„Újjá lehet születni” (beszélgetés)

Sziasztok,

Ismét Én vagyok, akkor még "Huncuth" néven most már

"Incuri" néven, de ugyanaz a személy.

Hogy mi történt az elmúlt időben?

Sok minden, elvesztettem mindent, mindent amiben hittem, mindent amit szerettem, mindent amit szerettem volna. Mint kiderült a Szerelmem már kapcsolatunk elejétől nem bízott bennem, nem hitt nekem. Minden amit álmodtam az egyik pillanatról a másikra kezdett szétfoszlani és tűnt el az életemből egy üres teret hagyva maga mögött. Egyetlen dolog maradt meg, a hit amit Szerelmemtől kaptam, az Isteni hit. Hogy akarok e élni? Nélküle nem, hogy érek e valamit? Nélküle nem? hogy van e jövőm? Nélküle nincs. bármit teszel, legyen az jó vagy rossz, csak akkor ér valamit ha a körülötted lévőknek fontos, egyébként semmiként szűnik meg létezni mint én. ezzel pályafutásom véget ér, remélem már nem éli át azt ezen a földön amit nekem kellett, ha csak egy hajszállal is jobban alakul az emberek élete mint az enyém már boldogok is lesznek.(Szerintem)

... mindig, minden egyes nap, amikor felkelsz, lehetőséget kapsz egy szebb, jobb, tisztább életre... hogy Istentől vagy mástól, az szinte mindegy, de minden nap, amikor kinyitod a szemed Tőled függ, hogy milyen ember leszel/vagy... és tedd ezt magadért, ne azért, hogy a szerelmed visszakapd. Mert mi történik, ha mégsem kapod vissza... ha kiderül, hogy hiába "tisztultál meg", lettél jobb... akkor majd hova, merre fordulsz?

Mindenesetre én is kíváncsi lennék 1 hónap, 6 hónap, 1 év múlva írt írásaidra.

Sok sikert Neked!

Egyik napról a másikra senki nem fog megváltozni, még akkor sem, ha ugy érzi, már nem az aki tegnap volt.

Majd ha eltelik pár év és mérleget készit magával kapcsolatban, majd vagy elmodhatja, vagy nem, hogy megváltoztam.

Nem kell hogy egy ember megváltozzon, alkalmazkodni kell megtanulni.Szerelmemhez, családomhoz, mindenkihez másként, akik körülvesznek.

Szia,

Szerintem a változást nem az idő döntheti el, hogy másmilyen életet akarok élni, én döntöm el. Az idő egyszerűen megerősít, és bebizonyítja, tudatossá teszi a körülötted lévőkben, hogy nem az vagy aki voltál.

Ezt csak az idő döntheti el.

Hasonló 'sztorit' az én ex-em is írhatna velem kapcsolatban.

Mondom...írhatna,ha éppen nem lenne börtönben.

Nem bűnöző,egy naiv 'áldozat'.

Őt az élet,vagy Isten így bünteti a nekem (és másoknak) adott sok rosszért.

Talán ezekből az évekből tanul.

Én viszont már nem hiszek,ígérhet/ne bármit.

Újjá születni?

HATALMAS akaraterő.

Az idő dönti el lesz-e.

Nem egy hét,nem kettő. Súlyos évek.

Nyugtával dicsérd a napot!

Szombat még nem volt olyan régen...

„Újjá lehet születni”

Megtettem, tudtam mi lesz a következménye, és igen megtettem.

De kezdjük az elején.

