Válás után boldogság (beszélgetés)
76. fa334a28ef
2011. júl. 1. 05:12
Köszönöm a válaszokat és jó olvasni,hogy válás után is rátaláltatok a boldogságra.Bennem is hasonló kérdések merülnek fel mint hoxáscsajsziba-de hol fogok Én találni valakit?
75. a14deb9047
2011. jún. 19. 09:28
Tiszavirág-életű házasságomban magamra maradtam egy 11 napos kisfiúval. Életem legküzdelmesebb évei következtek, de nyugalomban. Többé már nem kellett félnem. Bár szerelemre nem voltam képes.
74. 859d58d4d8 (válaszként erre: 71. - Fa334a28ef)
2011. jún. 19. 09:03
Szia! Engem egyből "mély vízbe dobtak" mivel a férjem hagyott el egyik napról a másikra! Itt maradtam egyedül a három gyerekemmel! Azt tudom mondani, hogy az elején nagyon nehéz, de idővel minden jobb lesz, és mikor megismered a következő párodat, akivel boldog leszel, akkor fogod azt mondani, hogy megérte! Bár még Én is keresem a következő párom, egyszer majd csak eljön!:) Kívánok minden jót, legyen szép napod!
73. Szilvamama (válaszként erre: 71. - Fa334a28ef)
2011. jún. 18. 22:09
Én megértem mit érzel. 2 hónapja váltam el, de a mai napig nem találom a helyem. Keresgélem, vannak jobb napok meg rosszabbak. Igyekszem a jó dolgokat szem előtt tartani, de biztos el kell telnie még valamennyi időnek, hogy elengedjem a dolgot...
72. 9536810fa1 (válaszként erre: 71. - Fa334a28ef)
2011. jún. 17. 09:37
Én nem. Nagyon tudatosan hoztam meg a döntést 13 évvel ezelőtt... és onnét mondhatni szemellenzővel csináltam végig. Sok negatív hatás éri az embert egy válás során. Nem bántam meg. Soha nem voltam egyedül, illetve max néhány hónapig, ha éppen úgy akartam. A gyerekeim nem jelentettek hátrányt egy kapcsolatomban sem. Nem akartam már férjhez menni, most meg már főleg nem. Gyerekek felnőttek, el tudom tartani magam... megvan mindenem, amire szükségem van, akkor meg miért is? De kapcsolatban vagyok persze... az a jó az ilyen helyzetekben - szerintem -, hogy az ember mindig szeretve van, ha pedig nem, akkor immár nem kell megalkudni, elviselni olyasmit, ami nem tesz boldoggá. ;) Én nagyon örülök, hogy megléptem és folyamatos fejlődésben voltam/vagyok. :)
71. fa334a28ef
2011. jún. 17. 01:27
Sziasztok elváltak!Látom nem éppen a legforgalmasabb fórum,de hátha idetéved valaki.Én éppen most válok és sokat elvagyok keseredve.Félek,hogy egyedül maradok,soha nem lesz senkim stb. Fogalmam sincs,hogy társfüggő vagyok-e,de azt tudom,hogy nagyon megvisel ez az egész.Olyan mintha a holdon járnék, már majdnem mindenki eltünt mellőlem,legyen az nő vagy férfi.Néha olyan szerencsétlennek érzem magam.Van,hogy annyira érzem,hogy helyes volt a döntésem máskor pedig félek megbánom.Ti is éreztetek hasonlókat?
70. Szilvamama (válaszként erre: 67. - A14deb9047)
2011. ápr. 6. 20:33
"Az első házasság az érzelem diadala az ész felett.
A második házasság a remény diadala a tapasztalat felett.
A harmadik házasság a hülyeség diadala, mindenek felett!"
69. a14deb9047 (válaszként erre: 68. - Szilvamama)
2011. ápr. 6. 20:32
Meg! Csak legyen türelmünk kivárni!
68. Szilvamama (válaszként erre: 49. - 859d58d4d8)
2011. ápr. 6. 20:30
Mi is ugyanígy vagyunk, és tudom, hogy egyszer lesz egy férfi, akinek így kellünk, ahogy vagyunk ... :) És ti is megtaláljátok!!!!
67. a14deb9047 (válaszként erre: 37. - 2c854c3edd)
2011. ápr. 6. 19:20
Kétszer nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni.
Csak másikat...
66. homokóra (válaszként erre: 60. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 19:05
Fel a fejjel..minket is kárpótolt:) Jobbat nem is tehettél volna, mint hogy kilépsz egy ilyen kapcsolatból! Gratulálok!:) Büszke lehetsz magadra, hogy meg merted tenni ezt a lépést. Sokan, nagyon sokan szenvednek rossz házasságban..úgy a párok, mint a gyerekek...én azt gondolom, hogy egy ilyen elhatározáshoz nagy erők kellenek....nekem is volt:) És ismét megtenném, mert nem bántam meg azt, hogy léptem..mert ha nem tettem volna, a gyerekeim most lelki nyomorékok lennének! Úgyhogy csak gratulálni tudok!!
