Úgy érzem, hogy a páromnak az anyja sokkal fontosabb, mint én (beszélgetés)
"Ha... A rendesebb menyek nem szeretnék megfosztani a születendő gyereküket a nagyszülőktől és fordítva, tehát a békesség kedvéért csak tűrnek."
Nem, nem tűrnek, a gyerekeket átküldik látogatóba apuval. Bizony! ;)
Szerintem, meg mindenkinek magától kéne tudni, más lakásában nem kotorászunk...
Legalábbis én még sosem tettem. Nálam sem, senki.
.
"A jó meny árva, süketnéma és kocsmája van."
.
Nem tudom mennyire vagytok elkötelezve egymás iránt a pároddal, ugy értem házasok vagytok, vagy még csak jártok, milyen stádiumban van a kapcsolat.
Ha még nem késő, és olyannyira zavar az édesanyjával való kapcsolata, akkor miért nem keresel mást pl egy árvát ?
Nem tudom mennyire vagytok elkötelezve egymás iránt a pároddal, ugy értem házasok vagytok, vagy még csak jártok, milyen stádiumban van a kapcsolat.
Ha még nem késő, és olyannyira zavar az édesanyjával való kapcsolata, akkor miért nem keresel mást pl egy árvát ?
Ha mégis megtennéd, gyere és meséld el. Szerintem izgalmas olvasmány lenne.:D
A "főnököt" egy lenti hozzászóllásból idéztem.
Ha... A rendesebb menyek nem szeretnék megfosztani a születendő gyereküket a nagyszülőktől és fordítva, tehát a békesség kedvéért csak tűrnek.
Mondjuk anyumnak sem esett jól amikor megkértem, hogy az íróasztalomon ne csináljon rendet, mert a kicetlizett kutatásomat úgy összekavarta, hogy két napig dolgoztam miatta. Szóval csak meg kell szabni azokat a határokat.
De nem ő a főnök, csak szeretne lenni!
Senkinek sem jó ez így. Ilyenkor szokás csak minden szökőévben találkozni pl.
Sok ilyet láttam már, nagyon is közelről. :(
Tudom :( Az emberek annyira elfogultak magukkal szemben, hogy a saját idegesítő tulajdonságukat nem ismerik fel a másik viselkedésében.
Ebből a helyzetből csak te jöhetsz ki vesztesen. Akármit teszel tiszteletlen vagy, mert ő a "főnök".
Elkepzelni sem tudom, mit reagálna :)
:)
Biztosan tátva maradna a szája a meglepetéstől!
Te is mondhatod: mert neked ez így tetszik!
Mit szólna?
Nekem is eszembe jutott már, hogy legközelebb nekiállok pakolni nála, vagy kiszedek egy bokrot a kertjében, ahogy ő tette nálam 😈
Amikor valami olyat csinál ami neked nem tetszik, ne engedd! Vedd ki a kezéből, tereld el, mondd neki, hogy te sem rendezkedsz az ő lakásában, ő se tegye ezt. Vagy, ha legközelebb mész, te is tegyél olyanokat, amiket ő szokott. Csak észbe kap! Bár nem olyan biztos ez...:(
Nem értem az ilyen anyákat. Miért jó nekik, ha bajt kevernek? Nem, nem tisztel, egyenesen semmibe vesz! :( :( :(
Vagy mégsem az a jó, ha boldog a gyereke? :(
Minden szavaddal egyet értek.
Az okos, pszichésen is felnőtt férfiak tudják, hogy csak akkor életnek teljes értékű felnőtt életét, és csak akkor lehet egészségesen működő saját családjuk, ha többé nem az anyjuktól várják el, hogy gondoskodjon róluk, és az új csaladjukról, és vezesse a felnőtt háztartasukat. A felnőtt férfi tudja, hogy mióta felnőtt, megváltozott a felállás, és most már neki kell gondoskodnia az édesanyjaról, nem pedig hagyni, hogy az továbbra is gyerekként kezelje. Az okos férfi azt is tudja, hogy a szeretetét az édesanyja felé nem azzal tudja kimutatni, hogy továbbra is rábízza az új háztartása vezetését még akkor sem, ha ez csak verbális irányítást (beleszólást) jelent. Az okos férfi azt is tudja, hogy az új családjában ezeket a feladatokat a felesége látja el, mint annak idején az édesanyja, és ez fontos a feleségének is. Azt is tudja, hogy egy házasságban a feleség érzéseit is tiszteletben kell tartani, mivel a feleség is képes olyan férfit találni, aki nem alávetettként kezeli.
