Vallomások

Elnézve az idei érettségi feladatokat, idén nem lenne meg a vizsgám. Valahogy 30 éve még könnyebb tételsorok voltak.

Elborzaszt, hogy már a sportszermárkákat is plus size modellekkel reklámozzák.

Nem szeretek maradékot enni. Az ételt frissen, vagy sehogy. Főleg nem másnaposan.

Olvasok a barát ghostingról, eszembe jut gyerekkori barátnőnk, aki 1xcsak eltűnt az életünkből:( többé nem keresett, nem reagált üzenetre, anyja azt mondja, jól van. Másik barátnőmmel nem értettük, vele bár messze él, tartjuk a kapcsolatot.

Nem szoktam ilyet, de ma hagytam sírni a gyereket, miközben takarítottam… Nem akartam wc súrolás közben felvenni és sajnos muszáj valamikor haladni a dolgaimmal, ha nincs segítségem…

Otthagytam a munkahelyemet a főnököm miatt.

Megszületett a keresztlányom kislánya Panka 4870 g és 60 cm. Nem bírom abba hagyni a bőgést. (örömkönnyek)

Szapioszexuális vagyok.

Nő létemre 41-es lábam van.

Végre 60 kilót mutat a mérleg, elértem ezt a célt is.

Egy vízzel töltött spriccnivel űztem el az ágy alatti szörnyeket a gyerekszobában éjjel.

Nem tudtam sokáig aludni és kivárni, míg ágyba kapom az anyák napi reggelim. Felkeltem még a gyerekek előtt.

Én nem tudok kedves és cuki lenni, amikor nem vagyok jól. Olyan vagyok, mint egy pokróc. Ronda dolog.

Szörnyű, hogy anyák napján nekem a temetőbe kell mennem.:(

Szombat délután a parkban, 5-6 méter távolságban szerény, jól öltözött, nem mű lány és helyes, mosolygós fiú, huszonévesek, láthatóan első randis történet. Zavarban volt mind a kettő, de olyan aranyosak voltak... Bevallom, irigyeltem őket. 😕

Három ezret nem adok ki egy kiló eperért. És nem is magyar.

Utálom a szomszéd békáit.

Inkább a kisebb anyagiakat és ezzel az alacsonyabb életszínvonalat választom, de nem adom el a lelkem és az életem egy munkahelynek.

Bevallom tetszik, ha egy pasi nem csak érzelmes, hanem érzelgős is.

A harmadik hónap végére szerintem bárki lelkét eladnám egy tál friss zöldségért vagy gyümölcsért.

Nem tudom elfogadni ezt a betegséget. Küzdök vele, hogy elfogadjam, de sikertelenül. Holott másoknak is van komoly bajuk.

Én azért szoktam utálni magam, mert minden kimerít. Tegnap például 12 óra irodai munka teljesen kikészített.

Utálom magam, mikor azért nem állok neki a dolgaimnak, mert nem tudom eldönteni, melyiket kezdjem el!

Nyomaszt valami, alig várom, hogy mit találnak ki az orvosok a problémámra. Remélem, rendesek lesznek nem durvák.

A családom nem tudja, hogy idén leérettségizem.

Irritál hallani, mikor a pizza-t valaki pizzának ejti.

Igyekszem megérteni, de nem nagyon sikerül, hogy valaki miért cseréli le naponta többször is a profiképét...? Nem zavar, csak nem értem...Több ilyen ismerősöm is van, és eszembe jutott, hogy mi lehet az oka...?

Egyik éjjel nagyon igyekeztem a dolgomra, de valamelyik ádáz lakó lecsukta a WC fedelét. Kómásan rá se néztem csak ledobtam magam, majd... takarítottam, tusoltam és közben felébredtem. Annyira kínos, de ez van. :D

Utálom, ha azt mondják nekem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Ezekkel az emberekkel szívesen cserélnék egy napot, hetet, hónapot...

Már füstöl az agyam... Mivel én is ezt műveltem, hasonló megcsalásos sztori egyik áldozataként megértem, de annyira nehéz hallgatni és már nem tudom "becsomagolni" a mondandómat. Tényleg igaz a mondás: A róka ravaszságához a tyúkok butasága is kell!