Vallomások

Magányos vagyok, senkitől nem kapok szeretetet, ölelést, egy kedves szót. Nincsenek barátaim, nincsen párom. Reggel nincs értelme felkelni az ágyból. Nem lehetek önmagam, nem hordhatok olyan ruhákat amilyeneket szeretnék. Senkinek nem vagyok fontos.

A kettes üléseken a buszon, mindig belülre ülök, hogy az utastársaimnak is legyen hely. Velük ellentétben, akik mindig kívülre ülnek, hogy elférhessenek egyedül!

Oshawa diétázom és nagyon éhes vagyok!

Csokit zabálok és ma mirelit pizzát ebédelek. 😄

Az állásinterjún megkívántam az esetleges jövendőbeli felettesemet.

Ismerkedem egy pasival. Meguntam hogy várjak, szóval életemben először én kezdeményeztem s igaz hogy csak blöff, de picit rámenősebb vagyok mint általában. Aki mer az nyer!

Nem tudom, hogy napi 1500 kcal, 30 g zsír, 120 g szénhidrát bezabálásnak számít-e.

Összevesztem a főnökömmel, de nem hagyom magam, hogy lenyomjon a dumájával.

Kellene a Dalai Lámától olvasni. Vannak tőle könyveim, de porosodnak. :-(

Akkor is megszerzem ha ezért mindenki utálni fog!

Diétázom... de ma véletlenül bezabáltam.

Idős /81/ korom ellenére reménytelenül beleszerettem a levelező társ nőmbe! A kapcsolatnak reális jövője nincs! Ennek ellenére lelki beteg lettem és pszichiátriára járok, de nem tudok elszakadni tőle!

Pár hónapja írtam egy lelkisegély szolgálatnak, sokáig írtunk egymásnak, de egyszer csak megszakadt a vonal. Nem tudom, hogy az internet szakadt meg vagy ő lépett ki.

Másnak hisznek, mint aki vagyok, még a saját szüleim is.

Csóró vagyok.

Régen, ha egy pasinak nem tetszettem egyszerüen kinevettem. Ma már ha ilyen van: megfutamodok, kerülöm és szó szerint én "bujdosom" előle, mert szégyellem hogy nem akar engem.

Olykor csak azért túlórázom a másodállásomban, mert így burkoltan megvárhatom pár -általam kedvelt- későn beérő férfi kollégámat.

Jól főzök, de mióta egyedül élek, lusta vagyok főzni magamra, a gáztűzhelyet be sem kapcsolom. Inkább eszem kifőzdében, gyorsétteremben vagy hideg kaját.

Egyáltalán nem érdekel hogy elítélnek, mert nem szeretem a gyerekeket. Már nem is fogom őket megszeretni, így 50 évesen sem.

Felnőtt fejjel életem első plátói szerelmét élem most meg. Belezúgtam a pasiba, de sosem történt semmi köztünk, nem is fog, ráadásul rég nem láttam... talán nem is tudja mennyire oda vagyok érte. Borzasztóan hiányzik s most eltört a mécses. 😢

Nem vagyok szerelmes, és nem is akarok az lenni 45 felett sem. 😊

Komplett hülyét csináltam magamból kétségbeesésemben.

Nem vagyok egyedül!

Szeretem? ....nem szeretem a menyem? Nagy kérdés, de a fiamnak fájna az igazság.

A fiú, már nem fiú, hanem férfi. Szexi és intelligens, én meg vén majom vagyok, hogy belezúgtam.

Huszonéves nőként egy 40+os férfit tudhatok igaz barátomnak. Sosem csalódtam még benne. Mégis a túlzott sms-ek és az extra figyelme miatt attól félek: nem csak barátként tekint rám. Letisztáztuk mindezt, de valami nekem itt fura.

A főnököm egyáltalán nem az esetem és soha nem is kezdenek ki vele. De amikor vitatkozunk és látom a dühöt a szemében, elgondolkodom, hogy vajon az agybán is ekkora agresszív állat lehet-e?😒

Esti iskolába járok, nagyon tetszik egy osztálytársam.:)))) Most is róla álmodozok.

Nem szeretem a gyerekeket, és ezt már tini korom óta fel is vállalom.

A környezetem azt gondolja rólam mekkora ribi vagyok, pedig hónapok óta nem szexeltem.