Vallomások

Végre megittam azt a pohár bort, amire már egy hete áhitoztam!

Bár kitettek egy titkos naplóból, mégis vagyok olyan intelligens, hogy ezt le tudom magamban reagálni. Soha nem írnék semmi rosszat emiatt egy nyilvános naplóba.

Párom legjobb barátja egy nő, aki családos, 4 gyereke van. Alig találkoznak, de minden nap chatelnek. Páromnak nem akarom mondani, de borzasztóan zavar, hogy nő a legjobb barátja, ráadásul miről beszél ennyit egy 30-as pasi egy 4 gyerekes anyukával?!

Duci vagyok, mégis felveszem a farmerszoknyát. Méghozzá a minit!

Nagyon félek a romáktól, fiatalkoromban megtámadtak. Azóta, ha látom őket a buszon, leszállok. Az utcán átmegyek a túloldalra. Állandóan ordítanak hangoskodnak mindenhol.

Évekig úgy gondoltam, hogy nem bírom elfelejteni az igazit. De túl vagyok rajta. Sok időm ráment, de sikerült.

A pasinak, akivel pár hónapja bejöttünk egymásnak (de csúnya elválás lett a vége, azóta nem beszéltünk) ma van a szülinapja. Emlékeztem a telefonszámára s írtam neki egy rövid szülinapi SMS-t. Nem tudom ciki-e, de jól esett.

Egy aktívan hoxázó felhasználó a példaképem. Annyira tökéletesnek tűnik, szeretnék én is olyan lenni.

Utálnak a nők.

Csalódott vagyok, mert még akik megígérték, azok sem küldtek nekem akciópontot a bakancslistás játékban és egyáltalán senki sem. :(

Tegnap egymásnak estünk az exemmel, nagyon jó volt..., de totál rosszul érzem magam. Sírhatnékom van, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, s furdal a lelkiismeret. (pedig nincs is miért) 😞 (Mindketten szinglik)

Szerintem jó döntés volt, hogy nem álltam neki csavarhúzóval légteleníteni a radiátort.

Az SM engem is gúzsba köt... :(

Rettegek, hogy mi lesz velem, ha teljesen átveszi ez a rohadék az irányítást!

Ha nap felkelte előtt mosogatószert öntesz olaj helyett a serpenyődbe, a napod balszerencse kíséri (orosz babona).

Osztottam már meg magamról igencsak intim videót (arc nélkül) amatőr oldalon pusztán, mert kíváncsi voltam, hogy milyen reakciók jönnek rá.

Szomorú vagyok, mert nekem alig küldenek akciópontot. Pedig én szoktam másoknak minden nap. Ilyen az élet.

Már 1 éve kémkedem a párom után. Tudom, hogy mikor merre jár, ez szükséges a nyugalmamhoz.

Sokszor érzem azt, hogy ha előre látom magam anya-szerepben, biztosan nem akartam volna soha gyereket. El se hiszem utólag, hogy mennyire akartam és vártam ezt a babát. A születése pillanatáig.

Imádom a kisbabámat, bármit megtennék érte, de néha azon gondolkodok, hogy mi lenne, ha nem lenne.

Hónapok óta kívánom az exemet egy vad éjszakára. (ő is szingli) naponta látom, jó a kapcsolatunk. Érzem hogy ő is kíván. Végül is lehet lépnem kellene s legalább egy éjszakára jó lenne mindkettőnknek.

Rettegek újra elkezdeni sportolni, pedig megőrülök, hogy nem csinálom. 3 hónapja volt egy nagy műtétem. Megkérdezni se merem az orvost, mert mindig affektálva reagál és azt most nem tudnám elviselni.

Szeretnék egy igazi barátnőt.

Rászoktam a kekszekre. Egész nap nassolnám!😊

Nem szeretem a barátom gyerekeit, bele "pofáznak" az életünkbe.

Naponta csalódok az emberekben és nem értem, hogy miért nem lehet normálisan viselkedni!

Félek a tükrözéstől odalent hátul. Nem tudtam szebben írni.

Nekem mindig a saját érdekem a legfontosabb.

Elmúltam 50 éves. Eddig csak plátói szerelmeim voltak. De azok csodálatosak voltak!

Borzalmasan félek a holnapi orvosi vizsgálattól, csak a legrosszabbra tudok gondolni! :-(