Nem tudom, hogy azok közül, akik olvassák, ki érezte már ezt, de én igen. Amikor megláttam nem úgy néztem rá „hogy odanézz milyen jó Nő”, hanem úgy hogy Istenem köszönöm, hogy megpillanthattam Őt. Pedig nem hittem Istenben. És igen, Ismerkedhettem Vele. Aminek az lett az eredménye, hogy pont ma egy éve, utunk összefonódott és párom ként tekinthettem rá. Teltek a napok hónapok, megéltünk együtt jót és rosszat, küzdöttünk az együtt maradásért és mégis távolodtunk egymástól. Az Egyetlen Nő akivel, tervezni tudok, az egyetlen Nő akinek megkértem a kezét, az egyetlen Nő akit Tiszta Szívből Szeretek, az egyetlen Nő akiért küzdök. Mindennél többet jelent nekem mindig és mégis Neki okoztam a legtöbb fájdalmat. Mondhatom, hogy szinte nem is tudott rólam semmit, mégis mindig mellettem áll. Engem óv és félt, értem aggódik. Nem tudta, hogy milyen körülmények között nőttem fel, hogy miért kellett küzdenem. Mindig megnevetett, szeret, átölel. És én mindezek ellenére csak kérdeztem és válaszokat vártam. Sajnos a köztünk lévő kommunikáció megszűnt, nem beszélgettünk és nem tudtam róla semmit, így eltelt 1-2 hét, majd elkezdtem utána kutakodni, hazudtam neki és ellenőriztem, majd eljutottunk arra a szintre, hogy vége. Rengeteg hibát követtem el, rengeteg fájdalmat okoztam és jóvá akarok tenni mindent. Amit nem kezdhetek mással csak azzal, hogy más ember leszek. Hogy kitisztítom a szívem és a lelkem, elhagyom a rosszat és a hazugságot. Szerettem volna mindezt múlt hét pénteken megtenni, de nem sikerült, akkor nem kaptam időt Tőle, hogy elmondjam vétkeztem és megbántam mindent. Fájdalmamban úgy gondoltam berúgok, de rossz útra tértem és nem csak alkoholt fogyasztottam, hanem mást is. Ez hamar kiderült, hisz megfogadtam aznap, hogy soha többet nem hazudok, és mindig őszinte leszek. Mindezek után még mindig Ő tartotta bennem a lelket még mindig aggódott értem még mindig szeret. Szombaton sikerült bevallanom mindent, sikerült elmondanom minden tettem és minden hazugságom, és mindehhez belőle nyertem az erőm, tőle kaptam a hitem, Ő tanította és mutatta meg, hogy ha nem is nagy de egy kicsike valaki vagyok és Neki fontos vagyok. És igen akkor, meghaltam. Abban a pillanatban meghaltam és újjá is születtem. Felhagytam minden hazugsággal. Jobb ember lettem, amit ismét neki köszönhetek. Neki okoztam a világon a legtöbb fájdalmat és ezzel szemben Tőle kaptam a legtöbb szeretetet. Még akkor is, amikor már tudott mindent. Tudom, hogy minden bizalmát eljátszottam, mindent tönkretettem, amit csak magamnak köszönhetek, tudom, hogy rengeteg ember ezeknek a töredékéért is tovább állt volna, Ő mégis velem volt még tegnap is, igaz nem a párom ként. Tudom, hogy nem kérhetek Tőle ilyet, de mégis azt kérem, hogy egy tűhegynyi bizalmat és belém vetett hitet adjon, és bebizonyítom neki, hogy más ember lettem, hogy Isten útján járok. Véletlenek nincsenek, Neki köszönhetően már tudom, hogy Isten vezet minket, Neki köszönhetem a hitem. Ezek után, ahogyan az elmúlt pár hónapban már tettem, vasárnap elmentem a templomba, (Ő mindig azt mondja, „ha kérdésed van, a templomban megkapod a választ”) egyszerűen olyan volt az Istentisztelet, mintha kimondottan csak nekem szólna. Az énekek is és a prédikáció is. „bármikor kiléphetünk a rosszból, egyszerűen csak nézünk az ég felé, kiabáljuk ki bánjuk meg a bűneinket tárjuk ki a szívünk, Isten keze mindig ki van nyújtva felénk, csak ragadjuk meg, és Ő nem leszidni fog, hanem keblére ölel” Tudom, hogy Isten vezeti utamat, tudom hisz különben ezek nem történtek volna meg. A szerelmemtől nyert erő, az általa megerősített hit segített, hogy megváltozzak. Nem tudom Isten miért ilyen nehéz és fájdalmas úton vezetett ehhez, de biztosan célja volt vele. Egy azon pillanatban „meghaltam” és ugyanazon pillanatban „újjá születtem” kimondtam minden hazugságom és fájdalmam, megbántam minden bűnöm. Hogy meddig kell vezekelnem azok után, amiket tettem, csak Isten tudja. Én hiszek és bízok, reménykedem, hogy megkapom majd Életem Párjától az Egyetlenemtől azt a tűhegynyi bizalmat és belém vetett hitet, amelyet utána a sokszorosára növelhetek. Ha elkeseredtek, ne féljetek Istenhez fordulni, Ő mindig segít. Nekem is segített, elvezetett egy csodálatos emberhez, ahhoz, akit szerethetek, aki által meg tanultam hinni, aki által jobb ember lettem. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat és gyötrődést kellett elviselnie miattam, csak azért, hogy én jobb lehessek, de remélem, boldoggá tehetem és feledtethetem vele mind azt, amit eddig át kellett éljünk.