Vallomások

Nehezen viselem, hogy anyósom többet látja az unokákat, mint anyáék. Az igaz, hogy az én szüleim nem tettek annyit értünk, mint a férjem szülei, de ez akkor is igazságtalan, hogy nem egyenlő arányban "részesülnek" az unokákból. Ez nekem nem klappol.

Szeretném tudni mi van most? Küldj egy jelet! Nem értem mi van .... tanácstalan vagyok! Te odafenn, légyszi adj megértést a fejembe.

Egyáltalán nem érdekelnek az okostelefonok, nekem egy ostoba van, és tökéletesen meg vagyok vele.

Nem bírom a meleget betegség miatt. Alig várom,hogy ősz legyen.

Baj az, ha szinte soha semmit nem likeolok a Facebookon?

Viszonyt akarok kezdeni az egyik kollégámmal. De csak titokban!

Három abortuszom volt.

Utálom, hogy nem vallom be senkinek, hogy titkom a pikkelysömöröm ami a legnagyobb mértékben befolyásolja az életemet. :(

Ma sem tornáztam, se nem mentem el futni. :-(

Férfiként szeretnék egy Chanel kosztümöt! Igazi Chanelre soha nem lesz pénzem, úgyhogy varratok egyet magamnak, fekete vagy fehérre gondoltam, de a világoskék és a lila is tetszene. Egy ugyanolyan színű buklé nadrágot is varratok hozzá.

Utálom a reggeleket, mert mindig nyúzottan ébredek!

Soha nem értettem azokat, akik a dominÓra miatt éjjel felkeltik magukat. Eszembe sem jutna, én inkább örülök, ha alszom.

25éves lányként egyedül élek egy garzonban. A csalàdom azt hiszi, boldog vagyok így. Pedig utálom és nagyon megbántam, boldogtalan vagyok. Titkon visszavágyom a hatalmas szülöi házba.

Bármennyire is furcsa, akkor is imádom a karórákat, van is belőle sok, és még lesz is.

Ma megloptak minket. Nagyon mérges vagyok, mert nagyon át lettünk verve a jegyeladónál.

Egyik hoxas kedvencem az utóbbi időben írt bejegyzései miatt kezd ellenszenvessé válni.

Nem mutogatom magam, illetve nem hivalkodom szexi fehérneműben a férjem előtt.

Randim lesz ma.Izgatott vagyok.

Elegem van! (Csak meg ne tudja senki!)

Összejöttem egy fiúval akivel nagyon szeretjük egymást. Csak nem rég tudtam meg hogy az egyik barátnőm is szerelmes ebbe a fiúba..

Imádom a karórákat, függő vagyok, nagyon sokat költök rájuk.

Pofára estem mint a zsíros kenyér!

Nem értem a sportos, ideális testsúlyú nők mellett pocakosan, tokásan tolató férjeket, barátokat, élettársakat.

Unom, hogy sok üzletben az eladók megmozdulni nem képesek és háborognak azon, ha rendet kell csinálni, vagy segíteni kell a vásárlónak..aki meg igazán udvarias,kedves, türelmes, az meg lehet, sosem dolgozhat a szakmájában,hiába tanulta :/

Az árulást senkinek nem tudom megbocsátani.

Amikor nem jön álom a szememre, nagyon haragszom magamra, hogy már megint "dobnom kell" valamit, pedig a májamra is gondolhatnék így 40 felett.

Mióta kényszerített abortuszom volt, utálom a gyerekeket.

Csak hajmosáskor mosom meg a fülem, fürdéskor nem.

Gyűlölöm, hogy a gyerekesek társaságban a gyerekeik történeteivel traktálnak mindenkit, és többes számban beszélnek, ettünk, ittunk, aludtunk, betegek vagyunk, stb...

Nem hiszek a szerelemben.