünk, mert szeret :(
Igen. Van néhány ilyen típusú ismerősöm. Nem is akarnak gyermeket soha, amikor a soron következő barátnő nagyon ráhajt a gyermekkérdésre lelépnek.
De szerintetek nem lehet hogy két három éven belül felnőne hozzá? vagy ennyi idős férfi örökre ilyen éretlen marad?
úgy nincs értelme ha nem érett fel hozzá egy kapcsolathoz fel kell érni és mikor a haverok meg a buli az első akk még nagyon nem érett még meg rá van az a bizonyos határ...
Azt hiszem akkor tudod a megoldást is. Belekényszeríteni senkit nem lehet és nem is érdemes. :(
nem, gyerek nélkül én nem tudom elképzelni az életemet :(
Azon is gondolkozz el, hogy ha ő végül melletted és a gyermekvállalás mellett dönt s meglesz a gyermek, egyedül vállalod a kicsit?
Van aki nem érik meg se a komoly kapcsolatra, se a gyermekvállalásra. Ha a bulizós életmódot szereti, nem lesz belőle otthonülős apuka. Itt a kérdés nem az, hogy ő változtat-e, hanem az, hogy te gyermek nélkül és bulizós életmóddal el tudod fogadni? Ha tudod a választ, akkor tudod a megoldást is!
hm, jólvan. ez igaz.... hát most mi három vagy négy hete nem vagyunk együtt, de egyszer még találkoztunk és nálam aludt... De most akkor tegnap megbeszéltük, hogy akkor egy hónap nulla kommunikáció és akkor gondolkozás ezerrel. ha úgy kell lennie, akkor úgy lesz.
Egyszer egy hétik aztán kettőig. De konkréta elküldtem a pi***ba. Nagyon mérges voltam, elegem volt mindenből. Aztán átértékeltük mind a ketten a kapcsolatunkat. Jobban becsültük egymást. Úgy tűnik bevált, most volt az első házassági évfordulónk és két héten belül megszülöm a kismanónkat. :) Akik összetartoznak, együtt is fognak maradni. Akik nem, azoknak jobb, ha minél hamarabb kiderül.
és ti mennyi ideig voltatok külön? változott utána valami jó irányba?
Mi kétszer szakítottunk. Így sem voltunk mással, mert szerettük egymást akkor is. Szerintem segíthet nekik :) De ha a pasi félremegy, egyébként sem volt értelme a kapcsolatnak.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy vátozni fog, legalábbis nem teljesen. Ha tud kompromisszumot kötni, működhet még :) Szerintem ez a szünet jó alkalom arra, hogy mind a ketten átgondoljátok.
nem, ő magától mondta, hogy nem tudna mással lenni, én nem kértem rá, hogy ne legyen mással, mondta, hogy nem lesz. És megbízom benne, ezért mondtam, hogy akkor én sem.
ha valaki azt mondja, hogy szüneteltessünk egy kapcsolatot, az már régen rossz. egy hónap alatt simán (ha akarja) talál magának mást.
nem akarlak elkeseríteni. de ha ilyen bulizós, szerintem még a gyerek gondolata se jut eszébe.
Szia, leírod a te történeted? hátha tudunk segíteni egymásnak :) Nálatok hogy van?
Ismerős a szitu, egy az egyben ugyanez van/volt nálunk is...
Most azt mondod, azért nem akarja mert én annyira erőltettem... nem, ezen sokat gondolkoztam. Ha nem szóltam volna semmit, neki soha a büdös életbe nem jutott volna eszébe hogy feleségül vegyen, vagy gyerekünk legyen. Ebben biztos vagyok. Magától SOHA.
Nem tudom... Előttem egy kapcsolata volt még csak ami komolyabb... az is ilyen semmilyen kb... Nem, hidd el, nagyon sokat beszéltünk ezekről. Nincs benne sérelem, csak mindig azt mondja, hogy fél, a felelősségtől, hogy utána nem lesz olyan az élete mint előtte, meg egy gyerek sokba kerül, meg úgyis elválnak az emberek... De én nem azt akartam, hogy most és azonnal vegyen feleségül, hanem hogy a jövőbeli terveiben benne van-e... Nekem nem kell most gyerek, szívesen várok még három, négy évet, ha ő úgy érzi, hogy majd akkor áll rá készen. Csak az a baj, hogy állandóan elutasító volt velem, amikor felhoztam a témát, közös jövővel kapcsolatban, és ez bánt. mert bizonytalannak éreztem magam, bizonytalannak a jövőm.
Ha megtalálná élete párját, hidd el, képes lenne a változásra és akkor nem lenne fontos neki ez a haverozás ennyire. Valószínüleg van benne egy múltbeli sérelem, ami miatt nem vonzó számára az ennyire komoly elköteleződés, mint a gyerek és a házasság. 38 év alatt azért ő több mindent átélt, mint te 27 évesen. Nem arra akartam célozni, hogy miattad van. Csak mivel ennyire erőlteted a dolgot,sokszor felhozod, pedig csak 2 és fél éve vagytok együtt, ő amiatt nem akarja. Ez egy olyan dolog, hogy te sem szereted azt, ha valaki rád akar erőltetni valamit amire még úgy érzed, nem állsz készen. A pasikban ráadásul benne van a vadászösztön, hogy ők szerezzenek meg téged, hogy ők hódítsanak meg(ez esetben ő jöjjön rá, mennyire akar téged, hogy pl megkérje a kezedet), nem szeretik, ha tálcán kínálod magadat és rájuk erőlteted az akaratodat(gyerek, házasság). Sajnos 2,5 év után, ha ez van, nem lesznek jó kilátások a további közös jövőtökre nézve sem. A részedről lesz tele kompromisszummal és lemondással. Ő nem hiába választott magánál 11 évvel fiatalabb nőt, mint te, mert könnyedséget, szórakozást akart, nem elvárásokat és kötöttségeket.
További ajánlott fórumok: