Vallomások

Tagja voltam itt egy csoportnak, klubnak. Egyszer kértem tőlük egy kis szívességet, de...no comment. Kiléptem, sajnálom mert szerettem őket, de ha nekik ennyit jelentettem, kár tovább maradnom.

Nem voltam hajlandó túróval töltött zsemlét sütni ma reggelire.

De szeretem a tavaszt!🤗

Szeretek piacokon alkudni, bárhol járok a világban. Amikor hallom az árat, fejemhez kapok: Ó, mamma mia! Mindig bejött!

4 gyerekem van 4 apától. Az a baj mindig reménykedek, aztán pofára esek.

Elhervadtam, elkónyadtam, pedig még csak nem is virágoztam. Lekéstem már ezt a vonatot, magam akartam, hát most megkaptam.

Soha senkinek nem mondtam, hogy szeretem. Kell ezt mondani? Ha szerettem valakit, azt mindig éreztettem.

Annyira kedvesek az emberek...Olyan szép hozzászólásokat írtak a legutóbbi vallomásomra. És milyen igazuk van. Néha csak ennyi löket kell az embernek, hogy elinduljon. Köszönöm!:)

Senki se szeret.

Nem szeretem azt a házat, amiben lakunk. Jobban érezném magam a tengerparton egy szép villában.

Akárhogy próbálkozom, már nem hiszek úgy Istenben, mint legelőször és nehezemre esik újra visszanyerni a hitemet. Talán nem is akarom.

Minél jobban megismerem a szeretőmet, annál jobban szeretem újra a férjemet.

Leköszönök ezen a néven. Telefont váltok.

Sokszor egész nap alig eszek, aztán este (9 és éjfél között) betömök úgy 1500-2500 kalória körül - mikor hogy sikerül.

Hosszú évek után hónapok óta nincs mérgező ismeretség/pali az életemben. Úgy érzem belehalok, mint egy drogos az elvonón. De már döntöttem. Nincs más hátra mint előre.

Hiányzik. Amolyan barátság extrákkal kapcsolatot szerettem volna vele, míg ő komoly kapcsolatot. Kerestem helyette mást, aki vevő erre, de azt hittem, hogy lehetünk továbbra is barátok. Hetek óta egy szót se ír, mintha nem is léteznék. Nem értem!

Van akinek home office jutott az életben, nekem nem. Úgyhogy én az irodában nem csinálok semmit inkább.:)

Utálom a mesterszakot, amit elkezdtem. Váltani kéne, de már 24 éves vagyok. Sosem lesz meg a mesterdiplomám így.

Rá kell jönnöm, hogy ez az egész "párkeresés" játszmák sora. Elkeserít. Miért nem lehet őszintén egyenesen beszélni a másikkal? 🤷‍♀️🤔

Nem harcolok már érte. Eleget tettem, ha mégis úgy dönt, hogy a másik nőt választja, akkor nem is érdemelt meg soha engem, így nem fogok szomorkodni miatta. Ha eldob más miatt, akkor bebizonyítja, hogy kevés hozzám.

Elkeserít a látvány, hogy mindenhol telefonjukat nyomkodó embereket látok. Ha együtt vannak sem egymásra figyelnek, hanem a telefonjukra.

Egy selejt hulladéknak érzem magam.

Életem legrosszabb nőnapján vagyok túl.

Mindennap legalább 1,5 órát olvasok angolul.

Minden tiszteletem a nőké!!! 😘 Nagyon boldog nőnapot kívánok nekik!!!💋

Ha valaki sír előttem, (vagy akár egy filmben), automatikusan potyognak a könnyeim. Engem nagyon zavar, utálom ezt magamban.

Az Élet iskoláját nem jártam ki. Én csak a 4. diplomámért tanulok. Jól meg is vet ezért nagymamám. Pedig én sokat segítek neki, pl. kapálok is a kertjében. Szerinte nem alaposan, néha sírok is a kritikája miatt.

A család szégyene vagyok, mert 34 évesen se pasim, se gyerekem. Nem vagyok plázacica, visszahúzódó, szürke egér vagyok. Mindenki lenéz emiatt. És én is magamat.

Szerelmes vagyok, de az illető nem foglalkozik velem, más van neki. 5 éve nem cigiztem, de a történtek hatására az utóbbi időben egyre gyakrabban megkívánom. Nem húzom tovább, veszek ma egy dobozzal.

Felajánlottam neki az érzéseimet, amire azt mondta, hogy már nem érdekli, legyünk barátok. Ma megkértem, hogy inkább ne legyünk barátok se, mert nekem kevés az ő barátsága.