Vallomások

Mostanában nehezebben viselem az emberi "hülyeséget", leginkább a hanyagságot. Nem akarom megbántani a másik felet, pedig a saját érdekemben nem ártana kinyitni a szám, mert így csak én járok rosszul. Tudom, hogy kellene, mégis ritkán teszem.

Beszélgetek az állataimmal, nevük is van. Tegnap Pimpával a hónom alatt duggattam vissza a hagymáimat a földbe, mert kikapirgálta, persze megmagyarázta... Aztán meg azon agyaltam, hogy vajon hányszor láttak már a szomszédok ilyen akció közben. :)

Nárcisztikus az anyám.

Nem szoktam alkoholt inni, ha másnap dolgozom, de ma van a férjem születésnapja, így megiszunk ketten egy üveg pezsgőt. Csak nem leszek hülye holnap emiatt.

Vettem három tábla óriás Milkát, és eldugtam itthon. Én fogom mindet megenni, egyik családtagomnak sem adok belőle. Amiről nem is tudnak, az olyan, mintha nem is létezne.

Lassan mindennap iszom a munkahelyen, hogy el tudjam viselni valahogy a lét értelmetlenségét, már nem bírom ami itt megy.

Minden nap arra gondolok hogy egy másik nővel csináljuk... azt gondoltam elmúlnak majd ezek a fantáziák, de nem tudom elnyomni. Az alibi jegyességes kiíró vagyok, akit ha összeszedtem magam elhagyok, nem ringatom tovább reményekben felém.

Fogynom kellene vagy 25-30 kilót, de nem vagyok elég elszánt. Régen, ha felszaladt pár kiló, tornáztam, nem ettem 17 után és lement. Most nézem a tévében a Fitt csatornát és elképzelem, hogy fogyok.

Mostanában kezdem érezni egyre jobban magamon, és látom a húgomon is az öregedés első jeleit. Ez megvisel lelkileg is. :(

Úgy érzem sok embernek nincsenek érzései, miért írnak rosszakat a neten a szuperérzékenyekre? Hogy nehéz velük stb. Értem hogy igaz, de ha valaki miattuk csinálna valamit magával pl.:öngyilkosság, akkor is le💩 gondolom mondanák, hogy mentális beteg.

Rosszul vagyok, ha azt próbálják nekem bemagyarázni, hogy régen minden jobb volt.

Ki van rám akadva a környezetem, mert át mertem menni egy Covidos ismerősömnek segíteni.

Szívesen látnám együtt anyukámat egy ismerősével.

Én is bypass műtött vagyok. Előbb kellett volna nem idáig hagyni elhízni magam!!!

Holnaptól indul a Csupasz túlélők reality. Szeretem nézni ezt a sorozatot.

Szebbek az álmaim, mint a valóság.

Fájó szívvel, de arra nevelem a lányom, hogy bárhol állja meg a helyét, boldoguljon akár a Föld túloldalán is nélkülem, ne legyen hozzám láncolva.

Felháborító, hogy az emberek azt mondják, hogy nincsenek szellemek és a többi szellemvilággal és az ezotériával kapcsolatos dolgok, főleg az felháborító, hogy az ilyen embereket, mint én, bolondnak nézik.

Többé nem egyenesíttetem ki a hajam, meghagyom hullámosnak, amilyen valójában. És a hajvasalót is elfelejtem. Csak tönkretettem a hajam vele.

Olyan finom illatú barnacukrot sikerült vennem, hogy ma délután azzal ittam a kávémat édesítő helyett. Azért jutott a sütibe is. 🙂

Ma a márciusi ifjakra iszok.

Nagyon szeretek egyedül lenni. Szerintem jobban, mint az átlag. Soha nem unatkozom, színes életem van. Emelett a jó pillanatokat van kivel megosztani.

Rákaptam a kocsmázásra. Online, a Kvízlabirintus játékban. 😁

Hat és fél órát vártam a rendelőben.

Nem vagyok oda az édességért, inkább gyümölcsöt eszem.

Bevallom, hogy elektromos fogkefével tervezem csinálni.

Mikor narancsot eszem, akkor utána mindig sokat büfögök. Máskor szinte soha, csak a naranccsal vagyok így.

Vállon veregetem magam mindazért, amit kibírtam eddig. Nem volt piskóta az életem! De van még remény, hogy jó is vár rám!

Bevallom, amióta nézem az Élet 250 kg felett című műsort, nagyon szeretnék etető lenni.

Soha nem merült fel bennem, hogy bántalmazott volna fizikailag vagy akár lelkileg a srác. Asszem csak szerelmes volt belém. Fogalmam se volt akkor még, mit jelent szerelmesnek lenni. Ő meg tudta volna tanítani, de nem kértem belőle.