További szép estét!
65. a14deb9047
2011. ápr. 6. 18:45
Bár definiálni a "boldogság" fogalmát nehéz.
Mint aki legyalogolja az El Camino közel ezer kilóméterét 5-6 hét alatt. És egyszer csak előtted az óceán...
64. a14deb9047 (válaszként erre: 63. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 18:33
És akkor csapod magadra az ajtót, annak nyitod ki, vagy nem nyitod ki..., a te döntésed!
Na ez tényleg megfizethetetlen!
63. pocak25 (válaszként erre: 62. - A14deb9047)
2011. ápr. 6. 18:29
Ez az ami megfizethetetlen!!!!!!!!!!!!
62. a14deb9047
2011. ápr. 6. 18:28
Eszembe jutottak azok az idők, amikor a kisfiammal beköltöztünk a kis garzonba: rend, tisztaság, nyugalom, béke; se rettegés, se félelem;
61. 859d58d4d8 (válaszként erre: 60. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 17:52
Örülök neki!
60. pocak25 (válaszként erre: 58. - 859d58d4d8)
2011. ápr. 6. 17:50
Vége szerencsére,és kárpótól mindenért az élet!!!!!!!!
59. pocak25 (válaszként erre: 57. - 54840f0fce)
2011. ápr. 6. 17:49
hát lehet. végül is amit lát a gyerek azt tanulja meg.
58. 859d58d4d8 (válaszként erre: 54. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 17:48
Jujj ez tényleg szörnyű lehetett sajnálom!
57. 54840f0fce (válaszként erre: 56. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 17:47
Azért én ezt nem a gének rovására írnám, inkább a mintára!
56. pocak25 (válaszként erre: 55. - 54840f0fce)
2011. ápr. 6. 17:46
Én sem , de a gének is biztos szerepet játszanak benne, mert az apja is ilyen. rossz példára rossz ember lesz
55. 54840f0fce (válaszként erre: 54. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 17:44
Nem értem ezeket a "férfiakat"...
54. pocak25
2011. ápr. 6. 17:40
sajna nálunk nem az elhagyás viselte meg a gyereket , hanem az, hogy látta amikor az apja agyonver. szörnyü látni amikor a 3 éves gyereked rángatja az apja nadrágját , hogy ne bántsd anyut. gyülölöm ezért az apjukat, és bennük is mély nyomot hagyott a durva viselkedés. mióta elváltunk kiegyensúlyozott boldog gyerekeim lettek.
53. 859d58d4d8 (válaszként erre: 51. - 54840f0fce)
2011. ápr. 6. 17:38
Köszönöm szépen!
52. 859d58d4d8 (válaszként erre: 50. - Pocak25)
2011. ápr. 6. 17:38
Köszönöm, bízom benne hogy valakinek beragyoghatom majd az életét, a gyerekeimmel együtt!
51. 54840f0fce (válaszként erre: 49. - 859d58d4d8)
2011. ápr. 6. 17:37
Sajnos nem mindenki így gondolja...
Kívánom, hogy mielőbb megtaláld azt a férfit, aki nem "csupán" elfogad Benneteket, hanem tisztelve szeretni fog a Gyermekeiddel együtt!
50. pocak25 (válaszként erre: 49. - 859d58d4d8)
2011. ápr. 6. 17:37
Kitartás, biztos lesz egy ember akinek te leszel a boldogsága. De nagyon jól látod a dolgokat. Én sem nevelem ellene, bár a gyerekek már nagyok tudják milyen.
49. 859d58d4d8
2011. ápr. 6. 17:34
Én még mindig egyedül vagyok, mióta a férjem elhagyott minket! Mind engem, mind a gyerekeket nagyon megviselte! A nagy fiamat Én is pszichológushoz hordtam 1 évig! A kicsik még nagyon kicsik voltak akkor! Amúgy nálunk is az van, hogy bármikor hívhatja Őket, és bármikor jöhet megnézni , minden hétvégén el is viheti Őket az apjuk! Én sem nevelem a gyerekeket az apjuk ellen, az a jó hogy érdeklődik és szereti őket! Az hogy két ember már nem tud működni egy pár ként, attól még szülők maradnak, és a gyerekeknek szükség van rájuk! Az, hogy Nekem mikor lesz új párkapcsolatom, nem tudom, de nem szeretnék egyedül maradni, egyedül nagyon nem jó!
48. 4ebcab610b (válaszként erre: 47. - 9536810fa1)
2011. ápr. 6. 17:24
:DDD
47. 9536810fa1 (válaszként erre: 46. - 9536810fa1)
2011. ápr. 6. 17:23
... hja, mindig elfelejtem, hogy ezek rokonértelmű szavak. :D