Vallomások

Szeretem a vasárnap délutánokat. Ilyenkor pihenek, tévézek, relaxálok, zenét hallgatok meg azt csinálok amihez éppen kedvem van. Egyszerűen jól érzem magam. Pörgök én eleget.

Különbnek érzem magam másoknál mióta áttértem a biomosásra.

Nem merek rotyogtatni rokonok, barátok, családtagok előtt. :)

Titokban örültem amikor a legjobb barátnőm végre lebukott a férje előtt a sorozatos hűtlenkedései miatt.

Kisebbségi érzésem van a protézisem miatt.

Nőnek születni áldás, férfinak születni átok! Miért volt velem ilyen igazságtalan az élet? :(

Pár éve megcsalt a vaddisznyó, de anyagi okokból megbocsájtottam inkább.

Gyűlölöm azokat, akik nyilvánosságot csinálnak a betegségükből pusztán azért, hogy nyerészkedjenek belőle vagy sajnálják őket.

Utálom az olyan vallomást amelyiknél nem tudom, hogy melyik választ nyomjam meg.

Bizonytalan vagyok, hogy akarok-e társat, ezt a pasik úgy értelmezik, hogy csak szórakozok velük.

Szerintem, akik nem szelektíven gyűjtik a hulladékot azok nem szeretik a gyerekeiket igazán.

Volt, hogy bántottam azokat, akik csak segíteni akartak.

Csak gyönyörködöm a Chanel kosztümömben, nem merem felvenni, félek hogy valami baja lesz.

Megcsókolt s hagytam. Azt hittem majd miattam más lesz, persze szenvedek. De elég! Felveszem a kesztyűt, szenvedjen Ő, s lássa kit veszített..., megmutatom hogy nélküle is boldog vagyok - még ha titkon szenvedek is.

Apósom (vénkecske) mindig lop valamit üzletekből, orvosi rendelőből, kórházból, bárhol jár, emiatt már rám is ferde szemmel néznek.

A volt munkahelyemen megutáltatták velem a retro zenéket! Állandóan üvöltött egész nap! Most kiráz tőle a hideg! Egyszerűen nem bírom hallgatni!

Magunk választottunk magunknak a beceneveinket, szeretjük, mi tényleg szoktunk így kedveskedni kondán(család) belül egymásnak. Szomorú, hogy ez a lényeg számotokra, meg se fordult a fejemben, hogy ez közröhej tárgya lesz. anyakoca

Végre itt a hűvös, szeles idő, teli vagyok tenniakarással és energiával! Már csak el kellene kezdeni, de a kávé mellett hoxázok...

Megérkezett a hűvös, szeles őszi idő. Azt hiszem, egész nap az ágyban maradok. A tegnapi szép, nyárias meleget AKAROM!

Anyósom (öregsárkány) ellenem hangolja a férjemet (vaddisznyó), most is együtt mentek nagy bevásárlásra, engem megkérdezés nélkül kihagytak. :(

Amikor sírok vagy rossz kedvem van, meg sem kérdezi, hogy mi bánt. Érdemes kiszolgálnom?

Nem merem felvállalni önmagam, utcán nem merek női ruhát hordani (csinos kosztümök, szövetkabátok, retikül, csizma) mi értelme van az életemnek, ha nem lehetek önmagam? Nem tudom megélni a nőiességemet.

Ma egész nap napozni fogok, mert holnaptól már rossz idő várható. Vége lesz a nyári, szép időnek. :-(

Évek óta tetszik férjem egyik haverja, bevallottam férjemnek is, de hozzátettem, hogy soha semmilyen körülmények között nem csalnám meg, mert imádom őt, egyszerűen csak őszinte voltam vele, azt felelte nincs ezzel gond és megbízik bennem maximálisan.

Anyósom (öregsárkány) 21 év után sem tudja a lánykori vezetéknevemet, ezért (is) haragszom rá, most éppen ezen nevetnek a közös ismerősök.

25 éves vagyok. Bevallom Nektek: -senki sem tudja- Nem azért utálom az esküvőket, amiért mondom: "nem hiszek benne" Hanem, mert titkon irigylem a menyasszonyt. Hisz tudom: szingli vagyok, egyedül élek, s nekem sosem lesz ilyenben részem.

Régóta tetszik..., pedig azt mondtam: kamionossal soha! Mégis elcsattant több csók is. Most pedig szenvedek, mert tudom, hogy ennyi volt, hisz folyton úton van, nem lenne rám ideje. Már most hiányzik, pedig tegnap este csókolt.

Hiába nős a kollégám. Belezúgtam nagyon. Hiányzik!

Nektárt csepegtettem. ;)

Hiába vagyok határozott nő, sokszor titkon félek a főnökömtől, ijesztően hangulatember, arrogáns és elfojtott agressziós. Csak azért viselem el, mert jól fizet.