Utálom a simogatást, érintést, állandó ölelgetést. Meddig lehet így élni? (beszélgetés)

Szerintem van egy olyan is a közeledése mögött, hogy te minél inkább távolságot tartasz, az neki csak növeli a késztetést a közeledésre. Ha néha te közelednél, talán nem lenne ilyen bizonytalan. Megerősítenéd abban, hogy fontos neked. És nem hiszem, hogy ezzel további közeledésre ösztönöznéd, hanem lecsillapítanád azt ami jelenleg benne van.

Ha meg nem fontos neked, akkor pedig mindkettőtöknek jobb lesz külön.

Hidegrázás.

Nem bírom.

Soha nem vágytam ölelésre és főleg nem folytonos érintesre. Senki se jöjjön közel hozzám, mert úgy érzem, hogy megfulladok, bezár. Valószínűleg autista vagyok és hiperaktív is. Több tulajdonságom utal erre.

Ez az ember akiről írtam, kiderult hogy szenvedélybeteg és ez is fokozta bennem a dolgot ,hogy az erintes rossz. Okozott nekem sok problémát, amitől nyugtalan voltam. Ki tud olyannal összefeküdni, aki iszik vagy cuccozik, mert tiszta aggyal nem tud lenni és anyagi problémát is csinált..Közben tudott ugy viselkedni, mintha nem lenne semmi baj es folyton hozzám ért. Munkáján éa a szórakozáson kívül nem vagy elég nehezen lehetett csinálni vele bármit is. Például egy órás tennivalót 15 perc utan abbahagyta fél órára minimum,mert cigizni kell, éhes, stb. Ettől is valószínűleg kialakult a cselekvéskényszerem, nem bírom a tökölést. Minel tovabb húzom a feladatot, annál kevesebb a szabadidőm, de másnál is azt látom, hogy barmit csinalnak , nem tartanak örökké szünetet. Pl két festékvonás között a falon nem ülnek le pihenni, amikor a munakfolyamat maximum 45 percig tartana. Azóta nem vagyunk együtt és nem is vágyom talán miatta senkire.

Szia,

Én ugyanilyen vagyok, mint te és már nem hinném ,hogy fogok változni :-) (45 éves vagyok)

5 éve van barátom, aki nagyon szeretgetős, de engem csak folyton idegesít és megfojt a szeretetével.

Szerencsére az eddigi barátaim nem voltak ilyenek. 2 hetente ezen megy a veszekedés, duzzogás, hogy hozzám se lehet érni. Én is mindig mondom neki, hogy keressen olyat, aki rátapad, mint egy matrica, de nagyon ragaszkodik hozzám. Kivagyok, hogy nem érti meg, hogy sosem leszek olyan, amilyet ő szeretne.

Egyáltalán nem vagyok rosszindulatu ember, ezek a hisztériás anti simogatós és érintés mentes dolgokat másképp látom ,talán rosszul reagáltam de ha fórum és mások véleményére vagy kíváncsi...

na nem is érdekes!

Mi van te szerencsétlen?

Mit kottettem le ?

Ez szerintem kicsit messzire vezet. Aki lelkileg némileg instabil, ne is vállaljon gyereket? Hiszen épp a kisgyerek lehet az, aki-ami stabilizálja. Már ha az egyéb feltételek, anyagiak stb. - nem hiányoznak.

Egy kisgyereket amúgyis muszáj folyton érintgetni, ez benne van a kezelési utasításában, hát anélkül mégcsak gondozni se lehetne. Ha a fórumindítónak a macskákkal nincs baja, az érintgetés szempontjából egy pici babával szemben - gondolon - pláne nem lenne.

Nem rossz ez a témafelvetés, de nem ez volt az eredeti.

Én is utálom,ha hozzám ér valaki.Naluk a családban nem szokás az ölelés,simogatás,nem is igényem.

Barátok se olelgessenek,beszelgetesnel meg én legalább karnyujtasnyi távolságot szeretnék tartani.

Masszőrnel sosem voltam,nem is megyek,nem tudnám elviselni,hogy egy idegen ember hozzám ér.

Viszont nekem a férjem ölelésére és a testi közelsége nagyon fontos,nem tudom elkepzelni,hogy ne erintsuk meg egymást amikor csak lehet.

A gyerekkel kapcsolatban akartam írni,hogy ez viszont nem feltétlenül igaz,hogy nem fogja a gyerekét ölelni,simogatni.

Más gyerektől rosszul esik az érintés,a sajatjaimtol viszont egyáltalán nem.