Válás okai (beszélgetés)
Egyébként mennyibe kerül manapság a válás?
Jól összefoglaltad. :D
Mi van, ha tényleg nem lehet beszélni valakivel? Vagy akkor igen, és utána kiderül, hogy semmi értelme nem volt?
A válás okai számos problémát vett fel és aki pedig ragaszkodó tipus, az talán még szeretné esetleg újra kezdeni és kideriteni, hol a hiba és változtatni dolgokon, ha az egyik fél hajlamos rá, e legtöbbször az van, hogy a férfiak távolodnak el a nőtől. Felmerül itt a nagy gond, hogy nem mindegyikkel lehet beszélgetni ilyesmiről és inkáb magukba zárkóznak, titkolóznak, vagy esetleg gondolkodnak hogyan tovább? Nagy felelősség az egyszer biztos, mert, ha előre kisismerhetnénk a másikat, akkor talán könyebben döntenénk erről a témáról. A mai genereációnak meg tabu, mert nincs mire alapozni az életüket és tartanak a kudarctól igy inkább sokkal kevesebben házasodnak össze, mint a korábbi években. Üdvözlettel.
Hogy halad a projekted?
Nálunk tegnapig tartott. :( A vacsit elköltötte velünk, aztán lelépet. Ma pedig már azt se velünk töltötte...
Hát nem tudom...
Ez nagyon jó, amíg úgy érzed hogy van remény, addig ne add fel!:)
Nálunk is így szokott működni. De tegnap! Magamra se ismertem! Annyira higgadt maradtam. És lám, tudtunk civilizáltan beszélgetni. Még nevettünk is, pedig ilyen is rég volt. (ezt még a férjem is megjegyezte)
Legalábbis nálunk ez volt, ha én csendben tűrtem és nem szóltam semmiért, akkor béke volt ha kinyitottam a számat, akkor jött az özönvíz!:(
Hát a veszekedés tuti jobban megviseli őket, de állítólag a belső feszültséget is érzik rajtunk, az tanál nem olyan intenzív, mint egy kiadó üvöltözés!
Hidd el ha állandóan "piszkálnád" a párodat, hogy változást szeretnél, lenne vita/veszekedés!:(
Akkor ez egy sikersztori! Mi nem öljük egymást, egyszerűen alig kommunikálunk. Nem tudom, hogy a gyerek szemszögéből melyik rosszabb...
Nekem talán nem is volt utolsó csepp csak az évek alatt annyi bántást(lelki), nem törődömséget, megalázást kaptam, hogy egy idő után úgy éreztem, hogy nem bírom feldolgozni, nem tudok tovább tűrni, nyelni és mivel nem szerettem volna a gyerekemet olyan körülmények között felnevelni, ahol a szülők ölik egymást, így eljöttünk!:(
Nekem szerencsém volt, mert volt hova és pár hónappal azelőtt, hogy eljöttünk, megismertem a mostani páromat, aki mindenben támogatott!:)
Persze, az idő nagy úr! Mi még csak 5 éve gyűrjük egymást.
Tegnap (az itt olvasottak hatására) beszéltem apával! Egész jól sikerült, reméljük hatása is lesz.
Azért a kérdés még mindig foglalkoztat: mi az "utolsó csepp", amiért úgy döntünk, hogy válunk?
természetesen ebben van igazság. "az otthonról hozott szokások" de 12 év alatt, ha vki szeret vkit tud hozzá változni, ha a párja úgy akarja. összecsiszolódni. most már 12 éve én vagyok a családja és egy kicsit én is nevelem, formálom őt, ahogy ő is formál engem.
Én akkor már hiába akarok "nevelni" egy huszonéves felnőttet. Mert-ugye-gyerekkorban rögzülnek a magatartás formák.
Ebben vitatkoznék! Csak kicsit. Szerintem meg nagyon sok függ attól, hogy ki mit lát(ott) otthon.
Ha emberünk azt látta, hogy az ő apja se rakott arrébb semmit, koszos pelenkát max. a kukában látott, (hogy az eresz tisztításról ne is beszéljek), akkor neki az a követendő példa.
Ugyanez érvényes ránk is (nőkre)!
ja, és életében elöszőr most tett tisztába gyereket. ideje volt.
erre mondják, mi feleségek neveljük ilyenné a férjeket.
Csatlakoznék szöszi71-hez, mintha csak én írtam volna. (Mármint a válás okait, a körülmények már nem ugyanolyanok). 10 évig bírtam mellette, lelki terrorban tartott, beleszólásom nem volt, csak a jelentéktelen dolgokba (vagyis amikkel ő nem akart foglalkozni). A kényelmét biztosítanom kellett, akármilyen áron (pl. hogy hagyjam otthon a kicsi meg a pici gyerekemet, mert utána kell vigyek valamit; hogy szülés után kórházból hazajőve tisztítsam ki az ereszcsatornát, és hasonló képtelenségek). Ha nem tettem kedvére, veszekedett. Ha hazajött, vagy akár a telefon megszólalt, hogy ő hív, már rosszul voltam. Nem számíthattam rá semmiben pl. a gyerekek körül.
Több mint öt éve nevelem egyedül a fiaimat, és SOKKAL KÖNNYEBB. Ha valaki mondja, hogy nehéz lehet neked egyedül, először mindig csodálkozom, hogy miről beszél: én csak a még nehezebbet tapasztaltam meg.
Bocs, kicsit hosszú voltam.
ez nem igaz. a férjem egója. én nem mehetek el szórakozni, mert akkor ő hogy megy el fallabdázni, úszni, futni stb...
Nálatok mi lehetett az ok? Gondolom a gyerkőc minden idődet leköti. Beszélgetettek?
kedvesség, kedvenc étele, nyugalom.
érezze hogy nyugott, és biztos családi háttere van. figyelmesebb leszek vele. remélem bevállik. ha nem, akkor ő már nem engem akar. de egy próbát megér.
utóbbi 3 hónapban fokozatosan mérgesedett el a helyzet.
Okés:) Nekem mázlim volt. A gyerekek magántanára épp lakást vett nem messze tőlünk. Megállapodtunk, hogy kifestem, megcsinálom, kitakarítok, ha meghúzhatom magam addig ott. Okosba megoldottam. Akkor még volt megtakarított pénzem, anyagilag nem volt gond. Most az új párommal épp babát várunk. A férjem amikor megtudta, felkereste őt is meg a szüleit is, hogy 3 lehetőség van: vagy az övé, vagy a páromé, de az is lehet, hogy egy harmadiké. Képzelhető, mekkora botrány lett belőle. Tényleg jó, hogy elköltöztem. Mázlim volt, hogy nem maradtam vele.
És mi a haditerv? Ha nem titkos ;)
az hogy még mindig szeretem, úgy mint 12 éve. de erre ma reggel jöttem rá, ahogy végiggondoltam mindent.
Benned mi tartja a lelket? Hátha nekem is segít...
kérlek ne add fel a dolgot. lehet, hogy rá kell egy kicsit ijeszteni a férfire, hogy elveszíthet. és hogy akkor mit is veszít el.
Technikai kérdés: két gyerekkel hova mentél? Hogy tudtál egyedül mindent megoldani?
Örülök neki, hogy van ilyen is. Tényleg. Már csak a 4 gyerkőc miatt is. (egy miatt is)
További ajánlott fórumok: