Valóban azok az anyák, feleségek, akik teszik a kötelességüket áldozatnak számítanak? (beszélgetés)

Persze, holott az impotencia nemlete nem all egyenes aranyban az eroszakossaggal, ugy ertem, nem hiszem, hogy azok a pasik lennenek a legjobbak az agyban, akik agyon kivul onzo, parancsolgato sovinisztak. Az ilyenek az agyban sem figyelnek a partnerre, sot, a szexualis kepessegeik sem ettol lesznek tovabb aktivak:)))

Sot, pont a tesztoszteron tobblet, ami az aggresszivitasert felelos, elosegiti a prosztata megnagyobbodast hamarabb, fiatalabb korban, a megnagyobbodott prosztata merevedesi problemakhoz, impotenciahoz vezet. Nem akartam belemenni ennyire csak ebbol is latszik, hogy biologiai alapja sincs annak, hogy a maszkilistakat pozitivan kezeljuk.

Hát te tudod...az én férjemnek nem lett volna jó...és nekünk sem.

Engem nem vigasztalt volna, hogy akárhány embernek ad munkát, és az évi 2 hónap sem pótolta volna a napi családi együttléteket, közös estéket, reggeleket. Főleg akkor nem, ha az a kis idő, amit velünk tölt arról szól, hogy lesem minden kívánságát.

Azt én is jobban szeretem:)

Bár mostanság kezdek rászokni a Ekönyvre:)))

"Es arra gondolok, hogy szegeny szufrazsettek az ilyen egybites lelkekert is adtak a veruket..."

Erre fogják azt mondani, hogy ők nem kérték...

Az 1bit max. ilyen válaszra elég.

Attol verem a fejem a falba, mikor nok mondjak ezt a ti akartatok ezt a fene nagy egyenjogusagot, es most a pasik impotensek es nem erzik magukat ferfinak (LOL)

Es arra gondolok, hogy szegeny szufrazsettek az ilyen egybites lelkekert is adtak a veruket...

És ilyenkor van az,hogy apuka idő előtt kap egy infarktust vagy valami hasonlót, ugyanis ezt hosszútávon nem lehet bírni.

Ilyenkor nem értem, hogyha én szeretem a másikat, hogy nézhetem végig,hogy átmegy igavonó baromba.

Mindegy...

"A férjem azért keres jól mert embertelen mennyíséget dolgozik,és nagyon ügyes.Van olyan hogy 4 kor fekszik le és 6kor már indul."

Hát ezt nem tudom megérteni. Sosem tudtam. Kinek jó ez? És miért csinálja? hogy te otthon maradhass a gyerekekkel? Jó neki? hogy abból áll az élete, hogy dolgozik látástól-vakulásig?

Jó nektek, hogy apu sosincs otthon, mert dolgozik látástól-vakulásig?

Én nem kivánnék ilyen életet magamnak, bármely fél lennék.

Akkor rosszul fogalmazol, mert te ugyan arról beszélsz mint itt legtöbben, csak félre érthető vagy.

Persze, hogy nincs egyenjogúság, sehol nincs. Miért pont a családban lenne?

