Vallomások

Féltékenység: a párom nem hiszi el, hogy nem pasizom. Egy-két bakim volt, de másodpercenként elszámoltat.

Mostanában többet költök magamra, mint eddig. Férjemnek feltűnt, de nem tette még szóvá. Én meg úgy vagyok vele, hogy a saját fizetésemből megtehetem. Jut rá.

A barátomnak két face profilja van, rájöttem, ugyanazokkal az ismerősökkel. Rákérdeztem, nem is tud róla. Hülyének néz.

Olyan sok erőt ad a napfény a szép idő hogy mosolyogva nézek a jövőbe!

Megérdemlem az egészséget, a szépséget és a sikeres boldog életet.

Szeretem nagyon még mindég, bárcsak ő is tudná.

Kétértelmű dolgokat írogat. Pedig már azt hittem, megmarad minden a barátság szintjén. Most megint agyalhatok, hogy mit tegyek.

Megérdemlem az anyagi biztonságot és bőséget!

Azt mondtam a barátnőmnek, hogy nekem is tetszett a Joker, pedig nekem pont nem tetszett, csak olyan lelkesen áradozott utána, hogy nem volt kedvem az igazat mondani. De rosszul éreztem magam közben, hogy megtagadtam önmagam.

Bevallom, én semmilyen formában nem veszem majd fel a férjem nevét. Meg akarom tartani a saját nevemet, amikor férjhez megyek.

Szeretek segíteni az embereknek.

Állítólag soha nem fogok tőle megszabadulni. A baj az, hogy nem is akarok.

Kitakarítottam a szemetet. Nem a házból, az életemből azt, aki már csak a terhemre volt. Idegesített és untatott. Örülök! Jó nélküle!

Istenien feltöltött a szabadság! Úgy érzem, végre van erőm változásokat véghez vinni az életemben.

Az eszem azt, mondja engedjem el, de a szívem nem tudja.

Felváltva nézem a két éneklős TV műsort :D

Utálom azt a szót, hogy pelenkatorta. A torta számomra édesség, a pelenka meg ... A kettő nekem nem passzol össze.

Direkt gyorsan ebédelek, hogy ne halljam, hogy más hogy csámcsog, szürcsöl. Aztán persze órákig fetrengek, mert fáj a gyomrom. :)

Súlyos agorafóbiám van, de ma este elvitt a férjem kocsikázni. Gyönyörű fényeket láttam, csak ámultam. És találkoztunk egy mezei nyuszival is! 🐇 Ott ült nem messze az úttól, a nagy füleivel irtó cuki volt. 💚

Már befizettem a nyaralást Horvátországba! Sőt megyek a testvéremhez észak Olaszba is! Nem érdekel a vírus!

Nehezen tudom értelmezni, ha m i n d e n mondat végén 2-3 pont van. Meg a szavak között is gyakran. Meglehet az is, hogy velem van a baj és rajtam kívül mindenki más képes ezt értelmezni, felfogni.

Nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék-e gyereket, vagy nem... Hol így érezem, hol úgy. 🤷‍♀️

Nem érdekel a koronavírus. A hisztit sem értem. Ez mégsem ebola.

Eljutottam oda, hogy képes vagyok várni. Ha kell, akkor kivárni is.

A kör bezárult. Letiltottam mindenhol.

Én foglalok utazást külföldre a nyárra, nem egy utat, hanem kettőt is, sőt gyerekekkel, mert nevetséges népbutításnak látom a koronavírust!

Eldöntöttem! Nem rettegek, nem vásárolok! Minden ugyanúgy fog menni, mint eddig. Max kézmosás után még alkoholos fertőtlenítés lesz. Ennyi.

Ma, mikor vettem ki a postaládából a levelünket, a kavarós vénasszony megkérdezte, hogy milyen levél az, mondtam hogy nincs hozzá köze, csak akkor, ha be akarja fizetni! :D Csak lesett a minden lében kanál vénasszony!

Beszólt egy pénztáros, mert kézfertőtlenítőket vettem. Szerintem mindenkinek a magánügye, hogy mit vesz. A pénztáros csak a végösszeget közölje, ne a véleményét.

Én nem azért lájkolom a képeket vagy írom alá, hogy milyen szép vagy, mert tetszik a kép! Csak azért mert muszáj, a végén még megsértődnének az ismerőseim.