A buta, érzelmileg éretlen férfi pedig nem tudja az anyját a helyén kezelni, csak úgy, mint gyermekkorában. Esetleg némi oidipus szindrómával megfejelve. A buta férfi ezért nem lesz soha alkalmas arra, hogy egy család teljesértékű feje legyen, amit akár azzal is próbál palástolni, hogy ő ugyan nem is akart soha feleséget.
Azért van ott olyankor is, mikor mi nem, mert vidékről jár fel orvoshoz elég változó időpontokban. Ha pl. korán kell mennie, nálunk alszik. Persze nekem ez sem indokolja, hogy utána miért marad fenn egész nap. De ha azt mondom neki, hogy amint végzett, húzzon el, akkor megint van egy tippem, ki lesz a gonosz. Amúgy ez sem segítene, mert akkor is csinálja, ha ott vagyok. És ismétlem, igazából nem az a bajom, hogy mit művel. Az csak hab a tortán. Hanem attól akadok ki, ahogy engem kezel. Hogy erőszakos velem, és nem tisztel engem, így a kérdéseimet sem. Ezeket a dolgokat meg leginkább akkor tudja csinálni, amikor én is ott vagyok.
Nem hiszem, hogy ezt automatikusan kellene az anyósokra is alkalmazni. Viszont úgy gondolom, hogy egy okos nő, már az elején lefekteti a "játékszabályokat" és következetesen betartja azt. Ami persze az élethelyzetek alakulásával (pl. unoka születése) változik, de akkor is mindent az elején kell megbeszélni.
Sok probléma adódik abból, hogy az elején nem akarnak szólni, de egy idő után besokallnak tőle.
Szerintem ezt rövidre lehetne zárni azzal, hogy az anyósnak ne legyen kulcsa a lakásotokhoz. Így csak akkor tud menni, amikor otthon vagytok és akkor nem áll neki rendezkedni. Nem is értem, miért járkál oda, amikor nem vagytok otthon.
Az jutott még eszembe, hogy ha valakit folyamatosan gyerekszerepben tartanak, azzal hogy továbbra is úgy kezelik, mint egy gyereket (nem mint a gyerekét, hanem mint egy gyereket) azzal akadályozzák az életében, akadályozzák a felelősségvállalásban, önállóságban, a felnőtté válásban. Hogyan lenne valaki motivált arra h felnőjön, ha állandóan gyerekként kezelik. Valahogy onnan jutottam ide, hogy én a férfit erősítem a páromban, de otthon folyamatosan a "gyereket". Pl szülinapjára, Dragon Ball-os pólót kapott (ez egy rajzfilmfigura) és egy montázst, gyermekkora legszebb éveiből, az anyjával töltött évekből. 35 éves a párom. Ez 2napja volt.
Nem, nem az. Igen ez jól hangzik h egyik fülemen be a másikon ki, de ha már megérint, amit mond, ha nyomkodja a gombokat, akkor ez nem megy. Igen én is gondolkoztam ezen, h segíteni valahogy a pártalálásban, de amíg ő nem akar ezen változtatni (mert jó így ahogy van- szerintem nincs is rá igény) addig nem tudom h mi mit tudunk tenni. Az összeszedni a gondolatokat jó ötlet, mostanság sokat írok erről a témáról is. És a beszélgetés is segít, szerintem minden alkalom, amikor megfogalmazom, hogy mi van bennem vagy milyen irányba szeretnék menni. :)
az intelligens férfiak azért ennél azért árnyaltabban gondolkoznak
Amúgy határozott ember a párod? Mert igazán ő hordozza a helyzet kulcsát. Olvasva a szituációt, kicsit ismerősnek tűnik. Most így visszatekintve, talán, ha meg tudtam volna tanulni, hogy egyik fülemen be, a másikon ki, szerencsésebb lett volna. Persze, lehet, ha az valaki egyetért, akár csak látszat kedvéért, akkor anyós pajtás még jobban vérszemet kap. Legalábbis az én tapasztalatom alapján. Mondjuk, valamennyi "szenvedés" (ld. nem túl kellemes látogatások itt-ott) a legtöbbször bennefoglaltatik minden kapcsolatban, de ha tényleg nem bírod elviselni a társaságát az anyósodnak, akkor komoly probléma van és ez hosszabb távon - mivel az emberek ritkán válnak könnyebben elviselhetővé, ahogy öregszenek - csak rosszabb lesz. Úgyhogy szedd össze a gondolataidat, ha másképp nem, akkor írásban, és próbáljatok valami közös pontra nézni, mert enélkül csúful is járhattok. Remélem, azért ti jobban szeretitek egymást ennél. Esetleg még kereshetnétek valami pasit az anyósnak, bár ez is legalább olyan komplikált. Kitartás!