Neked jó az, hogy otthon vagy 3 évet a gyerekkel, ennyi mindenkinek szükséges lenne. Én 4 évet voltam otthon, igaz az utolsó év már tanulásról szólt. Hogy jó volt e? Volt ami miatt jó volt. A gyerekkel sokat tudtam foglalkozni, a lakásunk mindig rendben volt, gyes mellett tudtam otthonról dolgozni, stb. De az nem volt jó, hogy kiestem a munkából, bár akkor még könnyű volt jó állást találni, nem vettem észre, hogy a kis gyerekem miatt hátrányaim lennék. Amikor otthon voltam mindent én csináltam, hiszen simán belefért az időmbe a takarítás, főzés, tanulás, hobbi, stb. Nem vártam el a férjemtől, hogy munka után éjjel ő keljen fel a gyerekhez, ha felsírt, nem vártam el, hogy munka után ő pesztrálja a gyereket, készítsen vacsit, stb. egy kicsit sem éreztem magam áldozatnak, és azt sem éreztem, hogy azért csinálom, mert ez a köteleségem. Amióta én is dolgozok, azóta viszont megosztjuk a munkát, mert nekem is szükségem van a pihenésre, nekem is a topon kell lennem a munkahelyemen, ahhoz, hogy megkapjam a fizetésemet. Ha valamelyikünk otthon van/volt, akkor az otthon lévő csinálta a házimunka nagy részét. A férjemnek sem esett nehezére, hogy kitakarítson, elmosogasson, stb. Vannak olyan házimunkák, amik megbeszélés nélkül is a férjem "feladata". Bevásárlás pl. Én nem tudok cipelni, ő viszont igen. Ő az erősebb:) Ahogy már írtam, vannak ételek, amiket ő főz meg, mert férfi kaja:) Persze ez nem igaz, csak a férjem szerint ő jobbat főz, mint én. Én meg nem kapálódzok azért, hogy főzzek egy lecsót, ha annyira szereti csinálni. Biztos tudok olyat főzni, mint ő, csak még nem próbáltam. Brassóit egyértelműen tudok olyat főzni, mint ő, de olyan vicces, amikor a férjem érdeklődik, hogy kinek a brassóija finomabb:)))

És, ahogy a férjem beszáll a házimunkába, úgy én is beszállok a férfi házimunkába. Amikor festi a konyhát vagy fürdőt vagy bármit, akkor én nem megyek el sétálni, hanem segítek neki, amiben tudok ahogy ő utána a takarításba, stb. Szerintem ez a normális és nem az, amikor a férj kijelenti, hogy ez női munka! Nem csinálom.

Még a házasságunk elején az első lakásunkat a férjem és a gyerek kori barátja közösen újították fel. Vezetékek újrahúzása, festés, mázolás, tapétázás, járólapozás, konyhabútor, stb. És szépen mindent takarítottak is, de azért a költözés előtt én elvégeztem egy jó nagy takarítást. Beugrott egy ismerősünk, hogy hogy állunk és azt látta, hogy mosom az ablakokat, teszem fel a függönyt, stb. és legyintve mondta, hogy ja már készen vagytok? Ez már nem munka. Azóta, ha házimunkázunk, akkor mindig valamelyikünk elsüti ezt a poént. Férjem porszívózik. Mit csinálsz? Ja semmit! Ez nem munka:)))))

Tehát, összefoglalva a mondanivalómat: aki nem önszántából van otthon és csinál meg minden házimunkát az áldozat. De aki szívesen van otthon és persze ez nem azt jelenti, hogy örök életében, az nem áldozat. Azt sosem értem meg, hogy sok kismama miért gondolja azt, hogy a férjnek kellene munka után még bizonyos munkákat otthon elvégezni, amikor a kismama otthon van éjjel és nappal is. Na az ilyenről meg van a véleményem. Na ők a mártírkodok, mert szerintük nekik is kijár a segíség, bármi áron, közben meg lusták elvégezni napközben, amit kellene, mert egyszerűbb a net előtt ülni vagy lent lenni a téren a többi kismamával, pedig elég lenne a gyerekkel délután elmenni valahová 2-3 órára.

Na, nem írok már többet:)

Szerintem életszakaszok vannak.

Van a gyerekkor, aztán a tudatosabb tanulás időszaka. Netán diploma, egyetem, egy kis "mit érek el" időszak.

Van a keresős időszak, akár magunkat, akár társat keresünk.

Van a gyerekezős időszak, amikor automatikusan többet háztartásozik az ember. Persze az egyedi döntés kérdése, hogy mennyit, de a saját átlagához képest biztos többet.

Meg van a már gyerekezés utáni szabadabb korszak.

Aztán meg jön a szenior korszak, ami ma már szintén sok lehetőséget tartogat.

Meg a nagymama-papa korszak.

Meg a nagyon idős kor.

Persze ezek átfedik egymást, van akinél egy-egy kimarad, más veszi át a helyét.

A lényeg szerintem, hogy hagyni kell magunkat, hogy átmenjenek rajtunk a korok a maguk szépségeivel és nehézségeivel, és ami a legfontosabb:

Ha nem ragadunk bele egyik szerepbe sem nagyon (ez nem azt jelenti, hogy ne éljük meg mélyen, csak azt, hogyha váltani kell váltsunk), akkor olyan nagy baj nincs. És akkor értelmetlen a kérdés is, mert akkor nincs olyan, hogy áldozat vagyok...

Tényleg teszem a dolgom, de mindezt úgy, hogy nekem is jó legyen.

Én sajnálom, hogy te nem értetted meg, hogy a hagyományos családmodell, az arisztokrácián kívül mindig az volt, ami most, csak a nő ebből anyagilag semmit nem érzékelt. Nagymamáim dolgoztak. Az ő szülei dolgoztak. A nagymamám konkrétan dolgozott mint egy güzü, mert fizikailag is erős volt, tehát minden férfimunkát is elvégzett, de ezekért csak női napszámbért kapott. Ahogy sok más társa. Ennyi. Nem volt soha ilyen a történelemben, hogy az asszony otthon nevelte a gyerekeket, amíg a férfi elment dolgozni.

Mindig az volt, hogy a család legöregebb asszonya (nagyanya) és a legidősebb, de még férfimunkára alkalmatlan leánygyerek (mondjuk olyan 10-12 éves) nevelte a gyerekeket. Az asszony, feleség MINDIG, MINDEN ÉVSZAKBAN, MINDEN ÉLETKORBAN MENT DOLGOZNI. Pl. anyám is 8-9 évesen otthon volt 3 kisebb tesójával, egyedül, közben megetette a disznókat, főzött, amíg a többiek dolgoztak a mezőn. Ez a htb. egy mese. És igen, Afrikában még mindig nincs emancipáció, szóval igen, mi is lehetnénk még azon a szinten.

A gyakori mondás: TI AKARTÁTOK AZ EGYENJOGÚSÁGOT... Egyszerűen nem igaz. Mi akartuk, és akarjuk is az egyenjogúságot. De NINCS. Még mindig NINCS. Mert ha még mindig több nő hal meg férfi kéz általi erőszaktól mint katonák a fronton, ez nem egyenjogúság. Ha még mindig a világ nagy részén a nők állatszámba mennek, nem egyenjogúság. Te szeretnél úgy élni, mint Afrikában? Szerintem nem. Szóval neked sem hiányzik a régi modell. Ez, ami most van, már egy előrelépés, úgy értem, a nőknek már több joga, több választása van. És ez valahol tetszik sokaknak, de úgy alapjáraton nem sokáig bírnák a "hagyományos családmodellt", qrvára nem.

Továbbra is azt gondolom, hogy ha egy nő sír, hogy munka mellett háztartás+gyerekek nagyon nehéz, az nem azért van, mert "ti akartátok az egyenjogúságot", hanem pont ellenkezőleg, abban a családban nincs egyenjogúság. Ha pedig azt hallom, hogy egy otthon levő anyuka azt mondja, hogy nem fér már az idejébe a házimunkán kívül semmi, ez is elgondolkodtató, mert nem vesz el órákat a házimunka, még akkor sem, ha egyedül csinálja. Nem 8 órás meló. Ezt nem hiszem el senkinek. Ellébecolja az időt, amiből másfél óra koncentrált figyelem, meló összesen, a többi pedig minden más. De ez választás, mindenki azt csinál, amit akar, otthon is lehet, csak ne bújjon egy ilyen kifogás mögé (kivétel, ha állatokat tart, kertet nevel)! Mondja, hogy azért van otthon, mert ilyen kedve van, slussz, és ez legalább hihető.