Vallomások

Unom már az internetet.

Az aranykor előhírnöke ez a járvány.

Hiányzik a barátnőm, nem válaszol!

Irigylem azt, aki a szerelmével tud lenni.

Aki megbánt, arról nem veszek tudomást, - számomra nem létezik többé!

A Szerelmemmel babgulyást ettünk, és telepukiztuk a szobát. 😷😱

Én sem maradok itthon, de nem egészségügy. A gyerek viszont itthon távtanul, munka után tudok neki segíteni. Kezdek kimerülni és a szabadságot nagyon várom.

Nagyon félek ettől a járványtól. Nem a gazdasági helyzet meg a pénz miatt, hanem a sajátom és a családom egészsége miatt. Nagyon féltem a családomat és én sem szeretnék megbetegedni. Remélem, hogy ha vége lesz ennek, akkor mind átölelhetjük egymást.

Utálom a Barbie babákat!

Nagyon hiányzik minden vele❣️💕😿

Ma kitettem piros szívecskét az ablakomba. Ugye így köszönjük meg az egészségügyi dolgozóknak...

Van egy kolléganőm és állandóan nyalizik a főnöknek, nagyon-nagyon idegesítő. Ma már azt beszéltük, hogy szólunk neki.

Bulimiás vagyok és már nem látom, merre van a kiút. Nagyon sokszor hánytatom magam és már a családom cseszeget, hogy nem pont most kéne "pazarolni" a kaját, meg nem vesznek nekem kb. ételt, mert úgyis csak kihánynám :(.

Sehogy máshogy nem akarok gondolni erre az egészre, csak úgy, hogy ha vége lesz, akkor jó lesz! Vissza fogunk építeni mindent!

Nagyon hiányzik az összebújás vele.

Annyira eltörpül most minden ami eddig fontosnak tűnt, hány kiló plusz van rajtam, vagy milyen ruhát vegyek fel. Hogy hordjam a hajam stb. A szeretteimmel akarok lenni, és egészségesen kimenni a szabadba, örülni a napfénynek.

Dühít, hogy a férjem otthagyta a munkáját jobb reményében januárban, és onnét kirúgták a gazdasági helyzetre való tekintettel.

Iszonyatosan rosszul esik hogy engem édesanyám nem félt egyáltalán, csak vállrándítással nyugtázza hogy a "front vonalban" dolgozom nap mint nap, csak egyetlen "vigyázz magadra" üzenet jól esne! :(

Én is egyedül élek. Nem panaszkodom senkinek, mert minek? Azzal nem lesz jobb semmi.

Szeretlek akkor is❣️

Miért bántják az emberek, az embereket? Kezdek belefáradni!

Igazából csak most kezdek betojni. Eddig csak hullámokban jött rám. El vagyok szeparálva a családomtól. Ez még egy lapáttal tesz rá. Még nem szeretnék meghalni.

3hónapja szakított velem a pasim, plusz 2napja tettek ki a munkahelyemről is. Magányos vagyok (egyedül élek) és ma közölte anyám hogy unják a panaszaimat. Összevesztünk. Most lenne szükségem igazán rájuk, ennyit a családról. Megsértődtem.

Már nem bírom sem hallani, sem látni a "maradjotthon" felkiáltásokat, én maradnék, de a munkaadóm nem engedi! :(

A sok szeretethiánytól kezd megkövülni a szívem. 😪

Utálom már, hogy mindenki azt mondja foglalkozzak a gyerekeimmel, ha magányosnak érzem magam és esetleg erre panaszkodok. A gyerekeimmel lenni nem olyan mintha lenne mellettem egy megértő társ. Néha nagyon rám tör a magány. Egyedül vagyok!

Januárban a férjem felsorolt vagy 6 országot, hova akar elvinni idén. Aztán jött a vírus. Március elején még sikerült elutazunk és az utolsó előtti pillanatban hazaérni. Én azért reménykedem, hogy fogunk még utazni idén és hamarosan vége lesz ennek.

Eljutottam odáig, hogy mellékhelyiség használata előtt is kezet mosok, nem csak utána. 🤔

Mindenkit FÉLTEK. :(

Nagyon aggódom anyukámért. Idős és olyan mint egy gyerek, azt akarja csinálni amit nem szabad. Máskor napokig nem megy sehová, most állandóan mehetnéke van :(.