.
Bizonyára sokan ismerik az alábbi két szabályt:
Első szabály: A főnöknek mindig igaza van.
Második szabály: Ha véletlenül mégsem lenne igaza, akkor automatikusan életbe lép az első szabály.
Az okos nők ezt automatikusan alkalmazzák az anyósukra, az ostobák pedig szenvednek, vergődnek, nyűglődnek, vernyákolnak. :D :D :D
.
szerintem itt is az egyensúly a fontos, itt azt gondolom mindannyian arról írtunk amikor ez eltolódik és egészségtelen méreteket ölt (persze kinek mi az) de ha alkalmanként elmegy az anyjához, az normális, természetes, az is természetes hogy továbbra is fontos a családja, de az már nekem szélsőséges, hogy midnennap nap megy (vagy hetente 4-5x), de ez tényleg egyedi hogy kinek mi fér bele..
szerintem ez nagyon általános és leegyszerűsített... és az hogy ezt belátom, (és nem kényszerítem választásra és nem osztok meg semmit az érzéseimől ezzel a helyzettel kapcs = szektúra?) még nem oldja fel a helyzetet, és azokat a problémákat amikről itt beszélünk
úgy érzem a rivalizálást nem a "párok" generálják, a saját tapasztalatom ez, és a környezetemben is ezt látom, hogy az anya akar valamilyen pozíciót megvédeni, de lehet, hogy ezt csak az érzi szükségesnek, akinek a gyereke az a párja is egyben, akinek a gyereke nélkül nincs saját élete, úgy gondolom, aki harmónikus párkapcsolatban él, az kisebb valószínűséggel fog foggal körömmel ragaszkodni a felnőtt fiához, és ahhoz hogy részt vegyen annak a mindennapjaiban
Többször nekifutottunk a beszélgetésnek. Ő nem érzi ezt súlyosnak, igazán problémának sem, egy helyzet. Sokszor mondja pl azt, h én döntök úgy a közös időnk ennyivel kevesebb, h azt az időt, amit ott tölt akár közösen is tölthetnénk ott, de én nem akarom, se közösen se külön ott tölteni, mert nem érzem magam ott jól... sokszor végiggondoltam h persze a párunkért sok mindent megteszünk, kompromisszumokat kötünk, de azt az áldozatot h miatta menjek valahová, ahol nekem nem jó... ezt nem tudom vállalni...igen egyetértek, ne érzem magam így biztonságban, ami a családalapíthoz azért szükséges.
Igazán megértelek, a ti lakásotok, a ti életetek.
Tudok viszont olyanról is, amikor elvárásként merül fel olyasmi, ami ellen Te szabadkozol. Hisz "nagymaminak úgysincs semmi dolga! Hisz a jó nagyanyó..." Ismered?
Valóban nem érted a problémát. Mi abban a féltékenység, ha egyre nehezebben viselem, hogy anyós átrendezi az egész lakást? Én szoktam szorgalmazni, hogy a férjem egyedül vagy velem, de látogassa meg a családját. Sőt, sokszor mondtam már, hogy jöjjön el hozzánk anyósom, de csak mint vendég azért, hogy együtt legyünk, és ne azért, hogy takarítson nálunk. Tényleg rémes vagyok.
További ajánlott fórumok: