Vallomások

A kollegina, aki fényezte magát, s előtérbe helyezett ezt-azt, most jöhet neki a fekete leves. Ha nem kavart volna a hátam mögött, kussolnék, de így nem fogom magam vissza. Undorító, amit művelt.

A csalódásnak az lett az ára, hogy többé nincs férfi, akinek hinnék. Minden férfiről ugyanazt gondolom. Nyugodt lett az életem.

Idén csak a felét sikerült félretenni annak, amit terveztem. Pedig több tervezett kiadásom is elmaradt és magamnak max. 5 dolgot vettem ennivalón és tisztálkodószereken kívül. Jó lett volna több tartalék a rossz időkre. 😩

A legnagyobb önmagamat érintő fájdalmam, hogy egészségügyi ok miatt, soha nem lehet tetoválásom. Imádom az igényesen kidolgozott mintákat. Azt hiszem, ez örök seb a lelkemen, soha nem fogom tudni elengedni. Évek óta bennem van.

Ma dolgoztam. A cégem ugyan egyelőre nem tud fizetni, de nagyon jól esett a csinos ruhában való ügyintézés, újra a réginek éreztem magam.

Nem értem, miért olyan nehéz felfogni az "életmód" és "életforma" közti különbségeket.

Fázik a kezem a szobában.

Szabadidőm több, mint szeretném. Ma délután kikerestem,hogy a Poison Ivy nem más, mint a mérges szömörce. Hazánk tájain is megtalálható vigyázni kell vele, fájdalmas és mérgező a növény csípése. Nyári túráimon figyelmesebb leszek, mint eddig voltam.

A sok kézmosástól olyan a kezem, mint a smirgli... Ha bekrémezem, nem tudok a szememhez nyúlni.

Lassan már viccesnek tartom, hogy már csak webkamerán,és tévében látni havat. Hiányzik már. Én havat is szeretek lapátolni,és olyan szép.

Van párom, és volt szeretőm. Amit az egyik nem adott meg, azt megadta a másik. Az elmúlt egy évben, amíg lehetett, csak a szeretőm adta meg a testi gyönyört. Amióta nem lehet, önmagamat szeretem és nem tudok közben a páromra gondolni.

Ha egy valamit visszakaphatnék az elmúlt életemből, az a néptáncos próbák, táncházak, előadások hangulata lenne. Imádtam. Ott éreztem először és utoljára hogy egy közösség tagja vagyok. Ha egyszer lesz egy lányom, néptáncolni fog, ha akarja ha nem.:D

Megint eljött a karácsony, eltelt megint egy év, hogy nem lettem terhes. Irigylem azt, akinek könnyen jön össze.

Két gyermekes anyuka vagyok, mindig gondolkozom egy harmadik babán, és titkon nagyon vágyom rá, de mindenki ellenzi a közvetlen közelünkbe. Ők ezt nem tudják, csak mondogatják, hogy elég 2.

Nem értem, miért Bálint ment vissza a párbajról. Gábor egyéniség volt, Bálint meg csak egy színész.

Mindig a tökéletes külsőre törekszem. Két órával hamarabb kelek, hogy a sminkem, frizurám és ruhám is topon legyen.

Szeretnék gyereket, de nem akarok várandós lenni, se szülni.

Holnap meglepem a mamámat 3 kg dióval.

Soha nem használom a "dinsztelni" kifejezést. Helyette a "párolni" ugyanazt jelenti és még magyaros is. Több szóval is így vagyok. Pedig nagyon jól tudok németül, de magyar vagyok, magyarul beszélek.

Sajnálom a húgomat, nem tudom hogy segíthetnék rajta. :(

Nagyon sajnálom őt. Kitartott nőként él és lassan levegőt sem vehet a gazdája engedélye nélkül. Nem tudom hogy segítsek.

Volt egyszer egy titokzatos szeretőm. Évekig tartott a viszonyunk, de a teljes nevét nem tudtam.

Nem sajnálom azokat az ismerőseimet, akik ki vannak akadva, hogy holnap dolgozni kell. Nekem ma volt zsinórban a 12. munkanapom.

Utálom a munkám. Nagyon.

Utálom az anyósomat! :(

Soha nem néztem a Való Világ című műsort. Nem érdekel, ahogy vadidegen emberek összefekszenek egymással.

Tegnap volt a névnapom, mindenki elfelejtette, rosszul esik. :(

Megoldotta a "gondviselés" Lehet, ki is rúgnak, holnap mentem volna dolgozni (karantén után), de a nagyobbik kisfiam torka bepirosodott -tüszős mandulagyulladás...

Borzalmasan utálom az életem. Pontosabban azt a keserves kínt, amiben vagyok. Hogy nem tudom megölelni, ha megfeszülök se, pedig semmi másra nem vágyom! Megbolondulok már ettől a fájdalomtól! Meddig lehet ezt így bírni? Uram isten, pokolian hiányzik!

Ötödik hete korona vírusos az egyik kedves munkatársam, nincs jól, nagyon-nagyon sajnálom.:(