Vallomások

Nem tudom, hogyan tudtam létezni a lányom előtt.

Nem tudok ellenállni a kólának.

Idegesítőnek tartom a legtöbb kisgyermekes anyukát. Tele posztolják az összes közösségi oldalt a gyerekeik minden mozdulatával és a mártírkodásukkal. Nem minden ismerős kíváncsi rájuk.

Mindegyik régi szerelmem megházasodott, csak én nem kellek a kutyának se.

Bablevest főzök ma, palacsinta lesz a második. Ha kész a bableves, kettéosztom. Egy barna lábosban csak olyan lesz, amiből kiszedtem az összes babot. Ezt a lányaim eszik majd. A másikban meg a több babbal, azt a két fiam fogja megenni ebédre.

Nem akarok beleszeretni... de mégis alig várom, hogy újra láthassam őt...

A Balaton szerelmese vagyok.

Mindig sírok, ha vége van a hétvégének.

Nem tudtam szépre elmosogatni a kotyogós kávéfőzőt.😪

A férjem ellopott egy babakocsit, amit a rakodók őrizetlenül hagytak egy boltnál. Nagy szükségünk van rá, pénzünk nincs, de lopni talán mégse kellett volna.

Szívesen ismerkednék japán hölgyekkel.

Ma előre engedtem egy fiatal pincért a lépcsőn, hogy gyönyörködhessek a feszes izmos, szép mozgású testében.

SM betegként nagyon megdöbbentett Lang Györgyi halálhíre.

Csókot küldött nekem, én meg lesütött szemmel kuncogtam.

Ma egy éve, hogy elment a kutyám. Az utolsó szavaimmal elmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Borzasztóan hiányzik, minden nap eszembe jut.

Amióta rakodóként dolgozom, egyre sportosabb vagyok.

Félek hogy mégis műtét lesz a vége. Reménykedtem, de... Nem is tudom...

Nem ettem meg a hámozatlan burgonyát, mint köretet. Gusztusosan megsütötték, de héjával. A neve is szép, steak burgonya, de így inkább nekem nem kell. Aki szereti így, annak jó étvágyat kívánok.

Rettentően idegesít, zavar, hogy a sarkon lakunk, rendezett udvar, és minden szemetet itt dobnak el előttünk, annak ellenére, hogy 10 méterre van a kuka.

Ma csalódtam, és lelkileg bánt. Városi lomtalanításra pakoltunk ki, egy arra járó lomis kért tv-t, megsajnáltam adtam neki, de mondtam vigye el, erre az árokpartján szétszedte és otthagyta.

51 vagyok, reggeltől estig dolgozom, és alig marad magamra időm. Reggel 7-kor indulok, és este fél 8-kor érek haza, itthon van még 1 gyerek, és a háztartás. Pihenésre vágyom.

Ha nyugdíjas leszek remélem, lesz még munkám, barátaim, elfoglaltságom a kertben, háztartásban és nem itt fogom eltölteni a szabadidőmet!

Nézem az ismerősök megosztásait. Széthajtják a gyereket, kétféle edzésre járatják, heti 5-6 alkalommal, mellette tanuljon is jól, s aztán nyilvánosan viccelődnek a közösségi oldalon azon, hogy a gyerek olyan fáradt, hogy reggel a cipőjét sem találja.

Holnap szívkatéterezésem lesz és nagyon félek!

Többet kellene takarítsak. Nem vagyok lusta, kert van, állatok, azokat rendezem, de a takarítás sokszor marad. Az én szégyenem , ugyanis csak ketten vagyunk a párommal.

Egy jó nőre vágyom, aki felmelegítene engem.

Vesztesnek érzem magam. Soha egyetlen pasi sem tanúsított érdeklődést irántam, sőt akik tetszettek, azok voltak velem a legbunkóbbak. Az lenne a csoda, ha még nem betegedtem volna bele - testileg is- ebbe az örökös lúzerségbe.

Amikor lájkot kér valaki fotó vagy rajzpályázatra, nem feltétlenül arra szoktam voksolni, amire kérik, hanem arra, ami tényleg tetszik.

Szerettem "másképpmintmások" naplóját. Nem tudom mi lett vele!

Bevásároltam ma is ruhákból. Pedig már nincs is szükségem új göncökre. De ez van, ha unalmadban ruha webshopokat nézegetsz. 🤨🙄😒