Vallomások

A hőségben lesz csak igazán emberpróbáló a maszkviselés. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy idén is akad majd valami, ami tönkreteszi ezt a gyönyörű évszakot.

Nagyon nehezen viselem már el a maszkot. Előre félek, hogy a gyönyörű tavaszi meleg időben is ezt kell majd "viselni"... Rendőrök nem szólnak érte itt, ha nincs, de a polgárőrök nagyon túlbuzgók.

Még mindig a csapból is a vírus folyik. Már attól betegnek érzem magam, hogy olvasom. Pedig semmi bajom. Vége lehetne végre!

Én nem fogok lemenni kutyába egy fagyiért vagy kávéért! Szánalmas az egész!

A reggeli 6 órási híradóban benne volt az alsónadrág nélkül online órát tartó tanár, aki a laptopot túl korán kapcsolta be. Mostanra akárhogy keresgélek, már sehol semmit sem találok erről a hírről. Levették, gondolom,kár.

Mindegy mit érsz el az életben, a gyászmenet hossza úgy is az időjárástól függ.

Én olyan régen vagyok házas, hogy a heteroszexuálisok házasságát is ellenzem.

20 éves lány vagyok, és a pasim 42. Már három éve csak idősebb pasikkal kezdek. Nem érzem magam jól a saját korosztályommal.

A tizedik sörömet iszom, mert összevesztem a feleségemmel. Hihetetlen, mibe kerül ez a nő...

Bevallom félek. Oltás előtt miért nem tesztelik, hogy Covidos vagyok vagy sem? Csak szúrnak és kész...

Most ettem egy jó nagy töltött csirkecombot és ubisalit. NYAMM! jön a Netflix, majd hajnalban a szundi.

Aggódom a szüleimért, de végre regisztráltak az oltásra. Ezt nem tudom, jó vagy nem jó... messze vannak, sajnos.

Szerintem tükörtojással a legízletesebb a borsófőzelék.

Minél jobban beleásom magam a témába, annál kevésbé hiszem, hogy jó vége lesz ennek a nagy oltásnak...

Utálom, mikor az emberek tényként közlik a saját agyszüleményük.

Félek elmondani, hogy terhes vagyok. Szerintem titokban elmegyek egy megszakításra. Jobb lenne elvetélni, nem lenne bűntudatom.

Szeretem elrágcsálni nyersen a káposztafejek, a karfiol, a brokkoli megtisztított torzsáját, ha nem fás. Nagyon finomak és tele vannak vitaminnal, ásványi anyagokkal. 😀

Unalmas minden, rossz a közérzetem. Nincs kedvem semmihez. :(

Már majdnem 1 éve szingli vagyok. Pasi nélkül nincs értelme az életnek.

Naplóírás függő vagyok a Hoxán. Muszáj minden nap leírnom, hogy mi történt velem és, hogy mik a terveim. Így könnyebb! :) De soha senkinek nem mutatnám meg..

Majdnem minden nap 1 üveg bor... asszem elindultam a lejtőn. Éljen az egyedül élés... Berúgva legalább nem foglalkozom azzal, hogy boldogtalan vagyok.

Utáltam esküvőkre járni. Állandóan jöttek a vénasszonyok, böködtek az ujjukkal és vigyorogva azt mondogatták: "Na, lehet, hogy te leszel a következő!" Azóta szoktak csak le róla, mióta én is ugyanezt csinálom velük - a temetéseken...

Ha az alkoholizmusnak van határa, akkor én kettős állampolgár vagyok.

A főnököm covid miatt kórházban volt, érdeklődtünk minden héten kb. 2x, de mindig kaptunk róla infót mástól. Erre azt hallottuk vissza haragszik ránk, mert nem minden nap kerestük. Nincs bűntudatom nem családtagom, hogy mindig érdeklődjek felőle.

Anyuék 60km-re laknak tőlem. Barátkoznak a szomszéd házaspárral, akik velük egyidősek. Szerintem sunyi a nő, aki az anyámmal jófejkedik, de nem hisznek nekem. A fiuk is próbálkozott nálam, de pofátlan fráter. Sebaj, aki a szüleimet átveri, megbánja!

Holnap állásinterjúra megyek, nagyon izgulok.

Akkor jött a villanyszerelő, mikor meztelen voltam a konyhában. A férjem hozott be nekem ruhát. Féltem, hogy meglát!

Nem halálos a szingliség, de azért nagyon magányos vagyok!

Exem elszólta magát, hogy az tartja benne a lelket, hogy amikor messengeren beszéltünk, csinált rólam lesifotókat, volt amelyiken látszott a mellem. Azt nézegeti. Felháborodtam! Talit kértem tőle, elcsentem a telóját és kitöröltem a képeimet.

Nem kértem, hogy váltsa meg a világot, csak hogy legyen velem! 💕