Vallomások

Ma ismét segítettem egy anyukának, aki egyedül neveli két fiát. Örülnöm kellene hogy tudtam segíteni, de olyan szomorúság tölt el, hogy sírni tudnék. A szívem megszakad...

Holnap kezdek az új munkahelyemen. Már nagyon várom!!!

Ma jött haza a füstről a kolbász. Be fogunk zabálni!

Gyűlölök hajat mosni! Kéthetente mosom, de kínszenvedés, már nem érdekel, utálom!

Karácsonyra és az új évre én csak azt kérem, jól sikerüljön végre a műtét és meggyógyuljak végre.

Nagyon nem tetszenek a toalettpapír-gurigából, vagy tojástartóból készített díszek.

Sokszor csak unalomból gyújtok rá a munkában, mert úgy jobban telik a munkaidő.

Rosszul esik, hogy a munkahelyem csak használt munkavédelmi cipőt hajlandó csak adni.

Mindenkiben őt kerestem. Soha senki nem tudott felérni hozzá. Bármit megadnék, hogy újra velem lehessen. Vigyázni szeretnék rá. Mellette lenni. Bárcsak tudhatná ezt.

Annyira naiv vagyok ötvenhárom évesen...hogy az már ciki...

Nekem sokat számít a 20.000 Ft adóigénylés havonta, amit a munkahelyen a beteg gyermekem után kapok!

Imádok enni.

Anyukám (13 éve) november 28-án halt meg. Nekem november 29-én van a szülinapom. Hát nem nagyon ünneplem azóta. Felköszönt a családom, de bennem kettős érzés van, nem tudok felhőtlenül örülni.

Néha túlgondolok dolgokat.

Eseget felváltva hó és eső, nem bánnám, ha maradna meg egy darabig egy kis hó. Mint gyerekkoromban, csak kevesebb ugye...

Távolságtartó, ellenkezőjét mutatja mint amit érezhet, azért mert szeret. Én már nem értem az emberek viselkedését.

Életemben először nem várom a karácsonyt. :(

Butaságot csináltam, mehetek holnap terhességi tesztért 52 évesen!

Exem magára varratta a nevemet. Nem értem, miért csinál ilyet egy ember.

Nincs bennem semmi szerethető.

Régi hatalmas karácsonyok. Szenteste jött hozzánk a nagyi, apu, apósom, anyósom. Egyikük sem él már. Következő napokban a nagyobb család is összejött. Testvéreim, sógoraim családostul. Most meg gyerekeimmel, meg párjaikkal wellness van karácsonykor.

Már most meguntam a karácsonyi őrületet, minden tele van vele, mindenhol karácsonyi zene szól. Sok ez nekem 2 hónapon keresztül.

Ma megtudtam az internet bugyraiból, hogy a technikumok semmire se valók, és "Egy technikumból megcsinálni egyetemet hatalmas kihívás. Szinte lehetetlen." Én nem ezt vettem észre, nagyon sok diplomás ismerősöm technikumban végzett.

Amiatt aggódom, hogy a fiam felhasználja az elektronikus aláírásomat olyan helyen is, ahol nem kéne.

Remélem visszajön hozzám, ha látja, hogy újra az az ember vagyok, akibe anno beleszeretett.

Szeretek időnként magamba lenni.

Nincs önbizalmam és nem érzem értékesnek sem magam.

Sose szerettem a tetoválást, mára már 5 db is van rajtam.

Idegesít, hogy 5 percenként bekapcsol a cirkó, pedig 20 fokra van állítva.

Még mindig nem döntött, engem meg a bizonytalanság gyötör. De nem akarom piszkálni.