Vallomások

Hónapok óta visszautasítom a párom közeledését. 5-10 percig tart nála a szex. Évek óta. De már elegem van ebből. Sok mindent próbált tenni hogy hosszabb legyen, de semmi nem működik. Erre rámegy a kapcsolatunk. Nem bírom tovább!

A férfiak 99%-a, azt kívánja, bárcsak nagyobb lenne nekik.... én meg azt kívánom, bárcsak kisebb lenne nekem!

"Pénztáros váll, fájós derék". Elmentem táppénzre. Akkor is, ha az lesz a vége visszamenetelem után: Viszlát, kívül tágasabb! Megmaradt egészségem többet ér.

Nem szeretem a "bedolgozós" szombatokat!

Nagyon fáj a derekam, alig tudok menni. De nem merek betegállományba menni, mert akkor másnak kell dolgozni helyettem. Ketten vagyunk nappalosok.

A világ minden pénzét el tudnám költeni karácsonyra. :)

Nagyon oda kell figyelnem, hogyan döntök egy fontos dologban.

Nem írom le nyolcszázszor, hogy nincs rajtam bugyi! Mert senkit nem érdekel! Csak kinevetnének. :D

Szerintem már nevetséges, és szánalmas is egyben hogy H.P.-nak "rajongói", követői vannak. :D

Egyre jobban utálom az Avont. Szerintem unalmas, minden katalógusban ugyanaz van, semmi újat nem tud felmutatni.

A volt párom elkezdett ismét nyomulni rám és nekem nagyon bejön a dolog, pedig tudom, hogy nem szabadna ismét engedni az érzéseimnek.

Úgy utálom, hogyha valaki nem ad egyértelmű választ, vagy csak azt mondja amit mások hallani szeretnének.

Két hónap!!! után megjött a cicám, ez egy csoda. Ép, egészséges és úgy érzem vége a balszerencse áradásának. Meghozta a szerencsém. Hálásan köszönöm! Nektek! Neked!

A szüleim nem tudják, hogy pár hónapja írtam egy lelkisegély szolgálatnak. Semmit sem sejtenek.

Az az érzésem ez nem lefutott meccs. Várok mert az egyetlen amit tudok és érdemes tennem. Majd kiderül mire lesz elég.

Kezd terhessé válni ez a szexkapcsolatnak indult viszony. Úgy érzem egyre jobban kötődik hozzám, de nem tudom hogyan vethetnék véget ennek. Ha elküldöm megint keresgélhetek.

Ha nincs zokni a lábamon, nem tudok elaludni!

Titkon örülök, hogy az egyik közös kollégánk próbál minket összeboronálni (vagyis engem, meg a pasit, akibe belezúgtam)

Minden nap úgy szeretnék kinézni, mintha egy divatmagazinból léptem volna elő!

Anyámék mindig olyan férfiakat ajánlgatnak, akik nem az eseteim, nem is szimpatikus emberek. Az eddigi barátaim se tetszettek nekik. Mindig mondták, hogy sokkal jobb lenne ha xy-nal lennék 1 pár. Elegem van ebből, nem az ő férjük lesz az illető.

A családi pótlék, a gyermeknevelési támogatás és az aktív korúak ellátása összegéből inkább a hajléktalan embereket segíteném vissza az életbe.

Estére meglepem a páromat egy kis sztriptíz műsorral.:)

Imádom a lányomat, de nem bánnám, ha hétvégén programja lenne és kettesben lennék a férjemmel.

Gyűlölöm, ha közel állnak hozzám az emberek, és ahogy lépek hátrébb, úgy jönnek még közelebb, nem bírom a szájszagukat.

Rinyálás helyett cselekedni szoktam! Ha azt szeretném, hogy valaki megpukkadjon az irigységtől, teszek is érte. Ha csinos akarok lenni, az is leszek! Vállalom ami vagyok!

Nem szeretem a kétszínű embereket. :(

Ma sok csinos nőt láttam az utcákon, forrtak bennem az indulatok, nagyon féltékeny és irigy voltam rájuk. Én is szeretnék olyan csinos lenni! Ilyenkor mindig a sírás kerülget. Utálom a férfi ruhákat! :(

Egyes emberek hangjától is kiráz a hideg. :-(

Többször kifúrtak már innen. Nem tudom mit csináljak a rosszindulatú megjegyzésekkel...

Mostanában keveset olvasok regényeket, mert túl sok információ tartózkodik a médiából, az internetről és munkámból adódóan a fejemben.