Vallomások

Időnként úgy érzem, csak filmen nézem vagy álmodom a járványt. A következő pillanatban pedig jön a döbbenet, hogy nem.

Néha azt érzem, hogy ezt a vírust direkt ránk szabadították. Néha pedig azt, hogy totálisan a háttérhatalom játéka, média manipulálása, területek újraosztása, minden gazdaság megrogyasztása. Kinek az érdeke?

Szeretem a munkámat, az első nap, hogy gyomorideggel megyek dolgozni. Már nem is bánnám, munka azt az egy - két hét itthon létet.

Sajnálom az egyedül élőket ha betegek lesznek nem éppen koronára gondolok akár egy sima influenza nincs aki ápolja őket. :(

Ez az én formám. Azt hittem, jó lesz, erre többet kombinál, mint én.

Egy esetben viselném el a karantént. Vele!

Meghánytam-vetettem a dolgot, és úgy gondolom, jobb nem bolygatni.

Nagyon elegem van már ma a munkahelyen. Elsírtam magam a stressztől, a pániktól, mind a közéletitől, mind a munkahelyitől.... fennforgás van.

Ma két kolléganőmnek kellett hazamenni magas lázzal, én helyettesítem őket. Pedig nekem is fáj a torkom már.

Anyám megint alkotott! A munkahelyemen bejelentették, hogy 2 hét kötelező karantén, erre neki állt feljebb, akkor most tényleg itthon leszünk, nem csinálunk semmit? Komolyan hiába az anyám de most megpofoztam volna...

Olyan jófej pasival találkoztam ma, hogy megdobbant a szívem!

75éves vagyok, más idősek mi a nyavalyáért mennek direkt ki ha megmondták ne menjenek? Több idős kint, mint fiatal🌍! ÉN NEM MEGYEK!☯🌍🕊✨🙏💙💚💛🧡💗🌈🕊

Bevállaltam a kolléganő helyett egy olyan feladatot amivel veszélynek vagyok kitéve, mert nem félek a vírustól, ám a főnököm nem engedte, mondván hogy most gyógyultam meg, még nem jó az immunrendszerem nem hiányzik hogy elkapjam.

Szerintem veszek egy csomó festéket, ha jövő héttől pár hétig itthon kell lenni kifestem a lakást. Utálom a tétlenséget és a semmittevést.

A sok rosszban egy valaminek örültem ma... Boldogan újságolta a barátnőm, hogy megkérték a kezét. 🤗💗

Pozitív a benyomásom a távoktatásról, minden rendben lesz.

Mindennap ki vagyok téve a veszélynek az emberek között. Mégis menni kell dolgozni. És mégsem félek. Csak engem féltenek.

Saját magam kértem ma a munkahelyemen, hogy adják ki a szabadságom, sőt még a fizetés nélkülit is vállalom. Még engem ordított le a vezetőség, hogy nem kívánságműsor az otthonmaradás, ne háborogjak, nyár végéig biztos, hogy nem mehetek szabira!:(

Bármilyen fárasztó is a kertes ház, nem cserélném el semmire. Megbolondulnék a panelban, mikor hét ágra süt a nap.

Elegem van mindenből...

Kiültem a teraszra pólóban. Olyan jó volt, ahogy simogatta a napocska az arcomat...várom a nyarat!

Mondtam a főnökömnek (alkalmazott vagyok), hogy úgy döntöttem, nem megyek dolgozni egy ideig. Azt mondta: Édesem! Te egészséged fontosabb, mint pár szaros forint. Majd folytatjuk, ha lement ez a szar.(nő, a kemény fajtából, sosem láttam ilyennek).

Görcsben van a gyomrom, olyan ideges és feszült vagyok. Még jó, hogy van itthon Xanax. Szégyen, nem szégyen, veszek be.

Szerintem minél hamarabb be kéne vezetni a kijárási tilalmat. Inkább holnaptól 2-3 hét, mint 1 hét múlva akár 1,5 hónap.

Szerintem az utakon és az utcákon, pont akkora forgalom van, mint a koronavírus előtt.

Minden hajnalban, amikor felkelek csodálattal nézem a gyönyörű holdat.

Végül csak megtörténik velem újra.

A főnököm azt mondta hogy ki kell hogy jelentsen, nem tud utánam fizetni. Mondtam hogy ne, inkább pár hónapig fizetem én a járulékom , amíg tart ez a rémálom.

A szívem darabokra tört , de elengedtem.

Valószínű csütörtöktől nem kell menni dolgozni hetekig. Fizetetlen szabadság. Nagyon nem hiányzik 😪